BORN IGNÁC (Gyulafehérvár, 1742. dec.2. - Bécs, 1791. Júl. 24.)

Iskoláit Nagyszebenben kezdte, majd Bécsben a jezsuita gimnáziumban tanult. Közben a jezsuita rend tagja lett, de 1760-ban kilépett, Prágába ment és elvégezte a jogot. Ezután Nyugat-Európában tett utazása során tanulmányozta kora bányászatát, kohászatát és a természettudományokat. 1770-től a prágai pénzverői és bányászati hivatal ülnökeként beutazta a felvidéki, az erdélyi és bánsági bányavidékeket, tanulmányozta bányászati, kohászati viszonyaikat és ásványvilágukat. Tapasztalatait 23 levélben foglalta össze, melyeket J. J. Ferber könyvként adott ki, "Borns Briefe über Mineralogische Gegenstände auf seiner Reise durch das Temeswarer Bannat, Siebenbürgen, Ober- und Nieder-Hungarn" címen 1774-ben Frankfurtban és Lipcsében. Ez a magyar bányászat és ásványtan klasszikus műve. Rövidesen lefordították francia, angol és olasz nyelvre is.

1772-ben Felsőbányán, bányajárás közben súlyos gázmérgezést szenvedett. Felépülése után 1776-ban Mária Terézia meghívta Bécsbe, a császári természetrajzi múzeum gyűjteményei rendezésére és leírására. 1779-ben udvari tanácsossá nevezték ki.

Világhírét egy új kohászati eljárás, a foncsorozás, amalgámozás alapította meg, melyben az aranynak és ezüstnek érceiből higannyal való kivonását az addiginál gazdaságosabb módon oldotta meg. Bécsi kis laboratóriumában végzett kísérletei után a félüzemi próbákat a Selmecbánya melletti Szklenón, 1785-ben épített kohóban hajtotta végre, Rupprecht Antal akadémiai tanár segítségével. 1786 szeptemberében a szklenói foncsorozó üzem nemzetközi bemutatására a bányászat és kohászat legjelesebb külföldi képviselői - 27 szakember 8 országból - gyűltek össze, az új eljárás helyszíni tanulmányozására. Ez volt a világon az első nemzetközi műszaki-tudományos (bányász-kohász) kongresszus. Az új kohászati eljárást "Ueber das Anquicken der gold- und silberhältigen Erze, Rohsteine, Schwarzkupfer und Hüttenspeise" (Wien, 1786.) című művében ismertette, mely legjelentősebb munkája. Ezen a kongresszuson Born javaslatára megalapították a "Societät der Bergbau-Kunde" bányászati társaságot, mely az első nemzetközi tudományos szakegyesületnek tekinthető. Ennek célkitűzésében jutott kifejezésre először a nehézipar nemzetközi összefogásának gondolata, az emberi haladás, kultúra és jólét érdekében. A szervezet az összes európai országon kívül Amerikára is kiterjedt. 1789-ben 147 tagja volt. A "Bergbau-Kunde" című kiadványának két évfolyama jelent meg 1789 és 1790-ben Lipcsében, melynek szerkesztője Born és F. W. Trebra volt. Az egyesület 1791-ben megszűnt működni. Born mint vegyész szembefordult az alkimistákkal, és írásaiban rámutatott tévedéseikre.

Ő hozta létre a prágai tudós társaságot 1774-ben, mely 1784-től mint "Societas Regia Scientiarum Bohemica" működött és 1775-ben alapította meg periodikáját, "Abhandlungen einer Privatgesellschaft in Böhmen" címen. Born szabadkőműves és rózsakeresztes volt, saját páholyt alakított, az Egyetértő Barátok Tudományos Társaságát, amelynek tagjai bécsi tudósok, írók és irodalompártolók voltak. A társaság célja volt a tudományok művelése, a tudományos élet fellendítése, főleg a természettudományos ismeretek terjesztése. Működését az általa szerkesztett "Physikalische Arbeiten der einträchtigen Freunde in Wien" (1783) című folyóirat tükrözi, melyben több írása ismerteti Magyarország természeti viszonyait is. Társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. 1783-ban álnév alatt írt, és Bécsben megjelent "Joannis Physiophili specimen Monachologiae... " című műve, melyben élesen bírálta a szerzetesrendeket, nagy feltűnést keltett és erős reakciót váltott ki.

Munkásságát és érdemeit a tudományos világ elismerte: tagja volt a londoni Royal Societynek, a göttingeni, toulouse-i, stockholmi, uppsalai, páduai, sienai, szentpétervári tudós társaságoknak. Névadója a bornit nevű ásványnak. Mozart róla mintázta a Varázsfuvola Sarastro alakját. Érdemeit az 1791. évi pozsonyi és erdélyi országgyűlés elismerve, nemességet adományozott számára. Kazinczy Ferenc írása (Pályám emlékezete) tanúsítja, hogy B. I. magát erdélyi magyarnak vallotta.

Sokoldalú, gyakorlati természettudós egyéniség volt. A magyarországi bányászat, kohászat, ásványtan és kémia kiemelkedő, úttörő kutatója és művelője, felvilágosult gondolkodó.