Bergman, Torbern Olof (szül. 1735. márc. 20. Katrineberg, Svédország - megh. 1784. júl. 8. Medevi), svéd vegyész és természettudós, számos újítást vezetett be a kémiai analízisben, és fontos eredményeket ért el a kristályok szerkezetének elméletével kapcsolatban.

Bergman 1761-től docensként matematikát oktatott az Uppsalai Egyetemen, hat évvel később pedig a kémia professzora lett. Először a szivárványokkal és az északi fénnyel kapcsolatban végzett kutatásokat, az utóbbi becslése szerint mintegy 740 km magasságban helyezkedik el. Bergman vizsgálta a turmalin piroelektromos tulajdonságait is, és felfedezte, hogy a turmalinkristályt hevítve annak végei egymással ellentétes töltésűek lesznek.

Bergman legfontosabb tudományos közleménye valószínűleg a Disquisitio de Attractionibus Electivis (Értekezés a vegyrokonságról; 1775) c. munkája, melyben az elemeket táblázatosan csoportosítja affinitásuk szerint (vagyis aszerint, hogy hogyan képesek más elemekkel vegyülni, vagy őket vegyületeikben helyettesíteni). Ezek a táblázatok igen népszerűek voltak, a kémiai irodalomban még 1808-ban is felhasználták őket.

A kémiai analízisben Bergman új reagenseket vezetett be és új analitikai eljárásokat dolgozott ki. A De Analysi Aquarum (A vizek analíziséről; 1778) c. dolgozata az első összehasonlító munka az ásványvizek analíziséről.