BOGDÁNFY ÖDÖN (Torda, 1863. dec. 18. - Budapest, 1944. márc.13.)

Tanulmányait a budapesti Műegyetemen 1885-ben fejezte be. 1890-ben lépett állami szolgálatba. Az erdélyi kultúr-mérnökségen működött, majd 1893-tól az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal vízrajzi osztályának munkatársa, 1901-től a Műegyetemen a hidrológia magántanára, 1916-tól c. rk. tanára volt. Páratlan méretű és sokoldalú szakirodalmi tevékenységével a vízépítés és hidrológia legkorszerűbb eredményeinek közvetítője és továbbfejlesztője. Különösen a hidrológia és a hidrometeorológia terén végzett úttörő munkát: ő készítette el hazánk első hidrológiai és csapadéktérképét (1896), 1911-től 1916-ig a Vízügyi Közleményeket szerkesztette, majd a Hidrológiai Közlönyt alapította. Az I. világháború idején a baloldali mérnökmozgalmak egyik vezető alakja volt. A polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idején a Földművelésügyi Minisztérium, majd a Népbiztosság Országos Vízépítési Igazgatóságának vezetőjeként működött, és kidolgozta a Tanácskormány vízügyi programját. 1920-ban nyugdíjazták.

Megszervezte a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályát, a Magyar Hidrológiai Társaság elődjét, és ő volt a szakosztály első főtitkára is. A Társaság 1951-ben emlékére "Bogdánfy-érem" néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított, a vízgazdálkodás valamely ágában elért kimagasló tudományos eredmény jutalmazására. Főbb művei: Hidrológia (Bp., 1901.); Hidraulika (Bp., 1904.); A természetes vízfolyások hidraulikája (Bp., 1906.); A vízierő (Bp., 1914.); Az Alföld hidrológiája. Vízi munkálatok az Alföldön (Debrecen, 1925.). Az Annales des Ponts et Chausses Vízügyi Közleményei című tíz kötetre terjedő kivonatgyűjteményével száz esztendő francia nyelvű irodalmát dolgozta fel. Nagyszámú további ismertetésével a Természettudományi Közlönyt gazdagította.