|
| Lawrence Bragg |
 |
| William Bragg |
Sir Bragg, (William) Lawrence (szül. 1890. márc. 31. Adelaide, Dél-Ausztrália, Ausztrália - megh. 1971. júl. 1. Ipswich, Suffolk, Anglia), ausztrál születésű angol fizikus és röntgenkrisztallográfus, a röntgendiffrakció Bragg-törvényének felfedezője (1912), amely alapvetően fontos a kristályszerkezet meghatározásában. Apjával, Sir Bragg, William-mel együtt fizikai Nobel-díjat kapott 1915-ben. 1941-ben lovaggá ütötték.
Sir William (Henry) Bragg legidősebb gyermeke volt. Anyai nagyapja, Sir Charles Todd Dél-Ausztrália postaügyi minisztere és vezető csillagásza volt. Bragg az adelaide-i St. Peter's College-ban, majd az Adelaide-i Egyetemen tanult, és abban az életkorban, amikor mások még középiskolába járnak, kitűnt matematikai tudásával. 1909-ben Angliába ment, hogy a cambridge-i Trinity College-ban tanuljon. Fizikával kezdett foglalkozni, amit korábban egyáltalában nem tanult, kémiát is csak keveset. Apja 1912-ben, a nyári vakáció idején egy német fizikus, Max von Laue új könyvéről beszélgetett vele. Ez a fizikus azt állította, hogy a röntgensugarak elhajlíthatók, ha kristályon bocsátják át őket. Mikor az ifjú Bragg visszatért Cambridge-be, abban a hitben, hogy Laue értelmezése részleteiben helytelen, eredeti kísérletsorozatot végzett. Ennek eredményeként tette közzé a röntgendiffrakció leírásában alapvető Bragg-egyenletet, amely választ ad arra, hogy milyen szögű röntgensugarat térít el leghatékonyabban a kristály, ha a röntgensugár hullámhossza és a kristályatomok távolsága ismert. A röntgendiffrakció során úgy vizsgálják a kristályszerkezetet, hogy tanulmányozzák a kristályban egymáshoz közel elhelyezkedő atomok hatására eredeti irányuktól eltért röntgensugarak jellemzőit. Bragg kimutatta azt is, hogy a kősóban a kétfajta atom - a nátrium és a klór - felváltva helyezkedik el úgy, hogy azonos elem atomjai soha nem érintkeznek egymással. Eközben apja megtervezte a röntgenspektrométert, azt az eszközt, melynek segítségével pontosan megmérhető a röntgensugár hullámhossza. A két tudós a szünidők alatt a Bragg-spektrométerrel sok más anyag atomos elrendeződését is meghatározta, például a gyémántét.
1914-ben Bragg ösztöndíjas és előadó lett a Trinity College természettudományi karán. Ugyanebben az évben őt és apját együttesen tüntették ki az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának Barnard Aranyérmével, ez volt az első a sok hasonló elismerés és kitüntetés közül. Az I. világháborúban Bragg műszaki tanácsadóként szolgált az akusztikus helyzetmeghatározás területén (az ellenséges tüzérségtől való távolság meghatározása az ágyúk hangja alapján) a brit hadsereg főparancsnoksága térképészeti szekciójában, Franciaországban. Itt volt 1915-ben, mikor apjával közösen elnyerte a fizikai Nobel-díjat, mert bebizonyították a röntgensugarak hasznát a kristályszerkezetek feltárásában.
A háború után Bragg követte Ernest Rutherfordot a manchesteri Victoria Egyetem fizikaprofesszori székében. Itt alakította ki első kutatóiskoláját a fémek, ötvözetek és szilikátok vizsgálatára. Szilikátokkal kapcsolatos munkája során a kémia addigi rejtélyét egyszerű és elegánsan felépített rendszerré alakította át. 1921-ben feleségül vette Alice Hopkinsont, egy orvos lányát. Két fia és két lánya született. Felesége kedvessége és személyisége nagy segítségére volt szakmai pályafutása során. Ugyanebben az évben a Royal Society tagjává választották.
1937-1938-ig Bragg a National Physical Laboratory (Nemzeti Fizikai Laboratórium) igazgatója lett, de nem volt türelme a bizottsági munkához. Életének erről a szakaszáról gyakran megjegyezte, hogy az előjegyzési naptár, az iratrendező és a sürgős figyelmet igénylő ügyek listája a tudományos munka halálos ellenségei.
Így örömmel hagyta ott az irodát, hogy újra Rutherford utódja legyen, ekkor mint a kísérleti fizika Cavendish-professzora Cambridge-ben. Itt alapította második virágzó kutatóiskoláját a fémek és ötvözetek, a szilikátok és fehérjék vizsgálatára. Azzal is törődött, hogy a természettudományi hallgatók teljesebb körű oktatásban részesüljenek, és megértsenek valamit az élet értelméről és céljáról.
1954 januárjában Bragg a londoni Royal Institution igazgatója
lett, ahogy apja is az volt 1940 előtt. Számos hasznos újítást
vezetett be: egész évben tartottak előadásokat
iskolások részére olyan szemléltető eszközökkel,
amelyek az iskoláktól túl nagy apparátust vagy
anyagi áldozatot követelnek (az előadásokat kb.
20 000 diák látogatta évente); tanfolyamokat szerveztek
a természettudományokat oktató tanárok részére;
előadásokat köztisztviselők részére,
akiknek tanulmányaiból kimaradtak a természettudományok.
Népszerű és sikeres előadó lévén
gyakran kérték fel Bragget rádiós és
televíziós szereplésekre. Idősebb korában,
amikor már sok tudós elveszti érdeklődését
a kutatás iránt, ő felépítette harmadik
kutatócsoportját, melynek néhány tagja sikeresen
birkózott meg a komplex szerves kristályok szerkezetének
meghatározásával. Bragg 1965-ben vonult vissza az
aktív tudományos munkától.