Dolmányi Frigyes, a pozsonyi gimnázium fizikatanára (a neves zongoraművész apja, s napjaink neves németországi politikusának nagyapja), egyik óráján az égi mechanikáról beszélt. Arról, hogy milyen feltűnő, értelmezetlen negyedkori jelenség a Naprendszerben a bolygók felszálló csomópontjainak (tavaszpontjainak) egyetlen kvadránsba (körnegyedbe) tömörülése. Megfejtetlen tétel volt ez akkor, amikor Eötvös Loránd az égi mechanikában a megismerés szépségesen zárt, befejezett építményét ábrázolta igéző írásaiban, előadásaiban. Saját elbeszélése szerint a 17 éves ifjú "tűszúrást" érzett, e közlést hallván. Ez a tűszúrás sohasem hagyta el, életfogytig tartó feladatot jelentett számára. Autodidakta módján - napi foglalkozása mellett - szerezte meg a régészeti, geográfiai, geológiai, csillagászati és matematikai ismereteket, amelyekből élete második fél évszázadában kiteljesedett munkássága táplálkozhatott.

Tudományos munkásságának eredményeit 70 éves korától kezdve publikálta, s 85. életévében, 1954-ben "A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában" című, eredetileg kandidátusi értekezésének akadémiai bemutatása nyomán ítélte meg számára a Tudományos Minősítő Bizottság a föld- és ásványtani tudományok doktora fokozatot.

A pozsonyi fizikaóra iniciálása, és évtizedek autodidakta ismeretgyűjtése nyomán Milankovic és Köppen munkáitól indíttatva és ihletve fogott hozzá - amatőrként - tudományos célkitűzéseinek megvalósításához: felismerni és megmagyarázni az égi mechanika mozgástörvényei és a jégkorszak közötti összefüggéseket. Ezek ismeretében pedig értelmezni a pleisztocén eljegesedések és interglaciálisok kialakulását, időbeli lefolyását. Feladatát megoldotta. Eljegesedési görbéjével és az interglaciális korszakok elemzésével a hazai negyedkor-kutatást eredményesen segítette a pleisztocén periglaciális kutatásokban.

A régész-geológus-geográfus együttműködés, a kor kiváló szakembereiből általa összehozott reneszánsz stílusú asztaltársaságban öltött alakot. A kronológus B. Gy. az abszolút időszámítással fogta össze az ismereteket, az emberi történelmet, s az azt megelőző idők történelemszerűvé tételével kapcsolva össze.

Mindössze hat dolgozata jelent meg. Ezekben megfejtette az elmúlt hatszázezer év eljegesedéseinek okait, megmagyarázta képződésük mechanizmusát, felhasználva hozzá minden tárgyi előzményt: a földtörténeti közelmúlt kutatásainak eredményeit az égi mechanikai számítások és értékelések figyelembevételével; átdolgozta az égi mechanikai eljegesedési elméletek sorát, s közülük az igazolhatót, a Milankovicét heves, de mindvégig korrekt vitákban tisztította és újította meg, fejlesztette tovább, és védte meg mind alkotójával, mind ellenzőivel szemben; a Dohnányi tanár úrtól kapott "tűszúrás" hatására a bolygók felszálló csomópontjainak egy kvadránsba való esését, mint negyedkori sajátosságot a Föld rendellenes helyzeteként értelmezte, mely alkalmas körülményeket teremt eljegesedések létrejöttére és ismétlődésére; égi mechanikai elemzései során megmagyarázta a Föld nagy eljegesedéseinek ciklusos visszatérését.

Példásan teljes, befejezett életműve a maga korában is vitatott részeket tartalmaz. Az azóta eltelt idő a tudomány fejlődésével újabb kritikának tette ki eredményeit, rendkívül egyéni teljesítménye azonban időtállóan tiszteletreméltó.

Főbb művei

A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. A Meteorológiai Intézet kiadványa, Bp., 1942.; Az utolsó 600 000 év földtörténete. Földtani Intézet vitaülései, Beszámoló, Bp., 1944.; A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában. Földtani Közlöny 85. 1955. és Akadémiai Közl. 1955.

Irodalom

KRIVÁN Pál: B. Gy. 90 éves. Földtani Közlöny 90. 1960.; RUFFY Péter: Elment a "jeges". Magyar Nemzet, 1970. márc. 6.; KRIVÁN Pál: B. Gy. (1870-1970). Tenmészet Világa, 112. 1981.