BARÉNYI BÉLA (Hirtenberg bei Wien, 1907. március 1. - Böblingen bei Stuttgart, 1997. május 30.)

A Bécsi Műszaki Egyetemet 1923-1926 között végezi el. Még főiskolás, amikor 16 éves korában bejelenti első szabadalmát, és 1925-ben elkészíti egy "népautó" terveit, amelynek legfontosabb jellemzői: központi csőalváz, léghűtéses, boxer elrendezésű négyhengeres négyütemű farmotor szokatlanul rövid (ma biztonságinak nevezett) kormányoszlop. 10 évvel később ez a koncepció az alapja Ferdinand Porsche Volkswagen terveinek.

Fiatal mérnökként a Steyrnél kezd, majd ezután Bécsben az Austro-Fiatnál, majd 1930-34 között Frankfurtban az Adlernél karosszéría-konstruktörként tevékenykedik.

Rövid berlini és Párizsi kitérő után 1939-től haláláig hű marad a stuttgarti Daimler-Benzhez. Itteni tervezői, kutatói és feltalálói tevékenysége szerez világhírnevet számára. 1961-től a távlati személygépkocsi-fejlesztési osztály vezetője, 1965-től főmérnök. 1974-ben vonul nyugdíjba.

Több mint 2500 találmányát szabadalmaztatta. Olyan irányelveket dolgozott ki az autóipar számára, amelyeket az autós világ ma már magától értetődőnek tekint. A passzív biztonság - a baleseti következmények minimalizálása - alapvető fogalmai, köztük a biztonsági kormányoszlop, a süllyesztett ablaktörlőlapát, az oldalsó ütközésvédelem, a formatartó utastér és tervezett deformációjú kocsiorr és -far az ő nevéhez fűződnek. Ez utóbbi koncepció első megvalósulása - az 1959-es Mercedes-Benz 220 típusú személyautó - messze megelőzte európai és amerikai riválisait. Ma már minden személyautó kialakításakor figyelembe veszik a Barényi-féle passzív biztonsági irányelveket: nem véletlen, hogy még életében a "passzív biztonság atyja" megtisztelő elnevezést érdemli ki.

Munkásságát megbecsülték. Többek között 1967-ben a Diesel-érem arany fokozatával, 1987-ben - 80 éves születésnapja alkalmából - Sindelfingen "autó-város" arany érdemérmével tűntették ki. 1994-től az Automobilizmus Híres Emberei Csarnokában (Automotive Hall of Fa- me, Detroít) olyan 150 kiválóság között ismertetik tevékenységét, mint Edison, Karl Benz, Henry Ford vagy Soichiro Honda.

Irodalom

FERSEN, Olaf von: Ein ]ahrhundert Automobil-technik, Personenwagen. VDI Verlag, Düsseldorf 1986.; ATZ Automobiltechnische Zeitschrift 1982/3,1987/4,1997/7/8.; ECKERMANN, Eric: Technikgeschichte im Deutschen Museum: Automobile. Beck, München, 1989.

Emőd István