BESZÉDES JÓZSEF (Magyarkanizsa, 1787. febr. 12. - Dunaföldvár, 1852. febr. 28.)

Középiskolai tanulmányait Szegeden és Temesváron végezte. Egerben teológiát hallgatott, majd a Tudományegyetemen filozófiát és a Mérnöki Intézet mérnöki tanfolyamait végezte el. 1813-ban szerzett oklevelet, 1819-ben pedig bölcsész doktorátust. Gyakorlati tevékenységét 1811-ben a Sárvízi Nádor Csatorna Társulatnál kezdte, majd az Esterházy-család uradalmi mérnökeként Tolna, Veszprém, Komárom, Pozsony és Nyitra megyékben végzett vízrendezési munkálatokat (1814-1816).

1816-tól a Sárvíz-szabályozás igazgató mérnöke, majd -a Sárvíz, Sió és Kapos szabályozási munkálatainak és a folyóvölgyek vízrendezésének irányítója (1816-1825). E területek - Bőhm Ferenc terveinek továbbfejlesztése alapján végrehajtott vízrendezése, a belvizek és a külvizek szétválasztásával a kisebb patakjellegű vízfolyások szabályozásának iskolapéldájává vált. A munka gazdasági eredményei nagy lendületet adtak a reformkor vízmunkálatainak. A Sárvíz szabályozásával kapcsolatban építette meg 1820-1825 között a Duna baja-bátai szakaszának egységes árvédelmi vonalát. A korábban páratlan méretű munka mintegy 160 000 hektárt ármentesített, és a Sárköz gazdasági felemelkedésének alapjává vált.

1827-1828-ban részt vett a Gerstner által tervezett ausztriai linz budweissi vasútvonal kitűzésében. Másik jelentős munkája az Arad megyei fehérkőrösi Nádor-malomcsatorna, első ipari célú csatornánk (1833-1840). Elsőként vetette fel az Al-Duna-szabályozás gondolatát (1830), és tervet készített egy mélybevágású többcélú Duna-Tisza-csatornára. Széchenyi kezdeményezésére az országgyűlés 1840-ben törvényt hozott a csatorna építéséről, és részvénytársaság alakult a kivitelezésre. (A tervet ért támadások miatt azonban a vállalkozótőke visszavonult, és a csatorna építése lekerült a napirendről.) Úttörő munkát végzett a Balaton vízszintjének szabályozása, ill. mérsékelt leszállítása terén is, s így valójában őt tekinthetjük a Balaton megmentőjének. Jelentősek a Fertő és a Hanság vízrendezésére vonatkozó tervei. Tervet készített a felső-Tisza-völgy árvédelmi biztonságát szolgáló kerecsenkomorói átmetszésre, amelynek nagy szerepe volt a Tisza-szabályozás megkezdésében. 1848-1849-ben a pest-szolnoki Magyar Középponti Vasút igazgató mérnöke lett, s megszervezte a vasút járműjavító műhelyét, a későbbi MÁVAG elődjét.

A vízerő-hasznosítás és a mezőgazdasági vízépítés (öntözés, lecsapolás, kopárfásítás stb.), sőt a komplex vizsgálódás hazai úttörője, a magyar nyelvű műszaki irodalom egyik megteremtője, az MTA első mérnök tagja volt (1831).