Blackett,
Patrick Maynard Stuart - Blackett, Chelsea bárója (szül.
1897. nov. 18. London - megh. 1974. júl. 13. London), 1948-ban fizikai
Nobel-díjat kapott a kozmikus sugárzással kapcsolatos
felfedezéseiért. Ködkamrafelvételei alapján
kimutatta, hogyan bomlik el egy stabil atommag, ha alfa-részecskékkel
(héliumatommagokkal) bombázzák. Ilyen magbomlást
korábban is megfigyeltek, de Blackett adatai szolgáltak először
magyarázattal a jelenségre, és hasznosnak bizonyultak
más bomlási módok értelmezésében
is.
Blackett 1921-ben végzett a Cambridge-i Egyetemen, majd tíz évet töltött kutatóként a Cavendish Laboratóriumban. Itt kezdte el azt a munkát, amellyel az ionizáló részecskék pályáját észlelő Wilson-féle ködkamrát a kozmikus sugárzás vizsgálatára szolgáló automatikus berendezéssé fejlesztette. Az e műszerrel szerzett adatok értelmezéséért kapta meg a Nobel-díjat. 1933-ban lett a Londoni Egyetem fizikaprofesszora, 1937-ben pedig a Manchesteri Egyetem Langworthyről elnevezett fizikaprofesszori székének tulajdonosa. Iskolát teremtett a kozmikus sugárzás vizsgálatában, de más irányú kutatásokat is serkentett, ez vezetett el a Manchesteri Egyetemen az első rádiócsillagászati tanszék megteremtéséhez és a Jodrell Bank Rádiócsillagászati Kísérleti Állomás megépítéséhez. 1953-ban kinevezték a londoni Imperial College of Science and Technology professzorává, a fizikatanszék vezetőjévé, ahol 1965-től kutatóként működött. Főrendi címét 1969-ben kapta.