Gimnáziumi tanulmányait Kantában, Kézdivásárhelyen a minoritáknál kezdte meg, majd Kolozsváron a kegyes tanító rendiek gimnáziumában 1853-ban sikeres érettségi vizsgát tett. Rossz egészségi állapota miatt visszament szülőfalujába, majd a család szűkös anyagi helyzete miatt Brassóban a földadó-kataszter felügyelőségén vállalt munkát, hogy tanulmányai folytatásához a kezdeti megélhetését biztosítani tudja.

Pesten a Tudományegyetemen 1859-ben avatták jogi doktorrá. Két év múlva az ügyvédi oklevelet is megszerezte. Pozsonyban Samarjay Károly ügyvédi irodájában dolgozott. 1863-ban a kassai jogakadémia magyar történelem és statisztika tanszékére nyert tanári kinevezést. 1865-ben betegsége (tüdőbaja) miatt kényszerült feladni tanári pályáját. Visszavonult szülőföldjére, ahol míg egészségi állapota megengedte, tovább folytatta szakirodalmi tevékenységét.

Két könyvével akadémiai pályadíjat nyert a "Magyar Hölgyek Alapítványa" pályázatán. "A felfedezések és találmányok története. Különös tekintettel a gőz és villanyosság alkalmazására és a fényképírás kifejtésére" című munkája (1865) az első magyar nyelvű könyv, amely találmányokkal és felfedezésekkel foglalkozik. Második díjnyertes műve: "A mechanika alapvonalai" (1874) volt.

Ismeretterjesztő közleményei a Vasárnapi Újságban, a Falusi Gazdában, Az Ország Tükrében, a Magyar Néplapban, Hazánk s a Külföld című folyóiratokban, valamint a Magyar Ember Könyvtára című sorozatban láttak napvilágot, természettudományi, technikatörténeti és mezőgazdasággal foglalkozó témakörökben. Közel száz írása jelent meg, ezek egy része csupán "B. L." jelzettel.

Irodalom

Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatvány Tára - gyászjelentés; Egyetemes Magyar

Encyclopaedia V. Pest, 1806.; SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái I. Bp., 1891.