BÖCKH HUGÓ (Budapest, 1874. jún. 15. - Budapest, 1931. dec. 6)

Egyetemi tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. 1896-98-ban a budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén, Schmidt Sándor professzor mellett volt tanársegéd. 1899-ben kinevezték a selmeci Bányászati és Erdészeti Főiskola ásványföldtani tanszéke tanárává. Mint főiskolai tanár az elméleti tudományt szolgálta, ásványtani és kőzettani, földtani és őslénytani kérdésekkel egyaránt foglalkozott. A földtani oktatást szolgáló nagyszabású geológiai tankönyvének első része 1903-ban, második része 1909-ben jelent meg Selmecbányán.

Az erdélyi földgáznak 1909-ben történt felfedezése új szakaszt indított B. H. működésében, amely már az alkalmazott tudományt szolgálta. A pénzügyminisztérium 1910-ben megbízza az Erdélyi-medence és a gázelőfordulás földtani tanulmányozásával és fúrásos megkutatásával. Az általa szervezett és vezetett, geológusokból és bányamérnökökből álló kutatócsoport munkájának eredményeiről a pénzügyminisztérium kiadásában megjelent két közleményében számolt be, „Az Erdélyi-medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól (1911)" és „Rövid összefoglaló jelentés az Erdélyi-medence földgázelőfordulásainak az 1911-1912. években történt tanulmányozásának eredményeiről (1913)" címen. Előbbi dolgozatában kifejtette az Erdélyi-medencéről alkotott újszerű tektonikai felfogását, mely az akkor elfogadott antiklinális elmélet továbbfejlesztését jelentette.

Eredményei nyomán 1914-ben a Pénzügyminisztérium bányászati kutatási osztálya élére nevezik ki, ahol mint miniszteri tanácsos, majd h. államtitkár a hazai ásványkincsek felkutatását és hasznosítását irányítja 1918-ig. Közben munkatársaival 1914-ben feltárja az egbelli (Nyitra m.) kőolaj, 1918-ban pedig a bujavicei (Horvátország) kőolaj-földgázelőfordulást, s végül 1918-ban megkezdi a Nagyalföld megkutatását is. Tevékenységének fénypontja az 1909-ben, Lóczy Lajos és Papp Károly által az Erdélyi-medencében, Kissármáson felfedezett gázelőfordulás kutatása és feltárása, mely akkor Európa legnagyobb előfordulása volt. Ez az eredmény a történelmi Magyarországon végzett kutatások legnagyobbika. Elsősorban B. H. kiváló vezető-szervező képességének volt köszönhető, hogy vezetése alatt összekovácsolódott, felnőtt az első magyar kőolajkutató gárda.

1921-ben kivált az állami szolgálatból, és mint az Anglo-Persian Oil Co. geológus tanácsadója szerteágazó külföldi kőolajkutatási tevékenységet folytatott. Közben az angol-perzsa olajvállalat által létrehozott Hungarian Oil Syndicate kutatást végez 1921-25 között Magyarországon, melynek földtani irányítását szintén ő végezte. Ez a kutatás azonban meddőnek bizonyult. Külföldi működése közül legjelentősebb az iraki és iráni munkássága. A W. J. Gregory „The structure of Asia" című könyvének fejezeteként 1929-ben megjelent „Contribution to the stratigraphy and tectonics of the Iranian Ranges" című munkája nemzetközileg legszámottevőbb alkotása. 1929-ben tért haza, s még ez évben átvette a M. Kir. Földtani Intézet vezetését. Az alkalmazott geológia igényeit szem előtt tartva szervezte újjá az intézet munkáját, de nagyobb távlatra szóló terveinek keresztülvitelét megakadályozta korai halála. Munkásságának folytatói legjobb tanítványai és munkatársai voltak, Papp Simon és Pávai-Vajna Ferenc.

B. H. világraszóló érdeme, hogy Eötvös Loránd torziós ingáját 1915-ben az egbelli területen sikeresen használta, s ezzel a kőolajkutatásban új geofizikai módszert alkalmazott elsőként a világon. Ezzel kapcsolatban jelent meg „Brachyantiklinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján" (Bányászati és Kohászati Lapok, 1917.) című nagy jelentőségű munkája, német nyelven is „Der Nachweis von Brachiantiklinalen und Domen mittels der Drehwage" (Petroleum Zeitschrift, 1917.) címen, és ezáltal elindította az Eötvös-ingát világkörüli hódító útjára. Eötvösnek és Böckhnek ezen a téren kifejtett munkásságát és érdemeit méltatja a „The Science of Petroleum" (l. k. London-New York, 1938.) című munka. Érdemei elismeréséül az MTA 1915-ben levelező tagjává választotta.

B. H. munkássága az alkalmazott kőolajföldtan területén teljesedett ki. A magyar kőolajkutatás és tudomány egyik legnagyobb, világszerte elismert egyénisége, a hazai kőolajkutatás „atyja" volt.

Irodalom

ROZLOZSNIK Pál: Nagysuri B. H. élete és munkái. Földtani Közlöny, 1931.; HARRISON, J. V.: H. B. Quart. Journal of the Geological Society of London, 1 932.; VENDL Aladár: B. H. Akadémiai Emlékbeszédek. 21/23. Bp., 1934.; BOGSCH László: B. H. élete és munkássága az őslénytan és a stratigráfia területén. Földtani Közlöny, 1976.; KRIVÁN Pál: Általános földtan B. H. tolmácsolásában. Földtani Közlöny, I976.; CSÍKY Gábor: B. H. szerepe és jelentősége a magyar szénhidrogén-kutatásban. Földtani Közlöny, 1976.

Csíky Gábor