Biot, Jean-Baptiste (szül. 1774. ápr. 21. Párizs - megh.
1862. febr. 3. Párizs), francia fizikus; részt vett a mágneses
terekre vonatkozó Biot-Savart-törvény megfogalmazásában,
s lefektette a cukoroldatok elemzésére szolgáló
módszer, a szacharimetria alapjait.
Az École Politechnique növendéke volt, 1797-ben nevezték ki a Beauvaisi Egyetem matematikaprofesszorává, 1800-ban lett a Collège de France matematikaifizika-professzora, 1803-ban pedig megválasztották a Francia Tudományos Akadémia tagjává. 1804-ben elkísérte J.L. Gay-Lussacot az első tudományos célú léggömbrepülésre. Kimutatták, hogy a Föld mágneses tere nem változik észrevehetően a magassággal, és vizsgálták a felső atmoszféra összetételét. Biot az ismert fizikussal, D. F. J. Aragóval is együttműködött a gázok fénytörési tulajdonságainak a vizsgálatában.
1820-ban Biot és a fizikus Félix Savart felfedezte, hogy a drótban folyó áram által létrehozott mágneses tér erőssége fordítottan arányos a dróttól való távolsággal. Ezt a viszonyt nevezik Biot-Savart-törvénynek, és az elektromágnesesség modern elméletének alapvető része. Amikor 1835-ben Biot a polarizált fényt (olyan fényt, amelynek minden hulláma ugyanabban a síkban van) tanulmányozta, azt találta, hogy többek között a cukoroldatok is elforgatják a polarizáció síkját, ha polarizált fénynyaláb halad át rajtuk. A további kutatás kimutatta, hogy az elfordulás szögével közvetlenül mérni lehet az oldat töménységét. Ez a tény jelentőssé vált a vegyelemzésben, mert egyszerű, roncsolásmentes módszert adott a cukorkoncentráció meghatározására. Ezért az eredményéért kapta meg Biot a Royal Society Rumford-érmét 1840-ben.
Sok kötetnyi írásából a legjelentősebb a Traité élémentaire d'astronomie physique (Alapvető értekezés a fizikai csillagászatról) címmel jelent meg 1805-ben. 1856-ban lett a Francia Akadémia tagja.