BÓKAY JÁNOS Id. (Igló, 1822. máj. 18.-Budapest, 1884. okt. 20.)

A tudományos magyar gyermekgyógyászat megteremtője. Orvosi oklevelét 1847-ben a pesti orvosi karon szerezte meg, még ebben az évben sebész- és szülészmesteri képesítést is nyert. Végzése után a Schoepf-Mérei Ágoston által alapított pesti Szegénygyermek-kórház orvosa, Schoepf-Mérei 1849 augusztusában rábízta az intézmény vezetését. 1852-től főorvos, 1861-ben magántanár, 1867-től a gyermekgyógyászat első ny. rk., 1873-1884-ben rendes tanára. A márciusi ifjak egyike, majd a pesti orvosi iskola néven ismert haladó magyar orvosi csoport tagja, amelynek nagy szerepe volt a magyar orvosképzés megreformálásában, a magyar orvostudománynak az európai színvonalra emelésében és a közegészségügyi állapotok rendezésében, ill. a közegészségügyi törvény (1876. XIV. tc.) megalkotásában. 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács tagja, bevezette a gyermekgyógyászat korszerű oktatását a magyar orvosképzésbe. Idegen nyelvre is lefordították gyermeksebészeti, valamint sebészeti bélbetegségekre, a húgy- és ivarszervi betegségekre vonatkozó tanulmányait. 1860-tól az Országos Védhimlőintézet igazgatója volt. Az általa vezetett gyermekkórház lett az orvosi kar gyermekklinikája. Fiai B. János (1858-1937) gyermekgyógyász és B. Árpád (1856-1921) orvosprofesszor.