BENKŐ SÁMUEL (Kisbacon, Erdély, 1743.- Miskolc, 1825. ápr. 25.)

Középiskolai tanulmányait Enyeden, majd Debrecenben végezte. Németországban és Hollandiában tanult, majd Leydenben szerzett filozófiai doktori címet. Hazatérte után tanulmányait a nagyszombati egyetem orvosi karán, majd Budán és Pesten folytatta. 1778-ban orvosdoktori oklevelet szerzett "De Insomniis" című disszertációja alapján.

Borsod vármegye Physicusává nevezték ki, s ebben a minőségében Miskolc városának közel fél évszázadon át volt orvosa.

A kórbonctani kutatás és a rendszeres járványügyi vizsgálatok elindítója Magyarországon. 1781-hen népszerűsítő könyvet ír a hólyagos himlőről. 1782-ben kiadta a "Topographia oppidi Miskoltz historicomedicae" című könyvét, amelynek 30 fejezetében felvázolja a város földrajzi fekvését, hosszúsági és szélességi fokát, a város történelmét, természetrajzát, iparát és mezőgazdaságát, majd természeti és légköri viszonyait tárgyalja. A hőmérséklet mérését naponta egy ízben végezte, reggel 7 órakor. A légsúlymérő adatait is egyszer regisztrálta napjában. A széljárás alakulását, páratartalmát, a csapadék megfigyelésénél a viharos, a csendes változatot különböztette meg. Az ötkötetes "Ephemerides meteorologico -medicae...." című (1802) munkájában már 15 év megfigyeléseit közölte. Az időjárási tényezők ismertetése után, a megfigyelési időszakokban észlelt betegségek és azoknak a boncolásai alapján feltételezett okait írta le, s végül terápiás tanácsokkal zárta fejtegetéseit. A könyvében közölt boncolási ismertetések B. S.-t az első tudományos igényű magyar kórboncnokká avatják.

A "Topographia oppidi Miskoltz historico-medicae" munkáját a párizsi Királyi Akadémia 1783-ban dicséretben részesítette. A párizsi akadémia által felvetett témáról ír 1783-ban "Problema Chyrurgicum" címmel, műve Kassán jelent meg. Véleményét 43 pontban foglalta össze, a lelki izgalmak betegségokozó és betegség hosszabbító fajtáiról. Ez a munkája a nemzetközi siker után egy másik sajátos elismerésben is részesült, egy példányát a bécsi Josephinum megvásárolta. A dijoni Tudományos Társaság pályázatán díjat nyert a lázról szóló értekezésével. 1784-ben a skarlátról írt tudományos munkát. 1787-ben egy nemzetközi pályázatra államtudományi munkát írt "Tentamen Philopatriae in Monarchiis et Aristocratis...." címmel, amely a mantovai akadémia dicséretét nyerte el, és II. József király is magas kitüntetésben részesítette. Ebben a művében állambölcseleti fejtegetései mellett a közegészségügy helyzetével foglalkozott. 1791-ben William Grant angol orvosíró művét fordította magyarra, és végül publikációinak sorát két eredeti értekezéssel toldotta meg, a tejvarról és az aranyérről. Élete utolsó munkájában bölcs Salamon király életével foglalkozott (1819). Ez a mű irodalomtörténetünk egyik első aforizmagyűjteménye.

Főbb művei