…Előre örültem már minden fizikaórának. A kedves Gregi bácsi (Palatin Gergely 1851-1927) szíves mosolyával fogadott bennünket a tisztaságtól ragyogó fizikai múzeumban. Rendszerint egy pár érdekfeszítő eszköz is elő volt készítve a bemutatandó kísérletekhez. És micsoda frappáns, élénk, meggyőző bemutatás! Palatin Gergely tanár urunk mestere volt a kísérletezésnek. Szerette nagyon az eszközeit. Szerette és ismerte és kitanulmányozta. Ha valami hibájuk volt, megjavította. A tőle megjavított eszköz sokszor tökéletesebb, célszerűbb volt, mint az új. Tanárképzős koromban szerzett tapasztalataimból ismertem meg bámulatos leleményességét, ügyességét, precizitását az eszközök gondozásában, szétszedésében és összerakásában, tisztogatásában, tökéletesítésében. Nagy gyakorlata volt a csavarkészítésben, nemcsak a szorítócsavarokéban, hanem a mérőcsavarokéban is. A magyar mechanikusok drága pénzért nem bírtak neki olyan mérőcsavart szállítani, mint amilyent ő maga készített. Ilyen precíz mérőcsavarok alkalmazásával a Jedlik-féle osztógépet tökéletesítette. Így készültek a Jedlik-Palatin-féle optikai rácsok. Eleinte csak 40-60 aequidistans karcolást húzott gyémántcsúccsal az üvegre, később százat, több százat, sőt több ezret. Természetesen a gyárból hozatott üveglemezek minősége és a gyémántcsúcs finomsága határt szabott az osztásnak. Gregi bácsink intenzív fényű spektrumokat előállító rácsai méltán keltettek elismerést a tudós világban is. Nagy szakavatottsággal tisztogatta át Jedlik Ányosnak osztógépét, szellőtől elzárva, egyenletes hőmérsékleten, egyenletes áramú villannyal járatta heteken, hónapokon keresztül nagy türelemmel és ügyszeretettel. Bámulatra méltó mechanikus zseni volt. Szobája is valóságos mechanikai műhely volt. Százféle anyag és százféle szerszám összezsúfolva egyetlen szobában, jóformán egyetlen szekrényben. E tekintetben a bencés hagyomány megőrzője és fejlesztője volt, mert Jedlik is folyton dolgozott, szerkesztett, tervezett, hogy eszméjét valóra váltsa. Gregi bácsink szobájának fő ékessége volt egy szép másodperc-ingaóra. Precizitását, hőmérsékleti változásoknak ellenállását Gregi bácsink készítette, fenyőgyantától impregnált ingájától nyerte. Tanárképzős koromban ennek a regulátornak segítségével sok és élvezetes csillagászati mérést is végeztem mesteremmel. Én a fizikai múzeum délre nyíló ablakában felállított theodolittal néztem a felszálló napot különböző magasságokban, délután pedig ugyanazon magasságokban az alászállót, és mérésemhez időt Gregi bácsitól kértem villanyos csengővel, ki szobájából telefonon adta a pontos időt másodpercekben. Élvezetes megfigyelés és sok számítás után volt mindig pontos helyi időnk, volt jó meridiánunk, melynek passage-csövét is ő készítette. A Holtz-féle elektromos gépet annyira és oly ügyszeretettel javította, tökéletesítette, hogy hatalmas töltéseket, félméteres óriási csattanású villámokat produkált vele és a röntgengép átvilágításait bemutatta vele. Dsida Ottó (1874-1946) tanárjelölt társammal sokszor, meggyőződésesen és helyesen állapítottuk meg, hogy kedves Gregi bácsink nemcsak a kísérletezések bemutatásában ügyes, hanem olyan leleményes és zseniális mechanikus, hogy egy hasonló ügyszeretettel lángoló társával európai hírű mechanikai műhelyt nyithatna…

…Harmadéves koromban Ipoly főapáturunk (Fehér Ipoly 1842-1909) a budapesti egyetemre küldött Pallos Kajetánnal (1868-1938), Stanits Fulgenttel (1868-1936) és Dsida Ottó kurzustársammal. Amilyen szuverén volt kedves Gregi bácsink gyönyörűséges múzeumában és tüneményesen játszi könnyedséget mutatott kísérleteiben, oly jólesően világos és kristálytiszta volt Dr.Fröhlich Izidor (1853-1931) urunk az elméleti fizika diszciplináiban. Pannonhalmán – egy példa a sok közül – például több ízben és órákon keresztül próbáltuk világosan megérteni Clement és Desormes C_p és C_V 1,4 körüli viszonyszám megállapításának egyszerű és zseniális módját, de hiába. Thermodinamikai kollégiumunk egyik óráján pedig alkalmazásaként a törvényeknek, példaképpen pár perc alatt tisztán, boldog örömmel megkaptuk és megértettük. Többéves kő esett le szívünkről. Nagy élvezettel és mélyreható fizikai gondolkodásmódjának épületes méltánylásával hallgattam nagy rendtársunk, Jedlik Ányos (1800-1895) tanítványának, Dr. báró Eötvös Loránd (1848-1919) tudós professzornak előadásait. A tárgyalt anyagot jól ismertem és előadásának klasszikus szépségét s bemutatott kísérleteinek meglepő evidenciáját és grandiozitását bámultam. Nagy, amfiteatralis berendezésű előadóterme nagyszámú hallgatóinak mindent lehetően fokozott nagyításban mutatott be. Csak közelről szemlélhetőket pedig erős megvilágítással nagy ernyőre vetve. Világhíres torziós ingájával – mindent előre jól elrendezve – 10 perc alatt kiszámította előttünk és velünk a Föld tömegét és sűrűségét. Előadásait közvetlen előtte az első és legalsó padban szoktam élvezni, és nemcsak feszült figyelmemet, hanem bencés voltomat is honorálta, amikor közben-közben mélyreható és nagy perspektívát nyújtó gondolatait szemtől szemben halkított hangján és nyomatékozva speciálisan velem közölni látszott. Kedves Gregi bácsimban a kísérletezés mesterét tiszteltem s a tudományért való rajongó szeretetre nevelőmet becsültem, Eötvös író fiában, Jedlik tanítványában pedig a tartalmas, nagyvonalú, mély értelmű tudóst csodáltam. Éltem-haltam a fizikáért. Ambíciómat és munkakedvemet csak felfokozta Ipoly főapáturunk ígérete, mellyel kilátásba helyezte, hogy budapesti tanulmányaim befejeztével külföldre küld valamelyik nagy fizikushoz. Pannonhalmán oly sokat és örömmel kísérleteztem a rendes időn kívül is, hogy a kísérletezésben való nagy jártasságom feltűnt nemcsak Eötvös báró asszisztensének, ki a kísérletezők munkáit irányította, de Klupáthy Jenőnek (1861-1931), Fröhlich úrnak és Eötvös bárónak is, kik időnként megtiszteltek látogatásukkal kísérletezéseim közben. Egy igen lelkes és intelligens hallgató volt a kísérletező társam, Karvázy Zsigmond (1874-1919), ki nemcsak Antolik Károly (1843-1905) kísérleteinek megismétlésével tűnt ki, de kísérleteink különböző fázisainak precíz színes rajzokkal való illusztrálásával is. Heteken keresztül nap nap után du. kettőtől este nyolcig dolgoztunk az intézetben. Legtovább abszolút ellenállás méréssel foglalkoztunk. A mágnesosztályon állítottuk fel műszereinket, a többi közt egy rendkívül érzékeny Weber-féle galvanométert is távcsöves leolvasással. Lelkes kísérletező társam méréseink pontosságának biztosítására még ruhájának gombjait is lemetélte, hogy a bennük lévő csekélyke mágneses visszahatás se hasson zavarólag. Tudós professzoraink ügyszeretetünk és buzgalmunk mellett ezt is méltányolták. Sőt mi több! Szakvizsgálatom után, Fröhlich tanár uram egy nagyszerű és megtisztelő ajánlatot tett. “Tessék megmondani a főapátúr Ő méltóságának, hogy mielőtt önt külföldi tanulmányra küldené, engedje meg, hogy ön itt a budapesti tudományegyetemen doktorátussal fejezze be hallgató éveit. Doktorátusi dolgozata volna egy elektrodinamikai tételemnek kísérleti úton való bebizonyítása. Tisztelettel kérjük a főapáturat, hogy ezt a munkánkat jelölje ki az ön számára a jövő két szemeszterben!” Már hat éve voltam szerelmes a fizikába, de még ilyen extázisban soha. Boldog örömmel és hódolattal terjesztettem fizikus főapáturam elé a rám hízelgő ajánlatot, mely szemmel láthatóan őt is jólesően impresszionálta. Bíztatott, hogy csak szorgalmasan foglalkozzam tovább is a fizikával. Kijelentette, hogy valami – e pillanatban nem mondhatja meg – nagyon kedvez ügyemnek. De most nem küldhet vissza Budapestre. Mint elsőéves komáromi tanár, lengettem is a Foucault-ingát, készítettem fonográf felvételeket. S midőn 1895 decemberének közepén megjelentünk nagy tudós rendtársunknak, Jedlik Ányos doktornak temetésén Győrött, s tisztelegtünk főapáturunk előtt, meghalt a nagy fizikus – így vette fel a szót - , de itt van az új generáció, és rám mutatott, ki éppen akkor léptem be. De már nem melengette a külföldi tanulmány eszméjét és sohasem tudtam meg, hogy mi volt az, ami az én fizikai felsőbb tanulmányaim befejezésének nagyon kedvezett. Vártam, bíztam, de hiába vártam. Nagy rajongásomból, tudóskodó ábrándjaimból kínosan kijózanodtam…

…Ha megszűntem is rajongani, annyit megőriztem lelkesedésem tüzéből, hogy 14 évi tanárkodásom alatt rendi növendékeinkkel is megszerettettem a fizikát, a tanárjelöltekkel a bemutató és mérő kísérletezést, és esztergomi maturandus növendékeinkkel is megkedveltettem a szükséges tárgyi ismereteken felül ismereteik szabatos és folyékony előadását, amiben felettébb segítette őket Fehér Ipoly fizika tankönyvének világos, jól stilizált, mindig értelmes, érdekes és vonzó tárgyalásmódja. Szépen is adták elő természettani ismertetéseiket is a maturuson. Kapott is intézetünk gróf Apponyi Albert (1846-1933) minisztertől külön dicséretet a kiváló érettségi eredményért.

Mint rövidletes életrajzomban is jeleztem, ha teológiai tanulmányaimnak és lelki életemnek nem is igen kedvezett budapesti négy szemeszterem, az a nagy előnye mégis megvolt, hogy egyetemi tanárainkat és a tanárvizsgáló bizottság tagjait jól hangolta kollégiumaiknak szorgalmas látogatása részünkről, és elevenebb, gyümölcsözőbb lett a kapcsolat is az egyetem és a pannonhalmi tanárképzőnk között…

Forrás: Sólymos Szilveszter OSB: Bozmánszky Gyárfás bencés (1873-1952) önéletrajzának és naplóinak tükrében. A pannonhalmi Szent Gellért Kollégium könyvei, 13. kötet. Pannonhalma, 2003. 224 l.

Az idézett részek a 85.-90. oldalon találhatók. Elhagytuk a hozzáértő olvasók számára felesleges eszköz- és fogalommagyarázó kiegészítéseket, viszont a szereplő személyek nevei után zárójelben közöljük születésük és haláluk évét – ezek a mai olvasó számára eligazító támpontok lehetnek. /Dr. Radnai Gyula/