BARÉNYI BÉLA (Hirtenberg bei Wien, 1907. március 1. - Böblingen bei Stuttgart, 1997. május 30.)
A Bécsi Műszaki Egyetemet 1923-1926 között végezi el. Még főiskolás, amikor
16 éves korában bejelenti első szabadalmát, és 1925-ben elkészíti egy
"népautó" terveit, amelynek legfontosabb jellemzői: központi csőalváz,
léghűtéses, boxer elrendezésű négyhengeres négyütemű farmotor szokatlanul
rövid (ma biztonságinak nevezett) kormányoszlop. 10 évvel később ez a
koncepció az alapja Ferdinand Porsche Volkswagen terveinek.
Fiatal mérnökként a Steyrnél kezd, majd ezután Bécsben az Austro-Fiatnál,
majd 1930-34 között Frankfurtban az Adlernél karosszéría-konstruktörként
tevékenykedik.
Rövid berlini és Párizsi kitérő után 1939-től haláláig hű marad a stuttgarti
Daimler-Benzhez. Itteni tervezői, kutatói és feltalálói tevékenysége szerez
világhírnevet számára. 1961-től a távlati személygépkocsi-fejlesztési
osztály vezetője, 1965-től főmérnök. 1974-ben vonul nyugdíjba.
Több mint 2500 találmányát szabadalmaztatta. Olyan irányelveket dolgozott ki
az autóipar számára, amelyeket az autós világ ma már magától értetődőnek
tekint. A passzív biztonság - a baleseti következmények minimalizálása -
alapvető fogalmai, köztük a biztonsági kormányoszlop, a süllyesztett
ablaktörlőlapát, az oldalsó ütközésvédelem, a formatartó utastér és
tervezett deformációjú kocsiorr és -far az ő nevéhez fűződnek. Ez utóbbi
koncepció első megvalósulása - az 1959-es Mercedes-Benz 220 típusú
személyautó - messze megelőzte európai és amerikai riválisait. Ma már minden
személyautó kialakításakor figyelembe veszik a Barényi-féle passzív
biztonsági irányelveket: nem véletlen, hogy még életében a "passzív
biztonság atyja" megtisztelő elnevezést érdemli ki.
Munkásságát megbecsülték. Többek között 1967-ben a Diesel-érem arany
fokozatával, 1987-ben - 80 éves születésnapja alkalmából - Sindelfingen
"autó-város" arany érdemérmével tűntették ki. 1994-től az Automobilizmus
Híres Emberei Csarnokában (Automotive Hall of Fa- me, Detroít) olyan 150
kiválóság között ismertetik tevékenységét, mint Edison, Karl Benz, Henry
Ford vagy Soichiro Honda. Irodalom
FERSEN, Olaf von: Ein ]ahrhundert Automobil-technik, Personenwagen. VDI
Verlag, Düsseldorf 1986.; ATZ Automobiltechnische Zeitschrift
1982/3,1987/4,1997/7/8.; ECKERMANN, Eric:
Technikgeschichte im Deutschen Museum:
Automobile. Beck, München, 1989. Emőd István