BÖCKH JÁNOS (Pest, 1840. okt. 20. - Budapest, 1909. máj. 10.)

Főiskolai tanulmányait a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. 1864-ben beosztották a bécsi Pénzügyminisztérium bányászati osztályára. Ezalatt a bécsi Birodalmi Földtani Intézetben, a kezdő bányamérnökök továbbképzését szolgáló kétéves tanfolyamon geológusi kiképzésben részesült. 1867-ben áthelyezését kérve került haza a Pénzügyminisztérium újonnan alakult bányászati osztályára, majd onnan 1868-ban a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban alakult földtani osztályra. Az 1869-ben a létrehozott M. Kir. Földtani Intézet geológusa, 1876-ban pedig főgeológusa lett. (Ugyanabban az évben az MTA lev. tagjává választotta.) Az első igazgató, Hantken Miksa távozása után 1882-ben vette át az intézet vezetését és elődjénél nagyobb rátermettséggel indította el a fejlődés útján. Igazgatói tevékenységének egyik nagy eredménye, hogy az intézetnek új, méltó otthont teremtett az akkori Stefánia úti palotában, amely 1900-ban nyílt meg. Érdemeinek elismeréséül 1907-ben magyar nemességet kapott.

Elsősorban térképező geológus volt, aki Hofmann Károllyal, az intézet első főgeológusával együtt meghonosította és megalapozta a pontos és rendszeres földtani térképezést. Különösen fontosnak tartotta a gyakorlati célú földtani kutatások megkezdését, és az intézet tevékenységét a sürgető gyakorlati, ipari problémák megoldása irányába terelte. Ennek érdekében a bányageológiai, hidrogeológiai és agrogeológiai osztályokat szervezett, továbbá kémiai laboratóriumot. Az intézet minden irányban korszerűsödött és a gyakorlat, az ipar igényeit igyekezett kielégíteni.

A gyakorlati irányú tevékenység kibontakozása közben jelentősen előrehaladt az ország rendszeres földtani térképezése is, melyet ő irányított és részben végzett is. A differenciálódás mellett az intézet gondot fordított az első átnézetes országos földtani térképek szerkesztésére is, éspedig az első (1878. és 1881. évi) nemzetközi földtani kongresszusok hatására. Így került sor a Földtani Társulat kezdeményezésére Magyarország első, egymilliós méretarányú áttekintő földtani térképének megszerkesztésére, mely irányításával a millennium évére készült el. Az akkori kiállításon bemutatta az intézet teljes tudományos és gyakorlati tevékenységét is, és ezzel nagy elismerést aratott.

A magánvállalkozások eredménytelensége miatt a kormányzat már 1893-ban megbízta a hazai kőolajkutatások megszervezésével és irányításával. Munkássága révén megindult a tudományos, a földtani alapon végzett kőolajkutatás. Ő maga elsőként a Keleti-Kárpátokban két, régóta ismert és jelentős területet vizsgált meg: a máramarosi Iza-völgyében az izaszacsali, és a háromszéki Ojtozi-szorosban a sósmezői kőolajelőfordulásokat. 1908-ban „A petróleumra való kutatások állása a magyar szent korona országaiban” című munkájában javasolta a kormányzatnak a kutatásoknak állami kezelésbe vételét, ami 1911-ben a monopóliumtörvénnyel meg is valósult.

A hazai petróleumgeológia terén kifejtett úttörő munkálkodásáért a Magyarhoni Földtani Társulat, amelynek 1895-1901 között elnöke volt, 1900-ban a magyar földtani kutatás máig legnagyobb elismerésével, a Szabó József-éremmel tüntette ki. B. J. a magyarországi földtani térképezés kiemelkedő egyénisége volt, akinek igazgatása alatt vezető-szervező képességeinél fogva a Földtani Intézet mind belső szervezetében, mind külső kereteiben alapvetően átalakult. Tudományos munkásságán túl ez életművének másik nagy eredménye. Fia, B. Hugó is nemzetközi hírű tudós lett.

Irodalom

TELEGDI ROTH Lajos: J. B. Verhandlungen der k. k. Geologischen Reichsanstallt, 1909.; SZONTAGH Tamás: B. J. élete és munkálkodása. Földtani Közlöny, 1910.; SCHAFARZIK Ferenc: B. J. Akadémiai Emlékbeszédek. 16. Bp., 1914.; PAPP Károly: Megemlékezés B. J. volt elnökünkről. Földtani Közlöny, 1940.; FÜLÖP József-TASNÁDI K. András: 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet. Bp., 1969.

Csíky Gábor