AUJESZKY ALADÁR (Pest, 1869. jan. 11. - Budapest, 1933. márc.9.)

Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1893-ban avatták orvosdoktorrá. Sebészeti és belgyógyászati ismereteit az egyetemi klinikákon tökéletesítette. 1896-ban Hőgyes Endre professzor, a budapesti Pasteur Intézet vezetője - felismerve tehetségét - az általános kórtani tanszékre maga mellé vette tanársegédnek. Öt év múlva az Állatorvosi Főiskolán és az Állami Bakteriológiai Intézetben Preisz Hugó professzor tanársegédje lett, s a korábban megszerzett egészségtan-tanári és iskolaorvosi képesítés mellé itt az állatorvosi diplomát is megszerezte, majd - miután a bakteriológiai diagnosztika tárgyköréből magántanárrá habilitálták (1903) Preisz utódaként az Állami Bakteriológiai Intézet és az Állatorvosi Főiskola bakteriológiai tanszékének vezetését is átvehette (1906). Ezt a feladatkört látta el haláláig.

Aujeszky professzor oktató-nevelő munkája mellett az egyetemes mikrobiológia és immunitástan számos területét gyarapította felfedezéseivel. Ezek közül a legnagyobb jelentőségű egy vírusos eredetű agyvelőgyulladás, az ún. "álveszettség", azóta nevével is jelzett betegség felfedezése (1902), amelynek révén egycsapásra a víruskutatás úttörői közé emelkedett. Megszervezte és 1919-ig vezette az Állami Oltóanyagtermelő Intézetet, amelynek munkatársai mind az "Aujeszky-iskola" tagjai voltak. Ennek az intézetnek feladata volt a diftéria elleni szérum, a veszettség elleni vakcina, továbbá a tuberkulin és a mallein termelése, valamint a különféle vállalatok által termelt oltóanyagok hivatalos ellenőrzése.

Higiénés mikrobiológiai rutinvizsgálatok (ivóvíz, tej, élelmiszerek, talaj, levegő stb. bakteriológiai ellenőrzése) mellett Aujeszky jelentős kutatómunkát is végzett. Úttörő jelentőségűek a kutyák veszettség elleni megelőző védőoltásának kidolgozására vonatkozó vizsgálatai. Ezek eredményeként Magyarországon - a kutyák kötelező védőoltásának bevezetése révén - világviszonylatban elsőként sikerült a veszettséget felszámolni. Másik kutatási területe volt a tuberkulózis bakteriológiája, amelynek keretében a humán-, bovin- és avaintípusú gümőkór-baktériumok mellett különösen sokat foglalkozott a hidegvérűek tuberkulózis-baktériumaival, ill. azok oltóanyagkénti felhasználásának lehetőségeivel. Emellett több új baktériumfajt fedezett fel és írt le; új spórafestési eljárást dolgozott ki. Neve alatt több száz folyóirat-közlemény, egy bakteriológiai tankönyv, egy kézikönyv és két nagy német enciklopédiában a "veszettség" címmel írt fejezet jelent meg.

Mikrobiológiai oktató-, kutató- és iskolateremtő tevékenysége széles körű elismerést váltott ki. Rendes tagja lett a Szt. István Akadémiának; alelnöke az Országos Közegészségügyi Egyesületnek és a Természettudományi Társulat Mikrobiológiai Szakosztályának; külföldi lev. tagja a Wiener Gesellschaft für Mikrobiologienak, r. tagja az Orsz. Állategészségügyi Tanácsnak, vezetőségi tagja az Orsz. Állatorvos Egyesületnek, előadótanára a közgazdasági egyetemnek. Emlékét művein, alkotásain, tanítványain kívül születésének 100. évfordulója alkalmából (1969) leleplezett mellszobra is őrzi.

Irodalom