Forrás: Vízügyi Közlemények 1956. 2. szám 230-231.o.
F. évi január 1-én meghalt a magyar vízügyi szolgálat egyik régi kiváló mérnöke, a "második generáció" kimagasló egyénisége,
Becker Ádám. Több mint fél évszázados szakadatlan és eredményes munkássága a vízügyi szolgálatnak úgyszólván minden. ágazatára kiterjedt.
Mint fiatal mérnök csaknem 2 évtizeden keresztül kultúrmérnöki hivataloknál működött, és a Kassától Komáromig terjedő területen főként alagcsövezéseket, lecsapolásokat, öntözéseket, vízfolyás-karbantartásokat és egyéb kultúrmérnöki munkálatokat tervezett, épített és tartott fenn kiváló eredménnyel. Alagcsövezéssel kapcsolatos munkálkodása különösen figyelemreméltó. Több mint 8 ezer kataszteri holdon hajtották végre tervei alapján az alagcsövezési munkálatokat, és az elért eredmények bizonyították elgondolásainak helyességét. A Léva környéki, mintegy 6000 holdas alagcsövezésekkel kapcsolatos megfigyeléseit és gyakorlati tapasztalatait 1912-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyletben tartott előadásában, majd a Vízügyi Közlemények 1913. évi 5. füzetében ismertette. Beckernek e tanulmányában kifejtett és az alagcsövezéssel kapcsolatos műszaki és gazdasági észrevételei jórészt még ma is korszerűek. 1913-tól kezdve állami szolgálatának végéig folyammérnöki tevékenységet folytatott. Még 1913-ban megszervezte a Vágszabályozási Kirendeltséget. A nagyesésű Vág folyó középső szakaszának szabályozása rengeteg új problémát jelentett. Becker Ádám kedvvel és alapos felkészültséggel látott hozzá feladatának megoldásához. Nagymértékben segítségére voltak ebben azok a tapasztalatok, amelyeket - mint kultúrmérnök - a Garam folyó torkolati szakaszának szabályozásánál szerzett. A nagy esésnek fenékgátakkal való csökkentésével .és a folyó partromboló erejének ily módon való mérséklésével az ilyen kavicsos medrű folyókon nagyobb eredményeket lehet elérni, mint ha kizárólag csak a veszélyek ellen védekeznénk. Vezérgondolata volt, hogy a folyóval együttműködve lehet csak maradandó eredményt elérni. Ez esetben gyengébb műveink is megmaradnak, míg ellenkező esetben a legerősebb művek is előbb vagy utóbb a hullámsírba merülnek.
A Vág szabályozásánál elsők között alkalmazta hazánkban a dróthálós kőhengereket, majd bevezette a műkő gyártását. Újításait később széles körben átvették: a műkövet kavicshordalékú folyóinkon jelenleg is általánosan alkalmazzák.
1919-től kezdve, mint a Gyulai Folyammérnöki Hivatal főnöke, ismerkedik meg azzal a kérdéskomplexummal, amelynek több, mint két évtizeden keresztül tartó sikeres megoldása egyik legeredményesebb életművének tekinthető. Az 1919. évben megvont új országhatárok a Körös völgyében működő ármentesítő társulatok ármentesítési és belvízrendezési rendszereit jelentős mértékben megbolygatták. A magyar területen maradt társulati részek ár- és belvízvédelmi biztonsága nagymértékben függésbe került a román társulati részek kezelésétől és az ott maradt művek fenntartásától. Az egységes irányítás és kezelés hiánya feltétlenül hozzájárult a Fehér- és Fekete-Körös deltájának, továbbá a Sebes-Körös alsó balpartjának (közte Vésztő községnek) 1925. évi decemberi árvízi katasztrófájához és a későbbi években is állandó veszélyeztetettségéhez. Becker 1927-től kezdve a magyar-román állandó vízügyi bizottság tagjaként tervezeteket dolgozott ki az együttműködésre, és az egyoldalú védekezési rendszerekkel és elgondolásokkal szemben mindkét érdekelt felet egyaránt kielégítő megoldásokat javasolt és szorgalmazott. Fáradhatatlan munkásságának eredményeképpen számos vitás kérdésben sikerült megoldást találnia.
Munkássága a román határszéli vízi problémák megoldásában nem szorítkozott a Körösök vidékére. Az egész magyar-román határon felmerült, megoldott vagy megoldásra váró feladatokat, a véghezvitt vagy javasolt megoldásokat tanulmányban is kifejtette, amely "A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai" címmel a Vízügyi Közlemények 1932. évi 2. számában jelent meg.
Tanulmányának soraiból egyúttal kiviláglik Becker Ádám egyénisége is. Minden kérdést a legnagyobb érdeklődéssel kezel, szívügyének tekinti a legegyszerűbb problémát is. Ha törhetetlen magyarsága ki-kicsendül is a sorokból, tárgyilagos ítélőképessége sosem hagyja cserben, mindig a legszakszerűbb, mindkét félre a legmegfelelőbb megoldást keresi.
Mint embert, Becker Ádámot az egyenes jellem, a puritán felfogás, a tárgyilagos ítélet és a határozott cselekvőerő jellemzik. Megalkuvás nélküli egyénisége kiváltképpen erős magyarságában domborodik ki; és büszkén írja, és írhatta is, visszaemlékezéseiben : "mindenkor hazám és népem érdekeit tartottam szem előtt". Kossuth Lajosnak fiatal korától kezdve fanatikus rajongója, és a függetlenségi eszme és gondolat nemcsak politikai meggyőződésére, hanem egész egyéniségére rányomta bélyegét. Gerinces, határozott állásfoglalása, alapos műszaki képzettséggel alátámasztott érvelése révén véleménye mind a nemzetközi, mind az itthoni tárgyalásokon mindig a legnagyobb súllyal esett latba, és rendszerint irányt mutatott a tárgyalások menetének.
Amikor mint hajdani munkatársa elbúcsúzom Tőle, azt kérem fiatalabb kartársaimtól : tanulják meg Becker Ádám életpályájából, hogy állítson az élet bennünket bármely feladat elé, a végső eredmény elérése iránti szilárd meggyőződés és kitartó munka keresztülsegít a legsúlyosabb nehézségeken is.
Dévény István