|
| Lawrence Bragg |
 |
| William Bragg |
Bragg, Sir (William) Lawrence (szül. 1890. márc. 31. Adelaide, Dél-Ausztrália, Ausztrália - megh. 1971. júl. 1. Ipswich, Suffolk, Anglia), ausztrál születésû angol fizikus és röntgenkrisztallográfus, a röntgendiffrakció Bragg-törvényének felfedezôje (1912), amely alapvetôen fontos a kristályszerkezet meghatározásában. Apjával, Sir William Bragg-gel együtt fizikai Nobel-díjat kapott 1915-ben. 1941-ben lovaggá ütötték.
Sir William (Henry) Bragg legidôsebb gyermeke volt. Anyai nagyapja, Sir Charles Todd Dél-Ausztrália postaügyi minisztere és vezetô csillagásza volt. Bragg az adelaide-i St. Peter's College-ban, majd az Adelaide-i Egyetemen tanult, és abban az életkorban, amikor mások még középiskolába járnak, kitûnt matematikai tudásával. 1909-ben Angliába ment, hogy a cambridge-i Trinity College-ban tanuljon. Fizikával kezdett foglalkozni, amit korábban egyáltalában nem tanult, kémiát is csak keveset. Apja 1912-ben, a nyári vakáció idején egy német fizikus, Max von Laue új könyvérôl beszélgetett vele. Ez a fizikus azt állította, hogy a röntgensugarak elhajlíthatók, ha kristályon bocsátják át ôket. Mikor az ifjú Bragg visszatért Cambridge-be, abban a hitben, hogy Laue értelmezése részleteiben helytelen, eredeti kísérletsorozatot végzett. Ennek eredményeként tette közzé a röntgendiffrakció leírásában alapvetô Bragg-egyenletet, amely választ ad arra, hogy milyen szögû röntgensugarat térít el leghatékonyabban a kristály, ha a röntgensugár hullámhossza és a kristályatomok távolsága ismert. A röntgendiffrakció során úgy vizsgálják a kristályszerkezetet, hogy tanulmányozzák a kristályban egymáshoz közel elhelyezkedô atomok hatására eredeti irányuktól eltért röntgensugarak jellemzôit. Bragg kimutatta azt is, hogy a kôsóban a kétfajta atom - a nátrium és a klór - felváltva helyezkedik el úgy, hogy azonos elem atomjai soha nem érintkeznek egymással. Eközben apja megtervezte a röntgenspektrométert, azt az eszközt, melynek segítségével pontosan megmérhetô a röntgensugár hullámhossza. A két tudós a szünidôk alatt a Bragg-spektrométerrel sok más anyag atomos elrendezôdését is meghatározta, például a gyémántét.
1914-ben Bragg ösztöndíjas és elôadó lett a Trinity College természettudományi karán. Ugyanebben az évben ôt és apját együttesen tüntették ki az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának Barnard Aranyérmével, ez volt az elsô a sok hasonló elismerés és kitüntetés közül. Az I. világháborúban Bragg mûszaki tanácsadóként szolgált az akusztikus helyzetmeghatározás területén (az ellenséges tüzérségtôl való távolság meghatározása az ágyúk hangja alapján) a brit hadsereg fôparancsnoksága térképészeti szekciójában, Franciaországban. Itt volt 1915-ben, mikor apjával közösen elnyerte a fizikai Nobel-díjat, mert bebizonyították a röntgensugarak hasznát a kristályszerkezetek feltárásában.
A háború után Bragg követte Ernest Rutherfordot a manchesteri Victoria Egyetem fizikaprofesszori székében. Itt alakította ki elsô kutatóiskoláját a fémek, ötvözetek és szilikátok vizsgálatára. Szilikátokkal kapcsolatos munkája során a kémia addigi rejtélyét egyszerû és elegánsan felépített rendszerré alakította át. 1921-ben feleségül vette Alice Hopkinsont, egy orvos lányát. Két fia és két lánya született. Felesége kedvessége és személyisége nagy segítségére volt szakmai pályafutása során. Ugyanebben az évben a Royal Society tagjává választották.
1937-1938-ig Bragg a National Physical Laboratory (Nemzeti Fizikai Laboratórium) igazgatója lett, de nem volt türelme a bizottsági munkához. Életének errôl a szakaszáról gyakran megjegyezte, hogy az elôjegyzési naptár, az iratrendezô és a sürgôs figyelmet igénylô ügyek listája a tudományos munka halálos ellenségei.
Így örömmel hagyta ott az irodát, hogy újra Rutherford utódja legyen, ekkor mint a kísérleti fizika Cavendish-professzora Cambridge-ben. Itt alapította második virágzó kutatóiskoláját a fémek és ötvözetek, a szilikátok és fehérjék vizsgálatára. Azzal is törôdött, hogy a természettudományi hallgatók teljesebb körû oktatásban részesüljenek, és megértsenek valamit az élet értelmérôl és céljáról.
1954 januárjában Bragg a londoni Royal Institution igazgatója lett, ahogy apja is az volt 1940 elôtt. Számos hasznos újítást vezetett be: egész évben tartottak elôadásokat iskolások részére olyan szemléltetô eszközökkel, amelyek az iskoláktól túl nagy apparátust vagy anyagi áldozatot követelnek (az elôadásokat kb. 20 000 diák látogatta évente); tanfolyamokat szerveztek a természettudományokat oktató tanárok részére; elôadásokat köztisztviselôk részére, akiknek tanulmányaiból kimaradtak a természettudományok. Népszerû és sikeres elôadó lévén gyakran kérték fel Bragget rádiós és televíziós szereplésekre. Idôsebb korában, amikor már sok tudós elveszti érdeklôdését a kutatás iránt, ô felépítette harmadik kutatócsoportját, melynek néhány tagja sikeresen birkózott meg a komplex szerves kristályok szerkezetének meghatározásával. Bragg 1965-ben vonult vissza az aktív tudományos munkától.