Bailly, Jean Sylvain, francia államférfi és csillagász, szül. Parisban 1736 szept. 15., megh. 1793 nov. 12. A nagy forradalom kitörésekor igazgatója volt a királyi képtárnak; megelőzőleg pedig csillagászati munkáival tette nevét ismeretessé. 1789-ben beválasztották az első francia nemzetgyűlésbe és ő elnökölt a híres május 20-iki ülésen, amidőn nagy népszerűségre emelkedett. A Bastille bevétele után kinevezték Páris mairjévé, de mert újabb zendülések alkalmával erős kézzel nyúlt közbe, a jakobinusok meggyűlölték, amiért B. lemondott, a magánéletbe vonult és Laplace barátjánál élt Melunben. Itt fogták el a rémuralom vezérei s mint «a nép ellenségét» halálra ítélték. Munkái közül különösen nevezetesek azok, melyek a Jupiter holdjairól szólnak: Essai sur la théorie des satellites de Jupiter (Paris 1766); Recherche de l'équation du centre de Jupiter etc. (Mém. u. o. 1768); Sur la théorie des satellites de Jupiter (u. o. 1763); Sur le raouvement des noeuds et sur la variation de l'inclinaison des satellites de Jupiter (u. o. 1766); Sur les inégalités de la lumiére des satellites de Jupiter etc. (u. o. 1771). Nagyobb munkái: Histoire de 1'Astronomie ancienne (Paris 1775); Hist. de l'Astron. moderné (3 köt., u. o. 1778-83); Hist. de l'Astron. indienne et orientale (u. o. 1787); Lettres sur l'origine des sciences et sur celle des peuples de l'Asie (u. o. 1777); Lettres sur l'Atlantide de Platón (London 1779). Halála után jelentek meg emlékiratai: Mémoires d'un témoin de la Révolution (Paris 1804., 3 köt., német.Weylandtól, Leipzig 1805). V. ö. Nourisson, Trois róvolutíounaires: Turgot, Necker, B. (Paris 1885).