BENE FERENC (Mindszent, 1775. okt. 12. - Pest, 1858. júl. 2.)

Orvosi oklevelét 1799-ben a pesti orvosi karon szerezte, ahol később előadója is lett az elméleti orvostannak a sebészképzésen. Az elsők között alkalmazta a himlőoltást Magyarországon; az első ilyen rendszeres oltást 1801. augusztus 27-én kezdte el Pesten. 1802-1813-ban az elméleti orvostan, 1805-1816-ban az állatorvostan tanára az orvosi karon az orvosképzésben; 1813-ban a különös kór- és gyógytan előadója, 1816-tól ennek rendes tanára. 1840-1848-ban az orvosi kar és a sebészképzés igazgatója. 1806-1816-ig Pest város főorvosa, egyben a Szent Rókus Kórház igazgatója. Itt az elsők között szervezte meg a kórházi ápolók rendszeres képzését. 1840-ben a Magyar Természettudományi Társulat egyik alapítója, s javaslatára szervezték meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók éves vándorgyűléseit, ahol kongresszusi jelleggel a természet- és orvostudomány művelőinek tudományos találkozási és előadási lehetőséget biztosított. Szakirodalmi tevékenysége a himlő elleni védőoltás népszerűsítése, az igazságügyi orvostanra és a gyakorlati orvosi ismeretekre terjedt ki, az utóbbi tankönyvét olasz és orosz egyetemeken is tanították, míg a himlőről szóló kiadványait a Monarchia minden nyelvén megjelentették. Az 1837-ben Pesten megalakult Bp.-i Kir. Orvosegyesület elnöke (1844-1847) és népszerűsítője volt a magyar orvosi közélet megszervezésének.

Főbb művei