BALOGH ERNŐ (Nagyszalonta, 1890. aug. 11. - Budapest, 1964. nov. 24.)

Az orvosi diplomát a budapesti egyetemen 1913-ban szerezte. Majd az I. sz. Kórbonctani Intézet tanársegédje, később adjunktusa lett. A László kórház főorvosa volt. A fertőző betegségek tárgyköréből magántanárrá képesítették. 1925-ben a kórbonctan rk. tanára a szegedi egyetemen, 1927-től 1945-ig nyilvános rendes tanár a budapesti egyetemen. 1934-ben a budapesti II. sz. Kórbonctani Intézet kebelében felállított kísérleti rákkutató intézet vezetője. A II. világháború után újra kutatni és tanítani szeretett volna, sorsa azonban másként alakult. Az Onkológiai Intézetben ugyan dolgozhatott, de 1950-től rövid megszakítással a Heim Pál Gyermekkórház főorvosa. Jelentős eredményeket ért el a patológiában. Nemzetközileg elismert rákkutató volt. Számos jelentős tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.

Az indíttatást a családi környezetből kapta. Nagyszalonta emléke és Arany János költészete volt vezérlő csillaga. A falusi orvost tekintette orvosideáljának. A kedvenc tudományos témáit (népbetegségek) is ebből a környezetből merítette. Az I. világháborúban maga is küzdött, hadszíntéri laboratóriumot vezetett, a katalepsziás hullamerevség és a gázgangraena harctéri képét megőrizte.

Átélte korunk egyik legpusztítóbb járványát, az 1919-es influenzát, és a László kórházi élményei alapján megrázóan ecsetelte azt. Később nagy kísérleti sorozatban próbálta a kór lényegét tisztázni.

Szegeden, majd Budapesten intézetében a makroszkópos morphológiai- és szövettani osztály mellett kémiai, bakteriológiai, szövettenyésztő és kísérleti részleg működött. A szubmikroszkópos szerkezetek kutatásával hazánkban ebben az intézetben foglalkoztak először (Romhányi György).

Az első volt a magyar kutatók között, aki a kísérleti állatok ezreit áldozta fel a daganatkutatás érdekében. Az Ehrlich-féle egérrák patkányra való átoltása és addig példátlan hosszú időn át történt életben tartása az intézet munkásságának (Putnoki Gyulának) eredménye. Ezzel kitűnő kísérleti modellt adtak a kutatók kezébe. A sejt daganatos átalakulásának a lényegét a sejt életfolyamatainak kisiklásában kereste. A daganatsejt - mondotta - a szervezet sejtcsaládjának „bitang” gyermeke. Ezzel lényegében - mai szóhasználattal élve genetikus változásra, jellemzőkre gondolt.

Intézetének szervezete lehetővé tette a tudományos kérdések komplex tanulmányozását. Nem szűnt meg érdeklődése a gümőkór iránt. A magyar nép szégyenének tartotta a gümőkór hazai elterjedtségét. Hirdette, hogy az a magyar medikus, aki a gümőkórról valamit is nem tud, nem mehet át a kórbonctani szigorlaton. Nagy figyelmet szentelt a légritkítás okozta szervezeti károsodások (repülők betegsége) kutatására is. Szenvedélyesen szeretett tanítani. A csoportos oktatás az intézetében mindennapos gyakorlat volt. A klinikai-patológiai demonstrációi élményt jelentettek.

Dékánja, majd rektora volt az Orvostudományi Egyetemnek, az MTA levelező tagjává választották (1942). Közel 100 külföldi egyetemhez fűzte személyes kapcsolat.

Főbb művei

Az egyetemes orvosvilág legnagyobb magyar géniuszáról. Szeged, 1927.

Irodalom

FARKAS K.: Dr. B. E. (1890-1964). Morph. és Ig. Orv. Szemle, 1965.

Honti József