Mérnöki oklevelét a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1940-ben. A háború előtt tervezőmérnökként dolgozott. Az általa tervezett és épített vasbetonszerkezetek, köztük több híd, nemzetközi elismerést aratott elméleti és szerkezeti újszerűségével, gazdaságosságával és esztétikus külsejével.

1955-ben a Budapesti Műszaki Egyetemtől különvált, önálló Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre került: a II. sz. hídépítési tanszéken lett docens, majd 1961 őszétől egyetemi tanár. Egy éven keresztül az ÉKME rektorhelyettesi tisztségét is betöltötte.

Fő kutatási területei a vasbetonszerkezetek, a héjszerkezetek alapvető kérdései voltak.

Tudományos tevékenységének elismeréseként 1967-ben az MTA levelező tagjai sorába választotta. Az MTA Műszaki Mechanikai Bizottságának, valamint az Internationale Vereinigung für Brückenbau und Hochbau magyar bizottságának elnöke volt.

Főbb művei

Hídszerkezetek. Bp., 1956.; Vasbetonhidak (többekkel). Bp., 1959.; Vasbeton hídszerkezetek (Mérnöki kézikönyv), I-III. Bp., 1959.; Faszerkezetek. Bp., 1960.; Vasbetonépítés. Bp., 1964.; Vasbetonépítés-tan. Bp., 1964.; Héjszerkesztés (társszerzőkkel). Bp., 1965.; Szerkezetépítés (társszerzőkkel). Bp., 1965.; Vasbetonszerkezetek (társszerzőkkel). Bp., 1965.; A bauxitbeton szerkezeti elemek erőtani számítása (társszerzőkkel). Bp., 1971.; Vasbetonszerkezetek. Feszített tartók (társszerzőkkel). Bp., 1972.

Irodalom

Végh Ferenc