Bouguer, Pierre (szül. 1698. febr. 16. Le Croisic, Franciaország - megh. 1758. aug. 15. Párizs), sokoldalú francia tudós, főként mint a fotometriának, a fényintenzitás mérésének egyik megalapozója nevezetes.
Bouguer rendkívüli tehetség volt. Apja, Jean Bouguer vízrajzra (hidrográfia) és matematikára oktatta. Apja halála után a 15 éves Pierre vette át az idősebb Bouguer állását, és a vízrajz királyi professzora lett. Az 1720-as években a csillagászati fotometria első méréseit végezte el, az égitestek látszólagos fényességét a gyertya lángjához mérte. 1735-ben C. M. de la Condamine társaságában expedícióra indult Peruba, hogy az Egyenlítő közelében megmérje a délkör egy ívét; a kapott eredményeket a Föld alakjának új meghatározására használta fel. Kutatásairól teljes beszámolót adott La Figure de la terre (A Föld alakja) c., 1749-ben megjelent könyvében. Bouguer ingával mérte a gravitációt különböző magasságokban, és elsőként kísérelte meg a hegységek közötti horizontális tömegvonzás mérését. Felfedezte, hogy a magas fennsíkon mért gravitációs erő eltér a tengerszint feletti magasság figyelembevételével számított értéktől, és az eltérést - helyesen - a megfigyelőpont és az átlagos tengerszint közt levő tömegnek tulajdonította. Táblázatokat készített a légköri fénytörésről, vizsgálta a fény elnyelődését a légkörben, és megfogalmazta a Bouguer-törvényt (néha Lambert-törvénynek nevezik), amely leírja, hogyan gyengül átlátszó közegben a fénynyaláb. Ez a törvény és fotometriai munkái 1729-ben jelentek meg az Essai d'optique sur la gradation de la lumière (Optikai értekezés a fény gradációjáról) c. kötetben.
Bouguer élete jelentős részét tengerészeti
problémák tanulmányozásának
szentelte. Írt a tengeri manőverekről és a navigációról; a hajók
tervezéséhez pedig kidolgozta a metacentrikus sugár
(a hajó stabilitásának mértéke) kiszámításának képletét.