BLÁTHY OTTÓ TITUSZ (Tata, 1860. aug. 11. - Budapest, 1939. szept. 26.)

Iskoláit Tatán és Bécsben végezte. 1882ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a bécsi műegyetemen. 1883. július 1-én lépett a Ganz és Társa villamos osztályának alkalmazásába mint gépszerkesztő. Elektrotechnikát az egyetemen még nem tanítottak, ő azonban elmélyedt ennek a tudománynak a tanulmányozásában, felhasználva a munkásságát mindvégig jellemző ritka képességét, amellyel a problémákat rendkívül gyorsan és világosan át tudta tekinteni. Hamarosan felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazásának módját. Mások csak évek múlva közölték erre vonatkozó tanulmányaikat.

Ő volt az első, aki mágnesezési görbék segítségével mágneses köröket tudott méretezni. Ennek alapján még 1883-ban átalakította a gyár egyenáramú gépeinek pólusait, és ezáltal a gépek teljesítményét lényegesen meg tudta növelni. Már e kezdeti időben felismerte a villamosgépek hőleadásának törvényszerűségeit is. Első szabadalma önműködő higanyos feszültségszabályozó volt, amelyet a későbbi évek ganzgyártmányú generátorainál alkalmazott.

1884-85-ben a gyár három mérnöke: B. O. T., Déri Miksa és Zipernowsky Károly új áramelosztási rendszert dolgoztak ki, amely a transzformátornak elnevezett indukciós készülékek alkalmazásán alapult. A transzformátorokat Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készítették, és közös munkájuk a korabeli elektrotechnika egyik legfontosabb találmányát eredményezte.

Bláthy élete végéig hű maradt a Ganz-gyárhoz és annak abszolút tekintélyű műszaki vezető egyénisége volt. Száznál több szabadalma főleg a villamos gépek, transzformátorok és készülékek gyártásának területére vonatkozik. A transzformátorrendszeren alapuló első nagyobb villamos erőmű a római Cerchi volt. Itt működtek először a világon, 1886-ban az ő javaslatára, váltakozó áramú generátorok egymással párhuzamosan kapcsolva. 1891-ben önműködő vízturbina-szabályozót is szerkesztett; ez tette lehetővé, hogy a cerchi hőerőmű gépei a tivoli vízerőmű generátoraival is párhuzamosan járhassanak. Ez volt az első eset az elektrotechnika történetében, amikor vízerőmű és gőzerőmű egyszerre táplált egy nagyobb villamos hálózatot.

Még 1887-ben elkészítette az első hornyolt armatúrájú egyenáramú gépet. 1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható „villanyóra” lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta. Már a német származású amerikai elektrotechnikus Steimetz előtt számítással széjjel tudta választani a hiszterézis- és az örvényáramveszteségeket, a transzformátorlemezeket pedig alumíniummal ötvöztette, a vasveszteségek nagymértékű csökkentése érdekében. Számos olyan elvi és gyakorlati eredményt ért el, amelynek révén a Ganz-gyár géptípusai évtizedekig a világ élvonalát képviselték.

1896-ban hozta nyilvánosságra az ún. többletveszteségekre vonatkozó vizsgálatainak eredményeit. Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott, ún. tört horonyszámú tekercseléséért 1900-ban a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. A magyar turbógenerátor-gyártás megindítása is az ő nevéhez fűződik. Négypólusú forgórész-konstrukciójának szabadalmait a svájci BBC és a berlini SSW is megvásárolta. A kétpólusú gépek esetében választása a párhuzamos hornyú forgórészre esett. Olyan lényeges konstrukciós újításokat és szabadalmakat dolgozott ki, amelyek 40 évre megszabták a magyar turbógenerátor-gyártás irányát.

A század elején, tervei alapján, 30 kVos generátorokat is gyártottak, dalmát és olasz vízerőművekbe. Ezek közül sok még ma is üzemben van, ami az általa kidolgozott szigeteléstechnika jóságának fényes bizonyítéka.

Alkotásait az üzembiztonság és meghízhatóság jellemezte. 1926-1928-ban világszerte feltűnést keltő, csúcsteljesítményű transzformátorok és generátorok gyártására vállalkozott: a Ganz-gyár ezekben az években 26 MVA-s vízturbinás generátorokat, 44 MVA-s turbógenerátorokat és 45 MVA-s transzformátorokat szállított.

Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett.

Méltán keltett feltűnést a századforduló éveiben épült egyiptomi Asszuáni-gáttal tárolt vízenergia leggazdaságosabb kihasználására 1914-ben javasolt szellemes terve is, ami azonban az első világháború miatt nem valósulhatott meg.

B. O. T. sikereinek titka: bámulatos emlékezőtehetsége, kimagasló nyelvtudása, kivételes fejszámoló képessége, valamint a tények és a belőlük levonható következtetések gyors áttekintése. Munkamódszerének lényege a logikus gondolkodás és a létrehozandó alkotás megbízhatóságára való törekvés volt. A budapesti és a bécsi műegyetem tiszteletbeli doktora, az MTA 1927-ben tiszteleti tagjává választotta.

Irodalom

GULYÁS Pál: B. O. T. Magyar írók élete és munkái. 3. k. Bp., 1941.; GOHÉR Mihály: 100 évvel ezelőtt született B. O. T. Elektrotechnika, 1960.; MÁNDI Antal: Megemlékezés B-ról. MTA X. Oszt. Közleményei, 1961. és Acta Technica, 1961.; Műszaki nagyjaink. 2. k.

Asztalos Péter