BALOGH BÉLA (Debrecen, 1909. aug. 26. - Budapest, 1971. febr. 12.)

1932-ben a budapesti Műegyetemen szerezte meg gépészmérnöki oklevelét. Már egyetemi tanulmányai során hajómérnöknek készült. A gazdasági válság miatt azonban nem tudott azonnal elhelyezkedni a hajóiparban. Egy évet az egyetem mezőgazdasági géptan tanszékén töltött fizetés nélküli gyakornokként. Szabó Gusztáv professzor mellett megismerkedett a tudományos kutatás módszereivel. 1933-ban megnyílt előtte a Ganz-hajógyár kapuja. Két éven keresztül fizikai munkát végzett, a rajzpadláson és a hajóműhelyben sok gyakorlati tapasztalatra tett szert, amit a későbbiekben hasznosított.

1935 novemberében végre mérnöki beosztást kapott a hajóosztályon. A továbbiakban részt vett valamennyi jelentősebb hazai vagy külföldi megrendelésre készülő hajó tervezésében. Ettől kezdve hajók tervezésével foglalkozott nyugdíjazásáig, 1965-ig, 1956-tól a gyár főtervezőjeként.

Magyarországon - Bernhardt Antal egyéni kísérletét nem számítva - 150 év óta építenek gőzhajókat, illetve motorhajókat. A magyar gépi hajózás tehát csaknem egyidős a gőzhajózással. A különböző hazai hajógyárak egyaránt dolgoztak belföldi és külföldi megrendelésre, és épültek hajók folyamra és tengerre, különösen azóta, hogy a század első évtizedében a Danubius Fiumében is alapított hajógyárat. A magyar hajógyárakban magas színvonalú, világviszonylatban is elsőrangú munka folyt, amit egyrészt a számos megrendelés, másrészt a gyárak gyors fejlődése is igazolt. A kiváló minőségű munkát nagy szaktudású tervező és kivitelező gárda biztosította.

Az első világháborút követő békekötés megfosztotta Magyarországot tengerpartjától, és ezzel a fiumei hajógyártól. Az itt dolgozó szakemberek nagy része visszatért az anyavállalathoz, a budapesti Ganz-Danubius Hajó- és Gépgyárba. A háború utáni gazdasági nehézségek miatt azonban a nagyobb ütemű hajóépítés csak a harmincas évek elején kezdődhetett el.

A magyar termékek számára a Földközi-tenger térségéhez tartozó államokban kedvező piaci lehetőségeket találtak. Ahhoz, hogy az itthon termelt és gyártott árucikkek közvetítő kereskedelem nélkül, vízi úton és átrakodás nélkül juthassanak rendeltetési helyükre, szükség volt olyan típusú hajó kialakítására, amely egyaránt megállja helyét a Dunán és a tengeren.

Ez az új hajótípus az ún. Duna-tengerjáró, amely a Fekete-tengeren át kijuthat a Földközi-tengerre. Az első ilyen – 1934-ben vízre bocsátott - hajót Budapestre keresztelték (Scharbert Gyula és munkatársai tervezték). Jól bevált, s mintájára hamarosan elkezdték a következő, némileg módosított Duna-tengerjáró építését, amely a Szeged nevet kapta. Ennek tervezésében már B. B. is részt vett.

A Duna-tengerjárók építése mellett a folyami hajóparkot is továbbfejlesztették. B. B. tervezte az Etele-típusú áruszállító motoroshajókat, majd a dízelelektromos, lapátkerekes vontatókat (Széchenyi, Baross). Ezek a hajók felülmúlták a világ hasonló rendeltetésű folyami vontatóit és áruszállító motorosait. A holland hajóépítési tudományos intézet által kiadott angol nyelvű sorozat egyik kötete (Small Seagoing Craft and Vessels for Inland Navigation, by I. Roorda and E. M. Neuerburg, The Technical Publishing Co. H. Stam, Harlem, 1957.) minden fejezet végén példaként leír egy hajótípust. A belföldi motoros áruszállítóknál az Etelét, a lapátkerekes vontatóknál a Széchenyit, míg a folyami-tengeri hajóknál kivételesen hármat említ, a Szegedet, a Tiszát és a Kassát. Mindegyiket B. B. tervezte.

A II. világháború utolsó évében Scharbert Gyulával közösen kezdték kialakítani az úszódaru tervét, hogy azonnal megkezdhessék vele a felrobbantott Duna-hidak kiemelését. Ezzel vetették meg az alapját a napjainkra világhírűvé vált és keresett úszódaru-gyártásunknak.

1949-ben indult meg a Budapesti Műszaki Egyetemen a hajómérnökképzés. B. B. előbb meghívott előadóként, majd 1953-tól egyetemi tanári kinevezéssel oktatott.

Számos egyetemi és továbbképző jegyzetével, 1955-ben megjelent Hajók elmélete című, Vikár Tamással közösen írt könyvével létrehozta a hajók elméletének magyar nyelvű irodalmát. Kutatómunkájának eredményeit előadásokon, számos hazai és külföldi folyóiratban megjelent cikkében ismertette. Külföldi kísérleti intézetek, hajóépítési tanszékek vezetői elismeréssel nyilatkoztak munkájáról.

Tagja volt az MTA számos bizottságának, több egyesület, bizottság munkájában vett részt.

Irodalom

CSONKARÉTT Károly: A magyar hajógyártásról. Évfordulóink 1986.

Csonkaréti Károly