1934-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett a müncheni Technische Hochschuléban. Ezután Svájcba, majd Amerikába ment. 1938-ban doktorált a Columbia Egyetemen, és Rudolf Schoenheimer kutatótársa lett a sejtanyagcsere izotópos vizsgálataiban. 1946 és 1954 között a Chicagói Egyetemen oktatott, majd a Harvardon a biokémia professzora lett, és folytatta a lipidekkel, különösen a telítetlen zsírsavakkal kapcsolatos kutatásait.
1942-ben Bloch és David Rittenberg felfedezte, hogy a két szénatomos ecetsav jelenti a fő építőkövet a koleszterin (az állati sejtekben található viasszerű alkohol) harmincnál is több lépést tartalmazó bioszintézisében. Az ecetsav-molekulák kapcsolódási módjának kutatását Bloch Feodor Lynennek és müncheni kollégáinak, valamint az angol J. W. Cornforthnak és G. Popjaknak a közreműködésével folytatta. A felfedezés elősegítette a vér koleszterinszintje és az érelmeszesedés közötti kapcsolat orvosi célú kutatását, az élettani kutatásokat, valamint a terpének, a gumi és más izoprénszármazékok kémiai kutatását.