BAUER MIHÁLY (Budapest, 1874. szept. 20. - Budapest, 1945. márc. 2.)

Budapesten szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet, közben 1895-ben egy évet ösztöndíjjal külföldön töltött, 1900-ban adjunktussá nevezték ki a budapesti Műegyetemen. 1909-ben az analitikai számelmélet és függvénytan tárgykörökből habilitált. 1918-ban ny. rk. tanári címet kapott. Ő volt az első matematikus, akit 1922-ben Kőnig Gyula-díjjal jutalmaztak. Származása miatt sok mellőzésben volt része. Munkaereje teljében, 1936-ban nyugdíjba küldték. Felszabadulását a gettóban érte meg, de hamarosan baleset áldozata lett.

Tudományos tevékenységét fiatalon kezdte, már 18 éves korában megjelent első tanulmánya. Összesen 106, főleg magyar és német nyelvű értekezést írt. Ezek közül többnek jelentős nemzetközi visszhangja volt, és sok matematikust indított további vizsgálatokra. Kutatásai három kérdéskörbe tartoztak. Az elemi számelméletből főleg a számtani haladványról szóló Dirichlet-féle tétel elemien bizonyítható eseteit, a különféle kongruenciákat és a körosztási polinomokat vizsgálta. Az algebrai számelméletből a klasszikus ideálelmélet, ebben a prímideálokra való faktorizáció legkülönbözőbb kérdései foglalkoztatták, az algebrából pedig a lineáris helyettesítések, irreducibilitási problémák, iterációs gyökközelítő eljárások stb. kötötték le érdeklődését.

Egyik értekezésében - Zur Theorie der geometrischen Konstruktionen (Ungarische Berichte, 1902.) - Kürschák József eredményét továbbfejlesztve azt mutatta ki, hogy az euklideszi szerkesztésekben az etalon nem pótolható semmiféle rögzített szakasszal. Legjelentősebbnek tartott munkájában: Zur Theorie der algebraischen Zahlkörper (Mathematische Annalen, 1916.) az algebrai számelmélet egy nehéz „kerületérték” feladatát oldotta meg. Amilyen kevés elismerésben részesítették a hivatalos hatóságok, éppen olyan sok szeretet övezte az általa mindig támogatott fiatalabb kutatók részéről.

Irodalom

RÉDEI László: B. M. Matematikai Lapok, 1953.; Műszaki nagyjaink. 3. k.

Szénássy Barna