BÉL MÁTYÁS (Ocsova, 1684. márc. 24. - Pozsony, 1749. aug. 29.)

Apja Bél Mátyás mészáros, anyja a veszprémi származású Cseszneky Erzsébet. Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán kezdte tanulmányait, majd Pozsonyban az ev. líceumban végezte a "humaniórákat". Veszprémben nevelő, majd Pápán, a ref. főiskolán képezi magát tovább. A hallei egyetemen teológiát, orvostudományt és állattudományt tanul, majd Bergenben a gimnázium igazgatója. 1709-től 1713-ig Besztercebányán segédlelkész, utóbb a gimnázium rektora. Heister tábornok - mint Rákóczi-szimpatizánst - kevés híján kivégezteti. 1714-ben meghívták a pozsonyi ev. gimnázium rektorának. 1716-ban nőül veszi Hermann Zsuzsannát, akitől nyolc gyermeke születik. 1719-ben megválasztották a pozsonyi ev. egyház első lelkészévé, s ezt a tisztet töltötte be 30 esztendőn keresztül.

Korának kiemelkedő tudósa volt. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészi, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége.

Mint pedagógus, messze előremutató új elveket vezetett be. A pozsonyi evangélikus líceum számára szervezeti és fegyelmi szabályzatot dolgozott ki. A tantárgyak között helyet adott a reáliáknak, a természettudományos ismereteknek. Tankönyveket írt és íratott, módszertani utasításokat adott ki. Hangsúlyozta a szemléltető, a kísérletező oktatás fontosságát. Tantervei, módszerei országszerte elterjedtek, s hatást gyakoroltak egész oktatási rendszerünk korszerűsítésére.

Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett. De vetere litteratura Hunno-Scythica exertitatio című, 1718-ban Lipcsében kiadott munkájában elsőként foglalkozott - tudományos felkészültséggel és alapossággal - a magyar rovásírás tanulmányozásával. Sokat tett a magyar irodalmi nyelv művelése terén is. A Károli-féle biblia újszövetségi részének egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította, az eredeti források alapján sok kisebb botlást helyesbített, az egészet stilárisan egységesítette, s 1717-ben újra kiadta, megadva bibliafordításunk mai formáját. "Magyar grammatika vagy-is a' hazai nyelvnek gyökeres megtanulására való intézet.." című műve iskolát teremtett, több mint egy évszázadon át "mintagrammatika" volt. Német nyelvtana bevezetésében mint a hazai germanisztika úttörője ismerteti a magyarországi német közösségeket, nyelvjárásaikat.

Bármennyire jelentős is, amit B. M. pedagógiai vagy filológiai működése során létrehozott, maradandót a történelem- és földrajztudomány területén alkotott.

Fő műve, a "Notitia Hungariae Novae Historico Geographica...." köteteiben - amelyek vármegyénként adnak részletes ismertetést az országról - a történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvöződése, a táj, környezet, történelem és ember kölcsönhatásának meghökkentően modern szemlélete mutatkozik meg. Megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg. Sokan támogatták, de voltak, akik akadályozták, sőt, kémkedéssel is gyanúsították. Batthyány József kalocsai érsek vette pártfogásába. Megnyerte számára Pálffy Miklós nádor támogatását, aki tájékozódva tevékenységéről, nemcsak a vádaskodásoktól védte meg, hanem a törvényhatóságokat is felhívta támogatására. A kancellária a Notitia munkálataival egyidejűleg megbízta Mikoviny Sámuel akkor kinevezett kir. kincstári mérnököt azzal, hogy B. M. munkájához vármegyénként gondos térképet készítsen. Mikoviny a megbízásnak kiválóan megfelelt, kidolgozva a korszerű hazai térképezés alapjait. Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után készen állott a nagy mű, amelynek kiadásához III. Károly császár anyagi támogatását is kilátásba helyezte. B. M. Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról. Ezúton azonban a munkának csupán négy kötete jelent meg 1735 és 1742 között.

Az 1736-ban megjelent 3. kötetben az előszó után Mikoviny Sámuel tanulmányának adott helyet. Ebben a tudós mérnök, a boroszlói tudományos akadémia tagja, kifejtette nézeteit a csillagászati helymeghatározásra támaszkodó térképek készítésének korszerű módjairól, a korábbi térképrajzolók által elkövetett hibákról, a geometriai felmérés helyes módjáról és a jövőben követendő eljárásról. A 24 fólió oldal terjedelmű tanulmány a hazai kartográfiatörténet alapvető forrásműve.

B. M. haláláig a Notitia anyagának mintegy harmada jelent meg nyomtatásban, összesen 2693 oldal terjedelemben. A mű nagyobb része, mintegy tízezer fólió oldal kéziratban maradt. (1892-ben Zichy Jenő gróf jelentette meg a kéziratos anyagból Moson vármegye leírását, 71 oldal terjedelemben és mindössze 100 példányban. Ezt a kiadványt szokták a Notitia 5. köteteként emlegetni.)

Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban vetette fel elsőként egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát, s az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő "Nova Posoniensia" is az ő kezdeményezéséből született. Élete utolsó évtizedében laboratóriumot rendezett be, és kémiai kísérleteket végzett. Fiatalabb kortársa, a "konkurens" piarista tanár, első tudománytörténészünk, Horányi Elek "Memoria Hungarorum" című tudománytörténeti lexikonában mindenkinél bővebben -100 lapon - foglalkozik az evangélikus lelkész és főiskolai igazgató méltatásával. Ez is jelzi B. M. nagyságát (és a szerző elfogulatlanságát).

Nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem a korra jellemző polihisztor iskolának is egyik legkiemelkedőbb képviselője, akit a berlini, olmützi, londoni, jénai, szentpétervári tudományos akadémia még életében tagjává választ Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája a "dulcis cara Pannonia" megismerésére és megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális felemelkedésének elősegítésére.