BALOGH KÁLMÁN (Szolnok, 1835. jan. 27. - Budapest, 1885. júl. 15.)

Orvosi tanulmányait a pesti Tudományegyetemen végezte (1859). Az élettani intézetben a híres Czermák tanársegédje lett; 1863-ban magántanári képesítést szerzett, innen előbb Kolozsvárra, majd ismét a budapesti egyetemre nevezték ki professzorrá a gyógyszertani és ált. kórtani tanszékre. Tagja lett az Országos Közegészségügyi Tanácsnak; titkára, majd alelnöke a Természettudományi Társulatnak; alelnöke, utóbb dísztagja a budapesti Kir. Orvosegyesületnek; tagjai sorába választotta az MTA; főmunkatársa volt az Orvosi Hetilapnak. Sokoldalú kutató munkásságából kiemelkednek a hazánkban elsőként végzett bakteriológiai vizsgálatai; a juhok .Jacobson szervére vonatkozó, továbbá az agykéreg mozgató központjának mesterséges ingerlésével kapcsolatos - úttörőnek számító - idegélettani kutatásai. Munkásságának eredményét számos könyvben és folyóirati tanulmányban közölte. Kezdeményező és másokat fokozottabb teljesítményre serkentő kitartó tevékenysége fő tényezője volt reformkori orvostudományunk, orvosképzésünk és orvostudományi szakirodalmunk nagyszerű fejlődésének.