BALASSA JÁNOS (Sárszentlőrinc, 1814. máj. 5. - Pest, 1868. dec. 9.)

Atyja evangélikus lelkész volt. Nagy szorgalommal és eredménnyel tanult, 1838-ban Bécsben avatták orvosdoktorrá, és a korszak egyik kiváló sebészének, Wattmann professzornak ösztöndíjasaként szerzett sebészműtői oklevelet. Alapos felkészültsége és tudása korán ismeretessé vált, s így magyar mivolta ellenére rövidesen a bécsi Schuh professzor segéde lett. Szorgalmasan látogatta Skoda és Rokitansky előadásait is.

Életének ebben az időszakában eredménytelenül pályázott meg különböző orvosi állásokat. Öt évi sebészi működése azonban sikerekben olyan gazdag volt, annyi jó barátot és támogatót szerzett, hogy 1843. márc. 21-én, alig 29 évesen kinevezték rendes tanárnak a pesti egyetem sebészeti klinikájára. Működésének megkezdése előtt lehetőséget kért és kapott egy franciaországi rövid tanulmányútra. Szerénységénél csak tudása volt nagyobb. A magyar orvostudományt és ezen belül a sebészetet számos, akkor teljesen új eljárással, módszerrel gazdagította, úgyhogy a kortársak jogos büszkeséggel emlegethették a "pesti orvosi iskolát".

Mikor Markusovszky Bécsből meghozta a tökéletes fájdalomcsillapítás hírét, Balassa 1847. febr. 8-án előbb két önként jelentkező egészséges sebészt altatott el éterrel, majd éternarkózisban - nyilvánosan - kőmetszéseket végzett. Akkoriban a magyar sebészek a törött csontokat dextrin- vagy csirizkötésben rögzítették, ehelyett B. J. bevezette a túrómészkötés használatát, majd később a "mintázó fösz", azaz a gipszkötést használta, ugyancsak az ő klinikája által bevezetett új kötözőanyag, a vatta felhasználásával. Bebizonyította, hogy bizonyos végtagsérüléseknél a nyugalom, azaz a végtag gipszkötésben való folyamatos rögzítése a gyógyulás fontos tényezője. Balassa alkalmazta elsőként az "ablakos" gipszkötést, kidolgozta ennek javallatait.

Balassa és iskolája kitűnt a ficamok kezelésében is, ők alkalmazták először a "nyílt törés" magyar kifejezést a sebészeti gyakorlatban. Pontosan kidolgozta a csonkolások javallatait. 12 év alatt 135 húgyhólyagkövet távolított el, 92 hólyagmetszéssel, 30 betegen morzsolást végzett.

Klinikáján elsőként végeztek rendszeresen vizeletvizsgálatot. Urológiai működésének híre Amerikába is eljutott. 1861. ápr. 15-én tartotta székfoglaló előadását "A képző műtétek" címen. Egyik híres műtétje volt a gégesipoly fedése, kettőzött szabad lebennyel. Jellemző rá, hogy 15 éves, sikerekben páratlanul gazdag működés után szorgalmasan tanult mikroszkopizálni.

"A hassérvekről" című, 1853-ban megjelent kitűnő munkáját németre is lefordították. 1867. júl. 2-án B. J. elsőként végzett sikeres hasmetszést petefészektömlő miatt. Roux, a híres francia sebész osztályán látott módszert alaposan megjavítva, sikeresen végzett súlyos végtagsérülteknél hidegvízfürdő-kezelést.

Elektromos árammal garatpolipot távolított el, rákos hímvesszőt csonkolt, bőrrákot irtott ki, aneurizmát gyógyított. Egyik párizsi útja alkalmával fecskendőt hozott haza, amelynek a használata rövidesen országosan elterjedt. Nagy szerepet játszott a gégetükrözés bevezetésében.

1848/49-ben tanúsított hazafias magatartása miatt rövid időre bebörtönözték. Egész professzori működése alatt intenzíven foglalkozott az orvosképzés és a magyar egészségügy fejlesztésével. Alapító tagja az első európai színvonalú orvosi szaklapnak, az "Orvosi Hetilap"-nak 1857-ben. Megalapítója és elnöke az "Országos Közegészségügyi Tanács"-nak.