Dr. Batta István emlékezete.

A sárospataki református temetőkertet 41 ismert tanársírjáért s a még közel 30 ismeretlennek a felkutatásáért sokszor kerestem fel sárospataki tanárságom 25 esztendeje alatt. Igazán gyakori látogatója azonban azóta vagyok a néma hantok birodalmának, amióta jó Édesapám hűlt tetemeit is itt adtuk át a visszaváró Anyaföldnek örök megpihenésre. És valahányszor elmondom forró imámat az ő sírjának előttem örökké szent rögei fölött, egy hatalmas erő meg ragad és nem engedi, hogy a temető kapuja felé irányítsam onnan lépteimet, hanem visz tovább egy másik sír felé, elvisz a Batta István sírjához, melynek mély ölében az eszményi kartársnak és a feledhetetlen jó barátnak hamvai porladoznak.

Gyakran látom ilyenkor, hogy Batta István sírjánál a mellette elhaladók megállanak és elmerengnek. Megállítja őket azaz erő, amely engem is oda kényszerít: egy nem közönséges férfiúnak még a síron túlról is ható varázslatos ereje.

Gondolom, hogy feltűnik ilyenkor a merengő emlékezetében Batta István magas, szikár alakja, előkelő megjelenése, látja derűs, jóságos tekintetét és szeme okos sugárzását. S ott áll előtte a népszerűség és közszeretet glóriájától övezetten is, akiről tudta, hogy mindenki nagyon tiszteli, nagyon szereti és hogy mindenki nagyon megbízik benne.

Engem is megszáll az emlékezés ihlete s elvonul lelki szemeim előtt továbbmenőleg Batta István élete, úgy, amint azt saját szemeimmel láttam, vagy régebbi időre vonatkozóan nevezetesebb mozzanataiban tőle magától hallottam, vagy ahogy a felkutatott okmányok alapján magam előtt kialakítottam. Megjelenik előttem is varázslatos egyénisége, tanári pályája, irodalmi munkássága, népművelő tevékenysége; megjelennek eredményei, sikerei, megjelennek a hozzáfűzött reménykedések és megjelenik előttem a magasra nőtt életerős fának derékon való hirtelen kettétörése.

Ezeket akarom nagyon kegyeletes érzelmekkel készített emlékbeszédemben elmondani, vajha tollam csak némikép is alkalmasnak bizonyult volna a feladat méltó teljesítésére.

*

42

Dr. Batta István 1882 július 12-én született a gömörmegyei Bejé-n. Atyja Batta György, ekkor bejei, később berzétei, majd simonyi református lelkész, anyja Nagy Emilia, Nagy Pá1 tornallyai ref. esperesnek, a sárospataki ref. Főiskola befolyásos igazgató-tanácsosának a leánya. A nemes szentmártonkátai és vattai Batta család sok református gyülekezetnek adott derék lelkipásztort, anyai ágon való ősei között is hagyományos volt a lelkészi hivatal viselése s a kálvinista parókiák ismert tiszta erkölcsi levegője rányomta bélyegét Batta István jellemére is.

Elemi iskoláit a berzétei és simonyii népiskolában végezte. A kies gömöri vidéken leélt gyermekkor következménye enyhe gömöries tájszólása továbbá az egészségére jótékony hatást gyakorló hegyvidéknek a kedvelése, ami egyik indokként szerepelt Sárospatakra jövetelével is, majd később Sárospatakon maradásánál is, amikor magasabb rangú állásba mehetett volna az Alföld nagy városaiba: Debrecenbe és Szegedre, és az ország fővárosába: Budapestre.

Középiskolai tanulmányait, a hely közelsége folytán, a rimaszombati egyesült protestáns Főgimnáziumban végzi s ott tesz 1899-ben érettségi vizsgálatot. Korán ébredő tanítói kedvére nagyon jellemző, hogy jómódú papfiú létére, akit erre az anyagi szükség nem szorít, IV. osztályos korától kezdve állandóan foglalkozik magántanítással.

1899 szeptemberében a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemre iratkozik be a mathematika és fizika szaktárgyainak hallgatására s egyetemi tanulmányait egészen itt végzi el. Egész életére döntő fontosságú tény volt a Schneller István egyetemi tanár hatása alá kerülése. Az ő előadásainak legállandóbb és legbuzgóbb hallgatója. Hallgatja tőle a didaktikát, a neveléstant, a neveléstörténetet, hallgatja mindennemű speciális kollégiumát, amilyenek pl. ezek: A legújabb kor kiváló pedagógusai legújabb reformtörekvések a tanügy terén, A diákéletről, stb. A "paedagogiai gyakorlatok" cím alatt hirdetett szemináriumi munkásságban öt féléven át vett részt dolgozatokkal és bírálatokkal.

Schneller paedagógiai elméletének különösen két sarkalatos tétele van rá irányító hatással. Egyik a személyiség elve, mely szerint a nevelésnek és oktatásnak legfontosabb tényezője a tanító személye, a másik a történeti koncentráció elve, mely szerint a középiskolai oktatás középpontjává a történelmet kell tenni s minden tárgyat vele kapcsolatba hozni. Az első elv elfogadása Isten adta tehetségének teljes kifejlesztésére irányuló törekvését eredményezte, a másiké pedig szaktárgyai történeti fejlődésének a kutatását vonta maga, után, aminek következménye lett egyrészt az, hogy irodalmi munkássága szaktárgyai didaktikájának a történetére is ráterelődik s itt alkotja legjelesebb irodalmi munkáit,

43

másrészt az, hogy felismeri a tanításban a módszer fontosságát s annak tudatos alkalmazásával törekszik gyakorlati tanítását lehető tökéletességre emelni.

Ime, már egyetemi hallgató korában tisztában van elveivel, céljaival s világosan látja az azokhoz vezető utat. Egész élete az ez irányban való biztos haladás és éppen azért magasra emelkedés. El sem lehet képzelni szerencsésebben induló pályát, mint ezt, amelynek megvan a hatalmas inspiráló személye, ingadozás nélküli iránya, biztos célkitűzése és megvannak a tudatos eszközei. Két kongeniális lélek szerencsés találkozásának vagyunk a tanúi, mert amint Batta Istvánra isteni rendelésszerű volt a Schnellerrel való találkozás, úgy Schneller is megkapta Batta lstvánban azt, akire szüksége volt elméleti elgondolásának a gyakorlatban való megvalósítására. Maga Schneller fejezi ki ezt egyik szolgálati bizonyítványában, amikor ezt írja: "Dr. Batta Istvánban látom azt a férfiút, aki arra van hivatva, hogy nevelői és didaktikai elméletemet gyakorlati úton megvalósítsa, illetőleg beigazolja."

Irodalmi munkássága is megindul már egyetemi évei alatt s nyomtatásban megjelent munkái: Az elemi és középiskolai számtantanításról, továbbá a: Comenius Magna Didaktikája címűek a fentemlített tényállást igazolják.

Egyetemi évei elvégzése után nem vállal tanári állást, hanem báró Radvánszky Béla koronaőr házához megy annak 2 fia és egy elemi iskolás kis leánya mellé nevelőnek s ott tölt három évet (1903-1906), mialatt két fiú-tanítványát jeles eredménnyel leérettségizteti. Ő maga is ez alatt (1906 január) teszi le a pedagógiai vizsgát úgy a bölcsészetből, mint neveléstudományból dicséretes eredménnyel. A főúri család körében töltött 3 esztendő bizonyára nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy természettől finom és udvarias modora a tökéletességig kicsiszolódott.

Jellemző a személyiségi elv alapján álló pedagógusra, hogy még ekkor sem törekszik tanári állás elfoglalására, hanem mint már okleveles tanár, 1906 szeptemberében újra beiratkozik a kolozsvári egyetemre rendkívüli hallgatónak s az egész évet ott tölti. Ez alatt készítette el a fizikai intézetben doktori dolgozatát, melynek címe: Felületi feszültség szénkéneg és vizes oldatok közös határfelületén. Állandóan részt vett a laboratóriumi munkában, a vezető tanár bejegyzése szerint kitűnő eredménnyel. Intenzíven foglalkozik nyelvtanulással, mégpedig minthogy a németben már otthonos, a francia és angol nyelveket tanulja részint a Berlitz Schoolban, részint az egyetemen.

Ilyen szellemi felkészültség után kezdi meg tanári működését, midőn a kultuszminiszter 1907. augusztusában a békési ref. főgimnáziumhoz helyettes tanárnak kinevezte. Nem lehetett kétséges, hogy az iskolai tömegtanításban is

44

megállja helyét, miután az egyéni tanítást már oly sikeresen gyakorolta. S helyettes tanári működése valóban olyan sikert mutatott fel, hogy elöljárósága 200 korona külön jutalomdíjjal honorálta azt, őt magát pedig rendes tanárrá választásra terjesztette fel. A minisztérium 1908, július 24-én rendes tanárrá ki is nevezte. Első tanári éve alatt (1908. febr.) letette a doktori szigorlatot is, még pedig a kísérleti és elméleti fizikából mint főtárgyból, a mathematikából és mechanikából mint melléktárgyakból cum laude eredménnyel.

Egy újabb szerencsés körülménye a Batta István pályájának, hogy olyan előljáróságra akad, amely értékét meglátja, buzgalmát erkölcsi és anyagi jutalmazással fokozza s fejlődését nagyobb mozgási szabadság biztosításával teszi lehetővé.

A következő tanévben (1908-9.) ugyanis előljárósága engedélye alapján a mathematikát is, a fizikát is teljesen az akkori nemzetközi reform szellemében kezdte tanítani: az élettel való kapcsolatra, a szemléletességre és gyakorlatiasságra, a szabadban való mérésekre, az egyszerűbb bankszámításokra s a differenciális és integralis számítás elemeinek tanítására fektetvén a súlyt. Kezdeményező munkásságát elöljárósága jegyzőkönyvileg méltányolta s újabb 200 korona jutalommal honorálta.

Ugyanakkor a tanári kar és az igazgató-tanács egyhangú javaslatára németországi tanulmányút céljára a minisztériumtól egy évi szabadságot s annak költségeire részint a minisztériumtól, részint az iskola fenntartó-testületétől együttesen 2000 korona utazási ösztöndíjat kapott.

Az 1909-10. tanévet teljes egészében Németországban töltötte. Az első félévben beiratkozott rendes hallgatónak a berlini egyetemre, a másodikban pedig csupán a professzorok engedélye alapján hallgatta az egyetemi előadásokat. Tanulmányútjáról készített beszámolójából kitűnik, hogy különösen Schwarz professzornak felsőbb szempontból adott középiskolai vonatkozású mathematikai előadásai, Börnsteinek, a gazdasági főiskola rektorának fizikai tárgyú előadásai és Sprangernek Einführung in die moderne Pädagogie című előadása voltak rá különösen gyümölcsöző hatással. Látogatta és tanulmányozta ezeken kívül a berlini középiskolák természettudományi szertárait, tanítását, különösen pedig tanulógyakorlatait.

Németországi tanulmányútjának eredményeképen az 1910-11. tanévben a békési gimnáziumban bevezeti a tanulógyakorlatokat, a fizikatanítást új alapokra fekteti, s tanításával oly eredményt ér el, hogy iskolai főhatósága egyrészt a tanulógyakorlatok szervezéséért, másrészt a tanulóknak a látogatások és érettségi vizsgálaton alkalmával felmutatott

45

kitűnő eredményéért külön elismeréssel tünteti ki, s az intézet igazgató-tanácsába is beválasztják.

A maga képzésére mindig keresi az új alkalmakat. 1909-ben a húsvéti szünet alatt tanárok részére rendezett olaszországi tanulmányi kiránduláson vesz részt, amikor szelleme Róma és Nápoly örökértékű műkincseinek és feledhetetlen természeti szépségeinek hatásában is megfürdik. 1914. júliusában pedig részt vesz a középiskolai fizikustanárok számára Budapesten tartott fizikai kurzuson, ahol tudományos előadások mellett a fizikatanítás részletkérdéseit is tárgyalták.

Békési tanársága nemcsak az önképzésnek, gyakorlati sikereknek, hanem irodalmi munkásságának is jelentős korszaka. Értékes dolgozatokat ír, amelyek részint szakfolyóiratokban, részint a békési főgimnázium Értesítőiben jelennek meg. Nevezetesebbek: A ref. gimnáziumok működése, A fizika történeti tanítása, A középiskolai fizikatanítás néhány kérdéséről. Különösen ez utóbbi didaktikai munkája igen nagy jelentőségű. Szaktárgyai körébe vágó főbb tudományos dolgozatai: Wiener színhasonulási elmélete. Adatok az interferenciás fotokrómiák optikai elméletének történetéhez. Az algebra fundamentáltételének Gauss-adta bizonyításairól. Ónodi Veress Ferenc a színes fotografálás történetében stb.

Békési tanársága idejének egyéni élete szempontjából azonban legfontosabb eseménye az, hogy 1911. augusztus 16-án feleségül vette Kolozs Saroltát, Kolozs István berzétei ref. lelkész leányát, Kolozs Dániel egykori jeles pataki teológiai tanár unokáját. Családi életük boldogságát idővel leányaiknak: Saroltának és Klárának a születése tette még teljesebbé.

Nem tehetném a gyógyulni alig tudó fájó sebek felszaggatása nélkül, hogy ennek a családi életnek a szépségét, mintaszerűségét és boldogságát részletesen ecseteljem. Csak annak a ténynek közlésére szorítkozom, hogy ebben a családban, amelyet a szívből fakadó kölcsönös szeretet és megbecsülés forrasztott össze, apa, anya és gyermekek egyaránt boldogok voltak. És mert teljes igyekezetüket szentelték egymás boldogítására, meg is találták azt egymásban a maga teljességében.

A családi érzés erőssége szintén egyik oka volt annak, hogy mikor választania kellett Sárospatak, Debrecen, Szeged és Budapest között, ő Sárospatakot választotta, mint amely az akkori időben oly súlyos lakáskérdést legjobban meg tudta oldani és lehetővé tenni, hogy az egymástól elszakadva élő család újra összekerülhessen.

1915. augusztus 24-én a debreceni ref. leánygimnázium tanárválasztó bizottsága egyhangulag tanárrá választotta. Két évig tartó debreceni tanárkodása alatt jelentős tervezési és didaktikai propagáló munkát végzett. Dóczi Imre egyházkerületi

46

felügyelő felhívása folytán a leánygimnáziumi tanterv és rendtartás revíziójára javaslatot dolgozott ki. Az igazgatótanács, illetőleg tanári kar megbízásából pedig a természettudományok tanításának részleteire nézve (fizikai és kémiai szertárak, természettudományi könyvtár, tanulógyakorlatok berendezése) s a reformszellemű matematika, tanítás tárgyi követelményeire vonatkozóan dolgozott ki javaslatokat, amelyeknek gondolatai ma már nagyrészben meg is valósultak.

1917-ben szervezi Schneller István a kolozsvári országos tanárképző-intézet gyakorló középiskoláját. Az intézet tanszervezetére és tantervére vonatkozó terjedelmes javaslatot maga Schneller készíti el, amelyben lefekteti negyvenéves kutató munkájának eredményeit s a gyakorló középiskolát azok alapján (történeti koncentráció) szervezi meg. A személyi kiválasztásnál a matematika-fizikai tanszéket illetően természetesen a már kész nevelői személyiséggé tökéletesedett Batta Istvánra gondol, kit a kultuszminiszter 1917. okt. 8-án ez új iskolához ki is nevez rendes tanárrá.

Visszaérkezett tehát oda, ahonnan tanító pályájára elindult: az egyetem kötelékébe és Schneller István főhatósága alá, mert ő volt a gyakorló középiskola főigazgatója. Úgy látszott, hogy elérkezett fő állomáshelyére, ahol meg kell alkotnia életművét: a Schneller-féle középiskola gyakorlati megvalósítását. Hozzá is fog a munkához, előbb mint az intézet matematika-fizika tanára, majd 1919. január 16-tól mint annak megbízott igazgatója.

Irodalmi munkássága szempontjából is fontos Kolozsvárra való visszakerülése. Az egyetem kötelékében szerencsés alkalma van újra és folytatólagosan a nevelés tudományával, közelebbről a középiskolai tárgyak tanításának módszertanával irodalmilag tudományosan foglalkozni. A gyakorló tanárkodás. majd igazgatóság mellett teljesen ennek a munkának szenteli idejét s kiváló módszertani dolgozatai készülnek el egymás után. A nevezetesebbek ezek közül: Az elmélet és gyakorlat viszonya a természettudományok didaktikájában. Az önmunkásság elve a természettudományok tanításában. A geometria elemeinek szemléletes tanítása. Az iskolai műhelymunka és a kertészet jelentősége.

Lelkesen és eredményesen folyt az élet a gyakorló középiskolában. Schneller boldogan látja elméleti elgondolásának valóra válását és fokozatos beigazolódását. Szelleme "Isten kegyelméből nyert gyermekének" nevezi a gyakorló iskolát s annak éltető lelkéhez, Batta Istvánhoz így ír egy leiratban : "A magam részéről is kifejezem szívem szerinti hálás köszönetemet azon szeretetért, amellyel szellememnek Isten kegyelméből nyert gyermekét szívébe fogadta azt megértőleg, a gyermekeket ép úgy, mint a szülőket boldogítólag ápolta."

47

Ilyen körülmények között következett be a borzalmas katasztrófa, amely romba döntötte az ezeréves Magyarországot s megbénította, majd rövidesen megsemmisítette a gyakorló iskola életét is. 1918. karácsony első napján érkezik Kolozsvárra a megszálló oláh csapat s ezzel megtörtént az imperiumváltozás. A gyakorló középiskolában is csak szuronyos oláh katona jelenléte mellett lehet tanítani, 1919. június 17-én pedig megtörtént az iskola erőszak útján való elvétele és az oláh hatóság által követelt eskü megtagadása, ami viszont a november 3-án megtörtént kiutasítást vonta maga után. Az átvételt, amely szomorú példája a megszállás alatt lévő magyar értékek pusztulásának, egy szomorú okmány, az 1919. július 17-én felvett átadási jegyzőkönyv így adja elő: "Dr. Rosca Pál a nagyszebeni "Consiliul Dirigent' 4336. sz. 1919. május 12-én kelt rendelete alapján felszólítja dr. Batta István intézeti igazgatót, hogy az egyetem helyiségében levő, a magyar állam tulajdonát képező Tanárképző Intézet gyakorló iskoláját a román kormány tulajdonába átadja. - Erre dr. Batta István gyakorló középiskolai igazgató kijelenti, hogy a magyar állam tulajdonát képező felszerelést jószántából átadni nem hajlandó. - Dr. Rosca Pál erőszakot alkalmazván, átveszi dr. Batta Istvántól a fent nevezett gyakorló középiskolát. - Dr. Batta István igazgató megjegyzi, hogy az összes bútorfelszerelés Kolozsvár város közönségének tulajdonát képezi s annak nevében is tiltakozik az átvétel ellen. - Dr. Rosca Pál felszólítja dr. Batta igazgatót a hűségeskü letételére. - Dr. Batta igazgató a nagyszebeni Consiliul Dirigentre való hűségeskü letevését megtagadja és kijelenti, hogy ezen actus által állásáról és jogairól lemondottnak nem tekinti magát. - Ezzel szemben dr. Rosca Pál dr. Batta Istvánt állásától felmentettnek jelenti ki." Így folyt le az izgalmas átadás s többször említette előttem annak a Lelki állapotnak borzalmas és megsemmisítő voltát, ami akkor fogta el, amikor az erőszak alkalmazásának jelképéül a szuronyos oláh katona rátette vállára a kezét.

A gyakorló iskola elvétele után az Erdélyi Ref. Egyházkerület alkalmazza a kolozsvári ref. leánygimnázium tanárául, egyben megteszi őt az erdélyi ref. középiskolák egyházkerületi felügyelőjévé. Helyesen állapította meg a magyarság szempontjából kívánatos taktikát, amikor nem menekül el a megszállt területről, hanem ott iparkodik a lábát megvetni és a magyarság erejét megszervezni. Ezirányú munkáját a magyar kultuszminiszter egy 1919. szept. 22-én kelt leiratban kifejezett köszönetével, minthogy más módon már nem tudta odanyújtani segítő kezét, legalább erkölcsileg támogatta.

Jellemző a szülőknek Batta Istvánhoz és a gyakorló középiskolához való ragaszkodására, hogy hajlandónak nyilatkoztak saját erejükből fenntartani az iskolát, csakhogy gyermekeik

48

tovább is annak üdvös hatása alatt nevelkedhessenek. Erre vonatkozóan Schneller István levelében ezt olvasom: "Az iskola elvétele után a szülők maguk költségén akarták őt mint gyermekeik jóltevőjét tanítójukul visszatartani. Az oláhok pedig Ghibu államtitkáruk útján minden áldozatra készen kívánták őt megnyerni, hogy a Schneller typusu iskolát az ő fennhatóságuk alatt léptesse életbe." Tehát az új urak is felismerték értékét és már az elvételt foganatosító Rosca Pál is törekedett rávenni a hűségeskü letételére. S midőn most a fentemlített Ghibu újabb kísérlete is kudarcot vall Batta István megalkuvást nem ismerő szilárd magyarsága folytán, bár már megvolt autonom elhelyezkedése, november 3-án kiutasítják. Illetőségét a gömörmegyei Pelsőcre állapítják meg, kiutalnak a számára egy teherkocsit s a lebonyolításra szánt időt 4 napban állapítják meg.

Anyagi helyzetük a megszállás alatt egészen leromlik. A tisztviselői fizetéseket csak több hónapi késedelemmel tudják Budapestről Kolozsvárra átcsempészni, úgyhogy mikorra hozzájutnak, értékük jelentékenyen devalválódik. Egy-egy bútordarab és értéktárgy eladása biztosítja úgy-ahogy a megélhetést. Batta Istvánné előveszi az ecsetet, képeket fest s azok ára is segíti a család fenntartását. A megszállt területen maradt magyar tisztviselő szomorú sorsa ez. A kiutasítással azonban bekövetkezik az összeroppanás. Négy nap alatt útra készen kell lenni a kiutalt egyetlen vagónban. Ez alatt kellett eladni az ebédlőt, a szalont, a zongorát és minden mást, ami a vagónba nem fért be. Elképzelhetjük, milyen árat lehetett elérni az ilyen kényszereladásnál. De a pénz katasztrófája csak most következett be: a papírpénzben befolyt összeg, mire vásárolhattak volna rajta valamit, egészen értékét veszítette.

November 6-án indult el a vagonlakóvá lett család Kolozsvárról, hogy a borzalmasan megcsonkított anyaországon keresztül Pelsőcre, a csehek által megszállt területre menjen. Ravasz László írja róla erre az időre vonatkozóan egyik levelében: "Együtt éltük át Erdélyben az összeomlásnak szomorú napjait és Ő volt az első barátaim közül, akit csomagolni, készülődni és elköltözni láttam."

Távozása alkalmával a kolozsvári Református Szemle nov. 7-iki számában a következő kedves, pompásan jellemző tudósítás jelenik meg: "Valaha theologiai internátusunk diákja volt a gömöri papfiú s csak annyit tudtunk róla, hogy kedvesebb ember s kitűnőbb diák hetedhétországon sincs. Azután a tiszántúli kerületnek lett a munkása s nemsokára rebesgették, hogy az öreg Dóczi Imre terebélyes lombja alatt nő az új Dóczi, más fából, de olyan ígérettel. Pár évvel ezelőtt olvassuk, hogy a debreceni leánygimnázium tanára lőn s a tanítványok egész seregének tanúsága szerint úgy tanítja a

49

mathematikát, hogy a leányok belépődíj mellett is zsúfolásig ülnék az óráját. Halljuk róla, hogy szerencsés iskolaszervező, jó kollega s olyan pedagógus, aminőt Isten különös ajándékok közlésével teremt. Látjuk a nevét szaklapokban irányt képviselni. Így lesz a kolozsvári mintagimnáziumnak előbb tanára, azután igazgatója, fiatalon és főigazgatói ranggal. Május közepe óta pedig református leánygimnáziumunk tanára s az erdélyi ref. egyházkerület középiskolai felügyelője. Mégis el kellett utaznia. Ezeket pedig azért írtam, hogy legalább tudjuk ki volt az a kedves vendégünk, aki egy csúnya novemberi napon kis családjával eltávozott tőlünk: tudjuk azért, hogy méltón fogadhassuk, amikor visszatér." Tizenkét esztendő távolában könnyekig meghatva olvashatjuk a személyi szeretetnek és a nemzeti bizakodásnak e szavait. Két hétig tartott ez a szomorú vagonlakó állapot, minden elképzelhető nyomorúságával, melyben csak egyik mozzanat volt az, hogy a 3 és 6 éves leánykákkal utazó család vagonjában a víz éjjelenkint mindig befagyott.

Sok utánjárással sikerült a vagont úgy irányíttatnia, hogy közben Budapestet is érintse. Itt jelentkezik a minisztériumban, ahol nov. 10-én először beosztják ideiglenesen a gyakorló főgimnáziumhoz, de még aznap más beosztást kap nevezetesen az állami polgári iskolai tanárnőképző főiskolához osztják be ideiglenesen egy éppen üresen álló tanszékre, s egyben beosztása tartamára a fizikára a szabályzatban körülírt hatáskörrel vizsgáló bizottsági taggá kinevezték. Másnap, nov. 11-én a minisztériumtól családja elhelyezése céljából 3 heti szabadságot kap, minthogy Budapesten lakást kapni ekkor teljes lehetetlenség volt.

A vagonlakó család folytatja tehát tovább útját s november 18-án érkezik meg Pelsőcre. Innen azonban nem kap a megszálló hatalomtól engedélyt Csonka-Magyarországra való visszatérésre egészen 1920. május 16-ig, akkor is csak mint beiratkozni akaró joghallgatónak adnak ideiglenes útlevelet. Ekkori viszonyait híven világítja meg egy 1920. május 6-án Pelsőcön kiállított s közjegyzőileg hitelesített községi hatósági bizonyítvány, mely így szól : "Batta István 1919. nov. 18-án repatrizálás folytán Kolozsvárról Pelsőcre érkezett s azóta állandóan itt tartózkodott. Megérkezésének napjától kezdve minden lehető útat-módot (kérvények, személyes utánjárások, ügyvédi segédkezés stb.) sokszorosan megkísérelt arra nézve, hogy Budapestre útlevelet kaphasson, de mindezideig sikertelenül. A mai napon, a rozsnyói főszolgabírósághoz, előljáróságunk útján beidéztetvén, útlevele kiadatott. Hitelesen igazoljuk, hogy itt-tartózkodása alatt semminemű köz- vagy magánhivatalt nem vállalván, keresete nem volt s eladott bútorainak árából tartotta fenn magát, illetőleg öttagú családját. "

50

Ime a magyar tisztviselő sorsa azokban a borzalmas időkben.

Budapestre 1920. május 16-án érkezett fel, ahol akkorra már betöltötték a polgári iskolai tanítónőképző főiskolánál azt a tanszéket, amelyre őt ősszel ideiglenesen beosztották. Ekkor egy 1920. május 15-ről keltezett miniszteri irat szept. 1-ig a Budapesten működő kolozsvári középiskolai Tanárképző Intézethez osztja be szolgálattételre, szept. 1-től kezdődőleg pedig a budapesti gyakorló főgimnáziumhoz. Sőt van olyan törekvés is, amely őt a Paedagógiumba, vagy még magasabb helyre akarja bejuttatni. Schneller nagyszerű szolgálati bizonyítványt állít ki neki, mely többek között így szól: "Dr. Batta Istvánt nagyon is alkalmasnak tartom magasabb rendű teendők végzésére. Nemzetemet melegen üdvözölném, ha a minisztérium Battát akár egyetemi tanárnak, akár főigazgatónak kinevezné, avagy őt a minisztériumban alkalmazná építő, szervező munkásságának megfelelő helyen." Egy másik iratában pedig ezt mondja róla: " .... őt bármely az eddiginél magasabb állás betöltésére is alkalmasnak, - sőt arra hivatottnak tartom, hogy új, a jelen követelményeinek megfelelő tanügyi szervezet és tantervezet létesítésénél és keresztülvitelénél előkelően közreműködjön."

Képesítésében is magasabbra emelkedik, amennyiben a m. kir. Ferencz József Tudományegyetem bölcsészeti kara 1920. július 29-én tartott ülésében a colloquium és próbaelőadás elengedésével "a mathematika és természettudományok didaktikája általános paedagógiai alapon" című tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítette.

Ez alatt az idő alatt két vidéki helyről is kap meghívást: Debrecenből, ahol egykori tanszéke megüresedett, és Sárospatakról, ahol a Maller Sándor tanszékét kellett betölteni. S ő Sárospatak, Debrecen és Budapest közül Sárospatakot választotta. Erre a tanári kar és az igazgató-tanács egyhangú ajánlása folytán az Egyházkerület 1920. július 1-én tartott közgyűlésén pályázat mellőzésével egyhangúlag rendes tanárrá választotta. Állását 1920. szept. 1-én tényleg el is foglalta. Hogy a többféle lehetőség közül választása épen Sárospatakra esett, abban a már említett két ok mellett (Sárospatak hegyvidék jellege, lakáskérdés megoldása) nem utolsó indok az sem, amit 1920. június 19-én kelt levelében ír Csontos József gimn. igazgatónak: "Szívesen elmennék Sárospatakra - úgymond - mert ott a "határszélen" az ősi kollégium messze világító őrtornyában szolgálatot teljesíteni most nagy és fontos feladatnak tartom."

Nagy örömmel fogadta az iskola minden igaz barátja Batta Istvánnak a pataki gimnáziumhoz való jövetelét s működését illetően nagy reménységgel volt eltelve, míg a másik oldalon sajnálták az ő elvesztését. Baltazár püspök úr ezt

51

írja egy levelében: "Bizony örökre sajnálni fogjuk mi, hagy elvesztettünk közvetlen körünkből, és sohasem szűnünk meg nemesen irigykedni a tiszáninneni egyházkerületre, amelyik tőlünk elrabolt."

Még szeptemberben elhozza családját s megtelepednek a küldöttségi szálláson számukra kijelölt 3 szobás lakásban. Nagyon rokonszenves vonás pataki szereplésében, hogy itteni megjelenése, működésének megkezdése kérkedés nélküli szerénységben, zajtalanul történik, s egyéniségének és tanításának értékei természetes módon, reklámnélküliséggel tűnnek ki, s minden törtetés nélkül, az igazi érték természetes érvényesülési folyamatával lett nyilvánvalóvá, hogy legelöl, az élen van, és további rokonszenves vonás, hogy ez az elsősége nem bánt senkit, sőt inkább örömöt okoz.

Az 1920-21-iki értesítőben már boldog örvendezéssel jelenti Csontos József gimn. igazgató hogy: "Nagy nyereség intézetünkre az is, hogy a múlt iskolai év nagyon hiányos math-phys. oktatása a múlt évvel végleg bezáródott s új korszak kezdődhetett, mely korszak a matti-phys. oktatás terén dicsőséges lesz. Sikerült megnyerni Dr. Batta Istvánt, aki mint a kolozsvári tanárképző iskolával kapcsolatos gyakorló iskola megbízott igazgatója, mint egyetemi magántanár, mint szaktárgyait irodalmilag is magas színvonalon művelő szakember, országos nevű tudós és paedagogus elfogadta a Maller Sándor örökét s a maga csodálatos tanítói ügyességével, a maga páratlan ráhatásával már eddig is látható eredményeket hozott létre."

Két ízben történt kísérlet, hogy Sárospatakról elvigyék, mégpedig magasabb állásba, 1922-ben és 1924-ben. Az első mibenlétére világot vet Ravasz László dunamelléki püspök egy levelének következő része : "Hányszor gondoltam arra, hogy ahhoz a hajóhoz kössem, amelyen én szolgálok, s milyen szép terveim voltak arról, hogy Ő vezesse az ország legelső leányiskoláját." A Baár-Madas intézet igazgatóságáról van itt szó.

1924-ben pedig, mikor Schneller István a szegedi Ferencz József Tudományegyetemen nyugalomba vonult, a tanszéke betöltésének ügyét intéző hattagú bizottság kérdést intézett hozzá, hogy meghívása esetén hajlandó lenne-e elvállalni az egyetemi tanárságot, mert ez esetben a bizottság az ő meghívását hozná javaslatba a kar előtt. Nem látszik kétségesnek, hogy a kar ő mellette foglal állást, mint akit négy évvel azelőtt egyetemi magántanárrá habilitált, s így egyetemi tanárságra jutása biztosnak volt tekinthető.

A rangban és anyagiakban való emelkedés és magasabb hatalmi ambíciók lehetőségének ellenére gyorsan határoz: a meghívást elhárította és Patakon maradása mellett döntött. A nagy elhatározás több oknak volt az eredménye. Ilyenek

52

a már említett egészségi szempontok, a lakásügy, a pataki tanárságról lelkében ápolt hivatásszerűség gondolata, tovább mint új mozzanat az, hogy a pataki főiskolával lelkileg hamar összeforrt s tevékenysége számára megfelelő munkateret látott a főiskola keretében és Sárospatak társadalmában. Az Elöljáróság is megtette a tőle telhetőt, hogy ittmaradását biztosítsa, nevezetesen ráruházta a tápintézeti és internátus felügyelőséget, ezzel akarván anyagilag kedvezőbb helyzetet teremteni számára.

Tekintélyének emeléséhez nagyban hozzájárult, hogy Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése 1922-ben "A physicai tudományok hazai irodalmának története és magyar műnyelvének fejlődése 1867-ig" című 3 kötetes pályamunkáját az ifj. Vigyázó Sándor emlékére tett alapítvány kamatjövedelméből hirdetett jutalommal tüntette ki. Továbbá, hogy: Magyar Paedagogiai Társaság a magyar közoktatás és magyar paedagogiai irodalom terén kifejtett munkásságának méltatásául 1924-ben rendes tagjává választotta.

A főiskola, a város, az egyházkerület körében is egyre több kitüntetés éri. Így lesz Zemplén vármegye iskolán kívül Népművelési Bizottságának miniszterileg kinevezett tagja. Az alsózempléni ref. egyházmegye Tanügyi Bizottságának világi elnöke. Az egyházker. középiskolai Tanügyi Bizottság tagja. A sárospataki Általános Ipartestületnek előbb iparhatóság biztosa, majd örökös tiszteletbeli díszelnöke. A miskolci ref. leánygimnázium megbízott felügyelője. Több helyen érettségi vizsgához kiküldött kormányképviselő, stb.

Egyetemi előadásait is megtartja a már Szegeden működő Ferencz József Tudományegyetemen négy-szemeszterenként.

*

Pályája delelőpontjáról végigtekintve munkásságán, abban a következő főbb területelvet jelölhetjük ki: 1. iskolai tanítását, 2. irodalmi munkásságát, 3. iskolán kívüli, főleg népművelő tevékenységét.

Legelső helyen áll ezek között iskolai tanítása, úgy hogy irodalmi munkássága is nagyrészt ennek a szolgálatában áll. Ez volt a legtökéletesebb, ebben volt legnagyobb. Ebben mint a teljesen kiforrott tanári eszménykép áll előttünk. Minden hivatalos bírálója és minden ismertetője a jó tanár eszményképének mondja. Nem is a tanítás mesterének, hanem művészének nevezik, ezzel akarva jelezni, hogy a tanítás tökéletességre jutását látják az ő munkájában. Ravasz László visszatekintve életére, így jellemzi őt: "Kibontakozik előttem tehetségének szokatlan és meglepő aránya: látom Őt, mint egyik legkülönb gyakorló pedagógusát az országnak, a tanítás művészét és úttörőt a magyar didaktika történetének megírásában." Ady Lajos főigazgató "a magyar középiskolai tanítás

53

vitathatatlanul legelső methodikusá"-nak mondja. Másik helyen így szól róla: "Kivételes tanári képessége országos viszonylatban is a legkiválóbb magyar pedagógusok közé emelte." Domby László igazgató, mint egyházkerületi előadó így nyilatkozik róla: "Nemcsak szaktárgyaiban, hanem a pedagógiában és didaktikában is valóban mester, a mai tanári generáció egyik legkiválóbb alakja." Békési szolgálati bizonyítványában ezt olvassuk: "Egyszóval őt a tanár mintaképének, intézetünk díszének és áldásának tekintjük mi s a békési társadalom." Debreceni szolgálati bizonyítványában ez van: "Az iskola színvonala itteni működése alatt és által úgy a Felettes hatóságok, mint a közönség véleménye szerint magasra emelkedett." Egy ismertetője így jellemzi : "A maga által választott hivatás tanítómesteri kötelességét igazi kötelességnek fogta fel, s az oktatás és nevelés művészeként gyakorolta." Más helyütt: "Személyében és annak munkakifejtésében az ideális tanári hivatás igazi típusa testesült meg." Schneller István meleg szeretettől áthatott jellemzése így szól róla: "Sohasem fogom elfelejteni azt az örömöt, amelyet mindannyiszor élveztem, ha művészi, a szeretet szelleme által ihletett tanítását bámulhattam s elméletemnek gyakorlatban való beigazolását meghatottan, hálásan láthattam." Minden működési helyén az iskola oszlopának tekintik, más intézethez való távozását megdöbbenéssel fogadják s elmenetelét "pótolhatatlan veszteség"-nek érzik.

Minthogy tanítása elismerten ilyen tökéletes, kiváltképen alkalmas az arra, hogy belőle olvassuk ki először a jó tanítás tulajdonságait, azután annak kellékeit, mint ahogy a remekműből vonjuk le a műfaji sajátságokat.

Batta István tanításának első szembeötlő tulajdonsága annak eredményessége. Valósággal el vannak káprázva a "Fényes eredménytől," a tanulók tudásának egyetemlegességétől és nagyságától azok, akik vizsgálják vagy látják működését s alig győznek szavakat találni annak dicsérésére.

Már Radvánszky báró megállapítja fiai tanításánál a "legjobb eredményt." Egyik békési bizonyítványa ezt mondja: "A tanítás terén működésének egész ideje alatt kiváló szép eredményeket ért el, melyek az iskolai felügyelet részéről mindenkor méltó elismerésben részesültek." Egy másik meg így szól: "Az alatt a nyolc év alatt, mely időn át intézetünknél működött, a tanítás terén állandóan kivált fényes eredményt mutatott fel, úgy, hogy tanítványai így az osztályvizsgálatokon, mint az érettségi vizsgálatokon, mondhatni kivétel nélkül, emberül állották meg helyüket mindenkor, s nyolc év alatt alig volt rá eset, hogy mathematikából és fizikából valaki elégtelen osztályzattal végezte volna az évet. Ez az ő tanításbeli művészetének és fáradhatatlanságának az eredménye." Egyik debreceni bizonyítványában ezt a nyilatkozatot

54

halljuk: "Mindannyian elragadtatással szemléltük a tanulók előmenetelében felmutatott kiváló eredményeket." Schneller azt állítja ki róla: "Didaktikai működésének gyümölcsét szaktárgya tanításában elért bámulatos sikereiben élvezheti."

Sárospataki tanításának eredményességéről így szól egy pár nyilatkozat. Ady Lajos jelentése: "A népes osztályban elért eredmény példátlanul jó. Az osztály minden tagja ugyanazon biztossággal referált az elméleti tudnivalókról s ugyanazon készséget mutatott a számolás munkájában." Egy más alkalommal: "A szögfüggvények változásai és ábrázolása köréből ideálisan jó eredményű beszámolást hallgattam végig." Domby László is ezt mondja egy alkalommal: "A növendékek számot adtak, hogy az anyag minden egyes részletével a legteljesebben rendelkeznek."

Idézett bírálatokból megállapítható a tanulók tudásának egyetemlegessége, hogy mindenki tud, nemcsak a tehetségesebbek, hanem a gyengébb képességűek is, ami a tanítás jóságának kiváltkép döntő bizonyítéka, továbbá a tudás széleskörűsége (terjedelem), részletessége és alapossága (intensitas).

Ámde az eredményesség, bár elengedhetetlen követelménye a jó tanításnak, egymagában még nem biztosítéka annak. El lehet képzelni ugyanis olyan tanítást, amely szép tudásbeli eredményt tud ugyan felmutatni, de nem megfelelő eszközökkel: kizárólag szigorral és megfélemlítéssel, és nem kívánatos módon: a tanulók megerőltető munkájával. Elképzelhető olyan tanítás, amely azáltal, hogy az ifjú lelkeket ráerőszakolt kényszerűséggel valósággal a tanulásban életi ki, egyben ki is égeti azokat, mert kihal belőlük a tudás vágya, a tanulás öröme, a szellemiek iránt való érdeklődés, és könyvre, tudományra, iskolára való rácsömörlöttséget eredményez. Amellett kiöli a kedélyt, elveszi a gyermeki lélek természetes derűjét és redőt von a sima homlokra. Az olyan tudás, amelynek az ifjúi lélek üdesége, az ifjú arcának mosolya és szeme ragyogása az ára, rosszabb a naiv tudatlanságnál, s az olyan tanítást, mely letörli a gyermeki lélek hímporát, amely kiégett lelkű koravén ifjakat termel, fényes tudásbeli eredmény mellett is minősíthetetlenül rossznak kell mondanunk.

De Batta István tanításának második jellemző tulajdonsága épen az, hogy könnyűvé teszi a tanulást. Játszi könnyedséggel tanulják meg az ő vezetése mellett a nehezet, a sokat, s lelkük üde marad a könnyedséggel végzett eredményes munkában. Tanításában bámulatos könnyedséggel egyszerűsíti le a bonyolultat, oszlatja el a homályt, teszi kézzelfoghatóvá az elvontat. Leküzdhetetlen nehézségek elé soha

55

nem állít, tanítási módja biztosítani tudja a könnyű megértést és biztos megtartást.

Tanításának ezt a vonását is korán felismerik az illetékesek és tanúbizonyságot tesznek róla. Békési bizonyítványában ezt olvassuk erre vonatkozóan : "Tanítási módszere a növendékek munkáját megkönnyíti s a sikert biztosítja." Ady Lajos, a sokat látott pedagógus éles szemével nagyon jól meglátja ezt a vonást, amikor Batta István tanítására célozva így szól : "Egy meglehetősen elvont s valóban komplikált kérdést bravúrosan egyszerűsített le és értetett meg a szaktanár, aki épességgel nem félt a tudós kothurnusról leszállani s minden igyekezettel tanítóvá lenni."

Igaz, a tanulás könnyűsége, ha azt jelenti, hogy a tanuló bizonyos mérsékelt terjedelműre szabott ismeretanyagon könnyűszerrel túljutva, a rövid tanulás után, ahol még hozzá erejét sem kellett megfeszítenie, a tétlenségbe merül, egyenesen kárhoztatandó, főképen azért, mert nem készít elő az élet komoly, nehéz küzdelméhez. Ámde a Batta István könnyű tanítási módja korántsem a tétlenségből vezető út volt, hanem éppen a nagyobb aktivitásra indító eszközök egyike. Mert azt jelentette, hogy a tanulók a leküzdhetetlen nehézségek döngetésének úgy is hiábavaló és végre is lelket letörő munkájától megkímélve, a leküzdhető nehézségeken pedig a tanulók lelkiségéhez és az anyag természetéhez alkalmazott helyes módszerrel átsegítve, a több ismeret-szerzés felszított vágyával maguktól is örömest indultak el az öntevékenység útján.

Biztosította ezt tanításának harmadik jellemző tulajdonsága: érdeklődéskeltő volta. Nem csak azt jelentette ez nála, hogy tanításával le tudta kötni tanítványai figyelmét, hogy személye és tanítási módja iránt ki tudta váltani a tanulók érdeklődését, hanem azt is, hogy meg tudta szerettetni a tantárgyat. Meg tudta láttatni annak szépségeit, meg tudta értetni annak fontosságát, rá tudott eszméltetni annak gyakorlati hasznosságára.

Ez a vonás már ifjúkori tanítását jellemzi. Már Radvánszky báró ezt írja a nevelősködéséről kiállított bizonyítványban: "Fiaim nemcsak a legjobb eredménnyel tanultak, de meg is kedvelték az általa előadott nehéz tárgyakat." Schneller István meg ezt írja: "Soha nem fogom elfelejteni azt a képet, amely bemutatta tanítványait, amint futottak kiesett közórában őhozzá, kérve őt, hogy tanítsa őket." Tehát kolozsvári diákjai, ha valami órájuk elmaradt, nem a játéktérre futottak játszani, örülve az óra elmaradásának, hanem Batta Istvánhoz futottak, hogy ő tartson nekik órát. Azt kérdem tanártól, azt kérdem diáktól, azt kérdem szülőtől, lehet-e ennél döntőbb bizonyítékot felhozni arra, hogy szerették őt magát, szerették a tanítását és hogy szerették a tantárgyait!

56

Dehát milyen lehetett annak az órának a képe, az élete, a lefolyása, amelyen ilyen jól érezték magukat a tanítványok, amelyet így szerettek. Hogyan folyik ez a munka a tanítás műhelyében: a tanteremben? Hallgassuk meg Ady Lajos és Domby László ismertetését erre vonatkozóan, akik ott voltak az ő tantermében és szemtől-szembe látták ezt a munkát. Ady Lajos egy alkalommal ezt mondja: "Az egész óra élénk, eleven s minden tanulót lekötő érdeklődésű volt." Egy más alkalommal: "A hivatásának valósággal mesterévé lett szaktanár pszichológiai finomsággal biztosította az érdeklődés ébrentartását s művészettel tudja a közös munkába az egész osztályt belekapcsolni." Harmadik alkalommal: "Az I. osztály számtani óráján újból nagy gyönyörűséggel tapasztaltam az általánosan jó eredményt, de még nagyobb gyönyörűséggel voltam tanúja annak, hogy a szaktanár milyen ideális tökéletességre emelte a tanítás művészetét, főleg az összes tanulók aktivitásban tartását illetően." Domby László pedig így nyilatkozik: "Lázas érdeklődés, jókedv mutatkozott a gyermekek részéről." Máskor: "Igazi élvezettel láttam a művészi tanítást, amely a figyelmet állandóan lekötötte és ébrentartotta." Majd, egy más alkalommal az eredmény ismertetése után így szól: "Épen ilyen kiválónak, művészinek találtam a következő órai lecke előkészítését a tanulók állandó bevonásával, az előző ismeretek felújításával és a gyakorlati jelentőség kiemelésével. Láttam, hogy az egész osztály szinte egész lélekkel ott van." A friss élményből fakadó elragadtatás szavai ezek a bírálatok.

Nemcsak arról van tehát itt szó, hogy a tanítványok mintegy "néma kegyelettel csüngöttek a szaván," hanem hogy tevékenyen bekapcsolódtak az ismeretszerzés munkájába. Sőt még továbbmenőleg: felajzott akarattal, a több-tudásra törekvés munkára serkentő szellemtől eltelve hagyja ilyen tanítás mellett el a tantermet a tanulósereg. Megérthetjük most már, miért kívánkoztak a kolozsvári fiúk inkább az ő órájára, mint a játéktérre, és hogy a debreceni lányok még beléptidíj mellett is mentek volna az ő órájára. Én magam is tudom, aki sokszor tanítottam vele egy osztályban, hogy diákjaink, ideértve az elvont, a nehéz, az állítólag csak kiválasztottaknak való rettegett matematikát is, az ő tárgyaiból tudtak legtöbbet, azokat tanulták legkönnyebben és azokat szerették legjobban.

Az a kérdés most már, mik az ilyen kiváló tanításnak a kellékei.

Első kellék a tanár bőséges szaktudása. Hogy Batta István e tekintetben mit ért, csak később feltüntetendő gazdag szakirodalmi munkásságára kell rámutatni, amelyből kitűnik, hogy szaktudományainak nemcsak kész eredményeit ismerte nagy gazdagsággal, hanem behatolt azok fejlődésének

57

történetébe, sőt az önálló kutatás és tudomány-továbbfejlesztés magaslatára is felemelkedett.

Második kellék a szaktudományok didaktikájának, tanítási módszerének pontos ismerete. Batta István e tekintetben kiváltképen erős. Irodalmi munkásságának javarésze szaktárgyai methodikájával foglalkozik. Kritikailag ismerteti a természettudományok tanításában vezető nemzetek, az angolok, franciák és a németek természettudományi tanításának történetét, kimutatja a módszer fejlődését, annak fázisait. Megírja a hazai fizikatanítás történetét a XVIII. század közepétől napjainkig. Amellett a módszert önálló elgondolással és új tanítási eljárások megállapításával maga is tovább fejleszti. Cél, mód és eszközök megállapításában új utakon jár s azok sikeres megtalálásában rejlik eredményeinek egyik titka.

Harmadik kellék a gyermeknek (illetőleg ifjúnak) és a gyermeklélektannak alapos ismerete. Irodalmi munkássága erre a térre nem terjed ki, de a gyermeklélektan irodalmát kitűnően ismeri. Alig származik a tanításban másból annyi baj, mint a gyermeki lélek nemismeréséből. A gyermeki elme teherbíróképességének és fejlettségi fokának, a gyermeki lélek természetes vágyainak és hajlamainak, általában a gyermeki egyéniségnek a figyelmen kívül hagyása nem is sejtett mennyiségű hibák kútfeje a tanítás anyaga és módszere tekintetében egyaránt.

Batta István a gyermeket alaposan ismerte és szerette. Az elemi iskolástól kezdve az egyetemi hallgatóig minden korú gyermeket és ifjút tanított. Tanított fiúkat és leányokat; alacsonyszármazásúakat, középosztálybelieket és főrangú ifjakat; falusi és városi gyermekeket; tanított magánúton és hivatalos állásban, egyesével és csoportosan, magánháznál és iskolában. Ismerte más gyermekeit, ismerte a sajátjait, és ami nagyon fontos, mint apa, tanítványait a szülő szemüvegén át is tudta nézni. Látta a gyermeket mindenféle viszonylatban, s minthogy kitűnő emberismerő volt, aki még a felnőttek zártabb lelkébe is röntgenszemekkel látott bele és ismerte fel ott a leggondosabban rejtegetett tulajdonságokat is, a gyermeki lélek nyitott könyv volt előtte, amelynek bármely lapjáról tetszés szerint olvasott. Tudott is a gyermekekkel bánni. Egy ismertetője még debreceni tanár korából így ír róla: "S az általa hirdetett és megélt igazságok minél sikeresebb kikelésének és gondozásának a vágya hogy meg tudja vele láttatni tanítványai lelkének örök értékét is, hogy le tudott ereszkedni nyájassággal szeretetreméltósággal, önfegyelmezéssel s mindamellett méltósággal őhozzájuk, s szomjas lelkeikbe, az örökkévalóság e veteményes kertjeibe, hogy bele tudta hinteni - a kies zöld vetés gyönyörködtető valóságával - nehéz és elvont tudománya igazság-magvait!

58

A népes sereg, mely között forgolódott, az a két iskola, melyben működött, be szép és beszédes tanubizonyságot tud minderről tenni." És hogy mikép szerette a gyermeket, hogy mi volt az ő szemében a nevelendő kis emberpalánta, mutatja egyik internátusi jelentésének következő kis részlete: "A mi internátusunk - úgymond - sohase lehet kaszárnya, vagy fogház, a mi fiaink sohase lehetnek uniformizált bábok, ütemre mozgó gépek, aktaszerű számok, se üvegházi növények. Az egyéniség elvét a gyakorlatban is igyekeztünk megvalósítani a mi kis otthonunkban a legkisebb diáknak sem szabad éreznie a névtelenség megsemmisítő ridegségét." A gondjaira és szeretetére bízott ifjúságot ő igazán gondjaiba és szeretetébe fogadta.

Negyedik kellék, amely azonban fontosság tekintetében első helyen áll, a tanító személye. Ő maga is a legodaadóbb híve Schneller személyiségi pedagógiájának s munkáiban több helyen kifejti a személyiség döntő fontosságát. Egyik munkájában így ír: "Szabad legyen azonban egyetlen leglényegesebbnek gondolt körülményt már most az építésre hivatottak szíves figyelmébe ajánlani, t. i. azt az eléggé nem hangsúlyozható régi keletű igazságot, hogy bármily ideális anyag-, időbeosztás és tanmódszer mellett is, az iskolai eredmény legfontosabb tényezője elsősorban a tanár személye." Ez általa oly nyomatékkal hangsúlyozott tétel igazságának ő maga a legfényesebb bizonyítéka, mert tüneményes eredményeinek legfőbb oka tényleg személyi értékeiben rejlik. Ez értékek közül háromra mutatok rá, mint amelyek tanítását döntően meghatározták: tehetségére, kedélyére és ráható erejére.

Tehetségét Ravasz László "szokatlan és meglepő arányú"-nak mondotta. Tényleg sok talentumot bízott rá a Gondviselés. Ilyenek: az elmeél, az éleslátás, a dolgok mélyére hatoló képesség, a biztos ítélet. Bonyolult kérdésekben meglepő könnyűséggel igazodik el. A lucidus elme tisztánlátásával hatol be a dolgok szövevényébe és hatol le azok legmélyére. Nyomban tisztán áll előtte minden bonyolult ügy, más számára nehezen megfejthető rejtély vagy nehéz probléma. Ez egyrészt magával hozza ember- és világismeretének gazdagságát és biztosságát, ami a tanításnak a gyermeki lélek ismereteként érvényesül, másfelől a dolgok leegyszerűsítésének képességéhez vezette, ami tanításában az anyag feldolgozásának legjellemzőbb tulajdonsága. Minthogy mindjárt meg tudja látni és láttatni a dolgok velejét, a tanítandó anyag magvát, gyengébb tehetségű tanítványai is fel tudták fogni és meg tudták érteni a leegyszerűsített dolgok lényegét, amiért is az ő tanításában minden úgy megvilágosodott. Tanítási eredményének fő titka ebben rejlik, viszont erre a maga elméjének világossága tette képessé.

59

Kedélyének derűje biztosította az óra erőltetettség nélküli állandó jó hangulatát. Ez a magától fakadó, de ízléstől szabályozott és tekintélytől fegyelmezett jókedv száműzött minden unalmat, szorongást és szárnyaszegettséget. Ravasz László is kiemeli jellemzésében "víg kedélyét, szikrázó szellemét, aranyos jó kedvét." Társaságában, bárhol van is, észrevétlenül röppennek el az órák s a derűs jókedv egy percre sem lankad el. Az élénkséget biztosítja könnyed szellemességen alapuló beszédessége. Arra meg különösen ügyelt, hogy a tanítási óra vidám hangulatát valami zavaró mozzanat el ne űzze, a növendéksereg jókedvének tarka pillangóját el ne hessegesse. Hadd tegyen erről vallomást sok-sok társa nevében költői lelkű volt tanítványa, Képes Géza, aki az ő emlékére írt költeményében többek közt így szól:

Ez utóbbi sorok már mutatják az ő ráható erejét is, mely egészen kivételes és szokatlan mértékű volt. Ez egyrészt azt jelenti, hogy fel tudta kelteni a bizalmat, szeretetet, sőt a rajongó lelkesedést is a maga személye iránt. Hittek neki, bíztak benne, a tűzbe mentek volna érte. Tekintély volt, akinek bűvös hatása van. Vonz, mint a mágnespatkó. Rádium, melyből rádió-aktivitás indul ki. Nem kell hosszú idő arra, hogy személye kiváltsa ezt a hatást, viszont nem rontja le a hosszú idő megszokása sem.

A legkiválóbb szellemek tanuságtétele igazolja ezt a tényt. Ravasz Lászlótól például ezt olvassuk: "Vannak emberek, akik egy életen át meleg benső barátságot tartanak anélkül, hogy érintkeznének egymással. Így voltam én is Batta Istvánnal. Diákkorom óta nagyon szerettem és éreztem, hogy ő is rokonszenvezik velem. Ritkán találkoztunk, de minden találkozás ünnepi alkalom volt és emlékezetessé vált számomra." Kovács J. István, budapesti teol. igazgató, elmondja levelében, hogy Batta Istvánnal való ismeretsége csak arra az egy pár napra terjedt, amit 1925-ben együtt töltöttek Kecskeméten az érettségi vizsgálaton, ahol ő elnök, Batta István pedig kormányképviselő volt. De úgy összemelegedtek, mintha mindig együtt lettek volna, s ez az idő örökké emlékezetes lesz a számára. Majd így szól halála alkalmával özvegyéhez írt levelében : "Keményszívű embernek tartanak, akit kevés dolog hat meg : kedves férjét leborulva,

60

égő könnyekkel sirattam." A Cato-i jellemű, mindig rideg szigorúsággal bíráló és csak szűkmarkúan dicsérő Dóczi Imre tiszántúli egyházkerületi felügyelő pedig így ír róla: “Én Önt őszintén szerettem és becsültem s örömet éreztem azon, hogy némi részem volt idehozatalában. Jól esett az emberek elismerését és kedvező véleményét Önről hallanom. Vajha megtarthattuk volna magunkénak és kálvinista tanügyünknek. "

Találóan világítja meg dr. Jakob Károly kollegám Batta Istvánról írt rövid Emlékezésében azt a viszonyt, amely Batta István és az akkori fiatal tanárok között volt, és kitűnően jellemzi Batta István emberekre való hatásának mibenlétét. Elmondja, hogy egyszerre jött Sárospatakra Batta Istvánnal, mint helyettes tanár, s a többi helyettes tanárral együtt évekig az iskola főépületében lakott. Batta István, aki a fiatal kollegákat meleg barátsággal tüntette ki, anélkül ki nem ment az iskola kapuján, hogy hozzájuk be ne nézett volna, ügyeik, állapotuk felől ne érdeklődött volna s legalább valamelyiküket munka utáni sétájára magával ne vitte volna. "Általában jellemző volt reá - úgymond - az az igazán önzetlen szeretet, amellyel a fiatalabbak, kisebbek, támogatásra és vezetésre szorultak felé fordult. S nem akadt senki, aki nálánál jobban tudott volna irányítani nemcsak bennünket, hanem általában másokat. És az ő vezetése és irányítása nem volt más, mint a vezetett egyén igazi, benső jó énjének felfedezése, felszínrehozása, s a lélek az ünnepi hangulatában megfogamzott nemes szándéknak első útjára indítása. Mindenkiben ezt a szebb, ezt a tiszta ént kereste, s ezt senkiben meg nem bántotta; épen ezért nyúlt oly tapintatos kézzel mások lelkéhez, akárcsak a kertész a gyenge, érzékeny virágokhoz. Ám az a gyöngédség nem volt nála gyöngeség: szíve gyöngéden érző, de keze nyugodt és biztos volt, s a vezetett fél mindig úgy tekintett fel reá, mint mesterére."

Személyének és munkájának általában a tanári karra való hatásáról meg ezt állapította meg Ady Lajos 1923-24. évi látogatásakor: "Örömmel látom, hogy a magyar középiskolai tanításnak vitathatatlanul legelső methodikusa, az intézet egyik tanára, dr. Batta István, nem olyan értelemben hatott az intézet néhány kiválóan értékes és buzgó tagjára, hogy módszeres eljárását lemásolják - ami úgy is teljesen reménytelen feladat lett volna - hanem csak ösztönzést, animálást, indítást kaptak ittlététől arra, hogy a maguk egyéniségének megfelelő módszeres eljárást termeljenek ki s ezzel nemes versenyre kelvén, végső eredményében az ősi iskola nívóját emeljék igen tisztes magaslatra."

Hogy milyen volt az a hatás, amit a fogékony és hajlítható lelkű ifjúságra gyakorolt, az elmondottak után könnyen elképzelhető, és hogy nem múlékony volt ez a hatás, mutatja azoknak a leveleknek a halmaza is, amelyekkel tanítványai

61

hosszú idő múlva is felkeresték, egyenként is, találkozók alkalmával együttesen is és amelyekből kilátszik, hogy elhatározóan az ő hatása alatt állanak még akkor is. És e levelek írói között nemcsak az egyszerű diáktipusokat találom meg, ott vannak a. volt főrangú tanítványok, ott van a numerus clausus miatt tanulmányait Franciaországban végző zsidófiú és ott van az a 12 évi börtönre ítélt megtévelyedett, de megtört szerencsétlen tanítvány, aki a börtön szomorú világából ő előtte óhajtja feltárni vergődő, gyötrődő lelkét.

Ez a ráhatása azonban másrészt mint cselekvésre késztő ható energia mutatkozik, egészen inpulsiv természetű és biztosítéka a tanulók önálló személyiségekké fejlődésének. S minthogy egész működése szigorú erkölcsi alapon és jellemszilárdságon nyugszik, tanítványait az örök eszmények kultuszához vezeti és tudásuk gazdagságán kivül lelki nemesüléshez juttatja. A Schneller által kiállított szolgálati bizonyítvány pontosan kifejezi ezt a következő szavakkal: "Paedagogiai tevékenységének jutalmát tanítványainak rajongó szeretetében és ezeknek - szülőik által is elismert nemesülésében élvezheti."

*

Nagyarányú irodalmi munkásságának termékei teljesen mellőzve a nagyszámú könyvismertetéseket és bírálatokat, a következű önálló művek:

1. Az elemi és középiskolai számtantanítás viszonya. (Sárospataki Lapok 1902. évf.)
2. Comenius Magna Didaktikája. (Egyetemi Lapok 1903. évf.)
3. A ref. gimnáziumok működése. (Prot. Egyh. és Isk. Lapok 51. és 52. kötet.)
4. A fizika történeti tanítása. (Magyar Paedagogia 22. kötet.)
5. A középiskolai fizikatanítás néhány kérdéséről. (Békési főgimn. Értesítője 1914.)
6. A Schneller-féle előkészítő első osztályáról. (Országos Tanáregy. Közlöny 1918.)
7. Mathematika és történettanítás a középiskolában. (Magyar Paedagogia 27.)
8.* Az önmunkásság elve a természettudományok tanításában.
9.* Az elmélet és gyakorlat viszonya a természettudományok didaktikájában.
10.* A geometria elemeinek szemléletes tanítása.
11.* Az iskolai műhelymunka és a kertészet jelentősége.

-----------

*Ez a négy munka a kolozsvári gyakorló középiskola 1918/19. évi Értesítőjébe volt szánva, de az Értesítő az oláh hatóságok tilalma folytán már nem jelenhetett meg.

62

II. Fizikai és mathematikai tárgyúak:

1. Felületi feszültség szénkéreg és vizes oldatok közös határfelületén. (Math-Phys Lapok 1907.)
2. Wiener színhasonulási elmélete. (Math-Phys Lapok 1912.)
3. Adatok az interferenciás fotokrómiák optikai elméletének történetéhez. (Békési főginm. Értesítő 1913.)
4. Az algebra fundamentáltételének Gauss adta bizonyításairól. (Budapest, 1918.)
5. A leveli béka mechanikus színalkalmazkodása.
6. Az additív és szubtraktiv színkeveredés.

III. A mathematika és természettudományok magyar irodalmának és műnyelvének történetéhez tartozók:

1. Ónodi Veress Ferenc a színes fotografálás türténetében. (Békési főgimn. Értesitű 1912.)
2. Nyelvújítási adatok. (Magyar Nyelv 13., 14., I5. évf,)
3. Bolyai Farkas levelei. (Akadémiai Értesítő 19.)
4. Egy XVIIL. századbeli plágium. (Irodalomtörténet 1918.)
5. Adalék Bolyai János életéhez. (Akad. Ért. 19.)
6.Az energia-megmaradás elvének történetéhez. (Sárospataki Főiskolai Évkönyv I. 1922.)
7. A physicai tudományok hazai irodalmának története és magyar műnyelvének fejlődése 1867-ig. (Az Akadémia által jutalmazott 3 kötetes pályamű, ezideig kiadatlan.)

IV. Vegyes tárgyúak

1. Csokonay egy elfelejtett verse. (Irodalomtört. Közl. 27.)
2. Adalékok V. Bereczk György naplójához. (Századok 52.)
3. A tzifráról. (Magyar Nyelv 7.)

Az emlékbeszéd szűk keretei nem engedik meg, hogy ezeket a műveket részletesen ismertessük és méltassuk. Csupán egy paedagógiai munkájának a tartalmát mutatom be annak a bizonyítására, hogy tanítása istenadta tehetségén kívül milyen terjedelmes és mélyenjáró tanulmányokon alapuló módszeren nyugodott. A középiskolai fizikatanítás néhány kérdéséről című munkája ez, melyben az a célja, hogy a fizikatanítás elvi jelentőségű kérdéseit, különösen a tanítás helyes módszerét világítsa meg. Az öt részre tagolódó terjedelmes munka tartalma a következő.

Az első részben megállapítja, hogy a magyar reform középiskola számára akarja kifejteni a módszeres elveket, azért elsősorban a magyar viszonyokra: a fizikatanítás hazai fejlődésére és hiányaira volt tekintettel, de amellett számbaveszi a mértékadó kultúrnemzetek idevonatkozó törekvéseit

63

is, még pedig a francia és angol viszonyokat az irodalom útján, a német viszonyokat közvetlen tapasztalatok alapján is.

A második részben a fizikatanítás módszereinek fejlődésével és kritikájával foglalkozik. A módszer fejlődésében három fázist különböztet meg : 1. a dogmatikus, 2. a demonstrációs, 3. a heurisztikus módszert. 1. Jellemzi és bírálja a dogmatikus módszert (könyv, vagy kréta-szivacs módszer; verbalizmus) és bírálja annak állását nálunk és külföldön (Kleiber, Fischer, Liard, Poincare stb.) Kimutatja tarthatatlanságát. - 2. Jellemzi és bírálja a demonstrációs módszert (közvetett út, szemlélet; Comenius, Rousseau, Basedow, Chalotais, Pestalozzi, Locke, stb. nézetei) s részletesebben foglalkozik a módszer lényegének félreértéséből származó káros kinövésekkel : a) Egyszerű genetikus eszközök helyett u. n. univerzális készülékek használata (készülékfizika.) b) A nagy természetben lefolyó jelenségek és tünemények észleletének elhanyagolása. c) A mathematika alkalmazásának teljes kiküszöbölésére irányuló helytelen törekvés. d) A fizika történeti tárgyalásának mellőzése. e) A korszellem által az általános műveltség elemeihez számított technikai ismeretek elhanyagolása. f) A logikai-psychologiai vonatkozások mellőzése. - 3. A gyermeki lélek természete szempontjából a dogmatikus módszer hibás, a demonstrációs pedig vérszegény. Csak öntevékenység útján fejlődhet a természettudományi gondolkodás. S itt nem az adatok halmaza, hanem az adatokhoz vezető utak bejáratása (az átélés) a fontos. Az átéletés a célja a genetikus módszernek, melyből Armstrong szélsőséges felfogásában heurisztikus módszer lett. (Straton-Gilbert-Bacon.) Ebben a részben kritikailag ismerteti a módszer lényegét, történetét és külföldi alkalmazását. Cáfolja az aktív módszer ellenzőinek felfogását, amikor tévesen az objektív érték szerint vett tartalomban látják a főcélt az út bejárása (átélés), a nevelő-oktatás, az egész ember (értelem és akarat) fejlesztése helyett. Elítéli azt az irányzatot, mely a genetikus módszer leglényegesebb elemeit: a tanulógyakorlatokat fakultatív rendkívüli tárgyként állítja be ahelyett, hogy azokban módszert látna. Ezt a módszert szervesen össze kell szőni a tanításnak részben történeti, részben demonstrációs módszerével, akkor áll elő a fizikatanítás legjobb, igazán életteljes módszere. Az összeszövés részleteinek megállapítása legyen a tanár egyéni szabadsága, mert ilynemű részletkérdésekben a tanár szabadon mozgó személyiségétől várhatjuk a legjobb eredményt. A szabadság szelleme jellemzi a porosz tantervet s a bajorok és a hamburgi iskolák praxisát is, amit részletesen ismertet.

A harmadik részben ismerteti a fizikatanítás történetét a XVIII. század közepétől napjainkig s kimutatja, hogy míg a tanításra szánt idő állandó maradt vagy csökkent, a tanítás

64

anyaga folyton növekedett. Ebből a szempontból bírálja az Utasítások hiányait s rámutat ellenmondásaira. A megmerevítő és elszintelenítő egyformaságra való törekvés ellen foglal állást s az angolokat állítja oda mintáúl, akikről azt mondja, hogy tudják: a közérdek akkor nyer legtöbbet, ha minden egyén szabadon fejtheti ki a maga munkaképességét. Ők az iskolákban is individuális intézményeket látnak, azoknál sem tűrnek uniformizálódást, elvetik a formálizmust s az iskolák egyéni szinezetét mélyebben járó intézkedésekkel: tantervi szabadságokkal, sajátos tanítási módszerekkel is fejleszteni igyekeznek. Egyébként amint változik a világfelfogás, fejlődik a tudomány, úgy kell változni a tanításnak, annak anyagának is. A tanulók fizikai világnézetének kialakításában úgyis a tanár személyiségének van a legfontosabb szerepe s nemcsak a módszernek, hanem a módszer útján a tanítás anyagának is igazi életet a tanár lelkes személyisége ad. Azért meg kell barátkozni a mérsékelt anyagredukció gondolatával. E kérdésben figyelemreméltó a németországi mozgalom. Bohnert és Grimsehl a gyökeres anyagcsökkentés hívei, Poske ellenzi ezt a fizikai világkép egysége érdekében s általános áttekintést kíván. Legcélszerűbb s könnyen megvalósítható a két irány előnyeinek felhasználása: elavult fejezetek elhagyásával s a valóban fontos részek kiválogatásával enyhíteni lehet a túlzsúfoltságot, a történeti módszerben pedig alkalom adódik a nagy, összefüggő gondolatok kidomborítására és egységes fizikai világnézet kialakítására.

A negyedik részben rámutat arra a szerinte elhibázott dologra, hogy 1879 óta a fizika tanítását a gimnázium alsó tagozatából kihagyták. Egyszerű, szemléletes kísérletekkel végzett és gyakorlatokkal átszőtt fizikatanítást az alsó tagozatban is kívánatosnak tart. Szerinte helytelen nyomokon járnak azok a vélemények, amelyek az alsó fok gyakorlatait lényegben (játék) vagy formában (egyirányú foglalkozás) kifogásolják. Az alsó és felső fokozat kapcsolódásának kérdését taglalja még főkónt ez a rész, állandóan szem előtt tartva a külföldi reformmozgalmak kritikával fogadott eredményeit s a hazai viszonyokat.

Az ötödik részben a tanárok gyakorlati kiképzéséről szól. Mint a személyiségi pedagógia híve, erre nagy gondot kíván fordíttatni s úgy gondolja, hogy az új tanítási mód elsajátíttatásáról egyelőre az egyetemeken s néhány jól felszerelt középiskolában, szünidei kurzusokon kellene gondoskodni. Rámutat arra, hogy Anglia polytechnikumi és nyári kurzusai, központi tanszergyűjteménye és könyvtára, Németország gyakorlati tanfolyamai, fizikatanítási múzeum szervezésére irányuló mozgalma, stb. mutatják a sok tennivalót.

Ez a rövid ismertetés csak ízelítő akar lenni nagykiterjedésű irodalmi munkásságából, melynek jelentőségét és

65

értékét a maga teljességében a szakkritika feladata lesz kimutatni. A már elhangzott kritikákból, szintén csak ízelítőül, csak egy mondatot mutatok be, 3 kötetes műve akadémiai bírálatának következő mondatát: "Irodalmi tájékozottság, mindenre kiterjedő figyelem, bámulatos kitartás és rendkívüli szorgalom jellemzi a munkát."

*

Az iskola és a szakirodalom területén végzett munkája mellett mindig maradt ideje, kedve és energiája arra, hogy társadalmi tevékenységet is fejtsen ki s az iskolán kivüli népművelés és a társadalmi rétegek összekapcsolásának az ügyét is hathatósan szolgálja. Különösen az iparos osztály felé fordult érdeklődése s már békési tanársága idején az iparosok kezdő és haladó csoportja számára felállított munkásgimnáziumban a mathematikát és természettudományokat rendszeresen tanította. Sárospatakon is, mindjárt idejövetele után, megkereste a kapcsolatot az Általános Ipartestülettel, s tevékenységét nemcsak abban merítette ki, hogy ott népszerű előadásokat és felolvasásokat tartott, hanem fokozottabb mértékben iparkodott befolyni az iparos társadalom életébe. Egyrészt annak szilárd nemzeti alapon való megszervezése volt a célja, másrészt e társadalmi osztályt, ügyeinek meleg felkarolása és érdekeinek hathatós védelme által, érzületben is közelebb akarta hozni a vezető középosztállyal. A béke és egyetértés ügyét kivánta szolgálni, aminek a társadalomban mindig nagy jelentősége van, azokban az időkben meg különösen fontos volt.

1921-ben iparhatósági biztossá nevezték ki, s ekkor indította meg a mozgalmat a világháborúban hősi halált halt sárospataki iparosok emlékének márványtáblán való megörökítésére. Ez a terv hamar meg is valósult. A márványtábla elkészült s az Ipartestület székházának utcai falán helyezték el. A leleplezési ünnepély 1922-ben folyt le, s azon az ünnepi beszédet maga Batta István mondotta. Azután megszervezte az Ipartestület könyvtárát, melyet a hálás elismerés jeléül az ő nevéről neveztek el. Mikor 1923-ban az iparhatósági biztosságtól megvált, az Ipartestület örökös tiszteletbeli elnökévé választotta s nevére alapítványt létesített. Mindvégig elnöke volt az iparostanonciskola felügyelő-bizottságának s az iparostanoncok szellemi és erkölcsi alaposabb kiképzéséért minden lehetőt megtett.

Általában az iparosság szellemi emelésének és anyagi jólétének a kérdése szívbeli ügye lett, amiért nem sajnálta a fáradságot. Ugy a testület ügyét, mint az egyesekét, szivesen karolta fel, felmerült dolgaikat szivesen intézte el: tanácsot adott, ellentéteket simítgatott, hogy a békesség sehol meg ne bomoljon.

66

Készséggel és jóleső örömmel kell elismerni, hogy az iparos osztály egyenként is, a maga egészében is, nagy hálával és szeretettel jutalmazta az érdekében kifejtett munkát, s ahol csak alkalma nyílt rá, szivesen fejezte ki ragaszkodását és elismerését személye iránt. Ünnepi alkalmakkor küldöttségileg szokták felkeresni és kifejezni jókivánataikat, végül pedig az a terv alakult ki teljes egyértelműséggel az iparosság körében, hogy a következő országos képviselőválasztásokon a sárospataki kerületben képviselőjelöltnek léptetik föl s megválasztásáért teljes befolyásukkal szállanak síkra.

Pataki tanárságom ideje alatt többször hallottam, hogy a Főiskolát világítótoronyhoz hasonlították, amely messze vidékre elvilágít, de az alját homályban hagyja. Nem akarom firtatni ennek a vádként hangzó állításnak jogos vagy jogosulatlan voltát, csak azt mondom, hogy Batta István megmutatta annak az útját, miként lehet a pataki tanár a város világító ívlámpája, mely fényt terjeszt a világítótorony közvetlen közelében is.

Az ő ilyenirányú tevékenységénél tapasztaltam, hogy a nép hálás az érdekében végzett munkáért, s nagy meghatottsággal láttam, ami a sárospataki iparososztály iránt érzett nagyrabecsülésemet nagy mértékben fokozta, hogy az Ipartestület egykor érte híven munkálkodó és szeretett díszelnökének a sírjára újra meg újra kivitte a maga koszorúját. Valamint meghatottan látom azt is, hogy az Ipartestület székházában ott függ az ő nagyított arcképe, ami míg egyrészt hirdetője az ő emlékének, addig másrészt hirdetője az Ipartestület nemes háládatosságának is.

*

Az elmondottak után nem kétséges az sem, hogy Batta István igazán vezetésre hivatott egyéniség volt. Azzá tette tudása és egyéni rátermettsége egyaránt. Beigazolódott ez az alatt a rövid idő alatt tényleg is már, amit vezető állásban töltött, mint a gyakorló középiskola igazgatója, s amelyről Schneller így nyilatkozik: "Batta István volt az, aki a heterogen elemekből álló tanári kart egy testületté összeolvasztotta, ki feljebbvalóinak intentioit nem csak felismerte, hanem szeretettel és odaadással követte." S ha hozzávesszük még azt, hogy a szülők bizalmát és a nagyközönség rokonszenvét teljes mértékben bírta, hogy amint felfelé figyelmes, lefelé tapintatos tudott lenni, hogy tekintélye az ifjúság előtt örömmel elismert volt: akkor előttünk áll minden, ami a vezetőt emberileg tökéletessé teheti.

Úgy is éreztük mindannyian, hogy Batta Istvánnak a sárospataki főiskolánál valamelyik vezető helyre oda kell kerülnie.

67

Úgy is történt volna, ha a Mindenható kifürkészhetetlen akarata más irányt nem szab az emberileg elképzelt dolgoknak.

1926. májusának egy viharos napján a tomboló szélvész vad ereje Batta lstvánéknak a "küldöttségi szállás" keleti végében levő lakása előtt a fejlett, terebélyes, szép juharfát derékon kettétörte. Ha a rómaiak hite élne bennem, akkor azt mondanám, hogy az istenség Batta Istvánnak az élők sorából való rövides kidőlését ime bejelentette. Keresztyén hitem tisztultabb felfogása azonban csak azt mondatja velem, hogy a virágzó szép fa derékontörése csak jelképezi Batta István magasra ívelt pályájának hirtelen lehanyatlását.

Az erre következő hetekben történt, hogy egy előléptetéssel kapcsolatos ünnepi lakomán Batta István az iparosság nevében köszöntötte fel az ünnepeltet. Csodálkozva vettem észre, hogy máskor tiszta, csengő hangjában végig ott rezeg valami aggodalmas rekedtség. Ez a rekedtség nem is múlt el onnan többé sohasem, de mi még akkor nem is sejtettük, hogy ez a már biztos léptekkel bár lassan közeledő halál előhírnöke, mert hiszen olyan életerő és edzettség látszott testi állapotán, hogy azon gyilkos kór dúlását senki nem gondolhatta.

1926 januárjában operációnak vetette magát alá Budapesten, igy remélve megtámadott gégéje egészségének helyreállítását. Hiú reménynek bizonyult ez utolsónak megpróbált eszköz is s a sorvadás az eszményi gyöngédséggel és önfeláldozó gondossággal végzett ápolás ellenére is július 30-án mindjárt az éjfél utáni órákban befejezte szörnyű munkáját.

Temetése július 31-én délután volt a főiskola udvaráról nemcsak Sárospatak közönségének, hanem egész környékének ritkán tapasztalt részvétele mellett. Csak a nagyvakáció boldog napjait éldelő növendéksereg hiányzott koporsója mellől, azok nem is sejtették, hogy legjobban szeretett tanáruk hűlt tetemeit ekkor öleli keblére a csendes temető. De mikor szeptemberben visszasereglettek az iskola megnyílt falai közé, első útjuk a temetőkertbe vezetett, hogy rátegyék a maguk virágszálát az új sírhalomra és ráhullajtsák szemük legforróbb könnycseppjét.

És az a sírhalom azóta sincs virág nélkül, ma sincs forró könnycseppek áztatása nélkül, mert ott egy nagyon szeretett ember hamvai pihennek.

Pihentesse is meggyötört testét a szelíd Anyaföld, lelke - hisszük - elnyerte odafent az életnek koronáját.