Berzelius, Jöns Jacob(szül. 1779. aug. 20. Linköping, Svédország - megh. 1848. aug. 7. Stockholm), svéd tudós, a modern kémia egyik megalapítója; atomtömeg-meghatározásairól, a modern kémiai vegyjelek kidolgozásáról, elektrokémiai elméletéről, számos elem felfedezéséről és elkülönítéséről, a klasszikus analitikai módszerek kifejlesztéséről, valamint izoméria- és katalíziskutatásairól vált híressé. E két utóbbi ismeretterület a nevét is tőle kapta. Szigorúan ragaszkodott az empíriához és hangsúlyozta, hogy minden új elméletnek összhangban kell lennie a már meglévő kémiai ismeretekkel.

Berzelius már gyerekkorában érdeklődött a kémia iránt. Fizikában kiváló eredményt ért el, de Uppsalában végzett orvosi tanulmányaiban nem sok választotta el a bukástól. Végül mégis diplomát kapott (1802) és orvostudományi, botanikai és gyógyszerészeti tanársegéd lett Stockholmban. 1807-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, egy évvel később beválasztották a stockholmi Királyi Tudományos Akadémia tagjai közé, 1818-ban pedig az Akadémia állandó titkára lett. A stockholmi Karolinska Orvosi- Sebészeti Intézet kémiaprofesszora volt (1815-32); XIV. Károly 1835-ben bárói rangra emelte.

1807 táján Berzelius elkezdte a kémiai vegyületek összetételének elemzését. Szabad idejében, szegényes konyhai laboratóriumi eszközeivel, rögtönzött módszereivel kb. 2000 vegyületet vizsgált meg 10 év alatt. Az elemek atomtömegét az oxigénre vonatkoztatta, és a többszörös súlyviszonyok törvényét, az atomelméletet, az izomorfizmus elveit és a vegyülő gázok Gay-Lussac-féle térfogati törvényét hívta segítségül. Az elemek vegyülési arányainak és atomtömegének így kapott táblázatai - ezeket 1818-ban tette közzé és 1826-ban átdolgozta - meglepően pontosak voltak.

Közben Berzelius kísérletezni kezdett különböző oldatok elektrolízisével. Ez a munka vezetett kettős elektrokémiai elméletéhez, miszerint a vegyületek két elektromosan különböző (pozitívan és negatívan töltött) összetevőből állnának. Megpróbálta kiterjeszteni feltevését a szerves és szervetlen vegyületekre, és ezzel hozzájárult a gyökelmélet megalapozásához.

Berzelius fedezte fel a cériumot (1803), a szelént (1817) és a tóriumot (1828). Izolálta a szilíciumot (1823), a cirkóniumot (1824) és a titánt (1825), kémiai alapon osztályozta az ásványokat és részletesen vizsgálta a tellúr, a vanádium, a molibdén, a volfrám, az urán és más elemek vegyületeit. Néha a gravimetriás analízis atyjának is nevezik; nevéhez fűződik a vízfürdő, a szárítókamra, a mosópalack, a szűrőpapír és a gumicső használata; tökéletesítette a pipettás módszereket is.

Több mint 250 eredeti cikket jelentetett meg a Stockholmi Akadémia közleményeiben - főleg svéd nyelven. Kémiai és fizikai kutatási beszámolói és kémia tankönyve - amely öt kiadást ért meg és német, valamint francia nyelvre is lefordították - jelentősen befolyásolta a maga idejében a kémia fejlődését.