ASCHNER LIPÓT (Assakürt, 1872. jan. 27. - Budapest, 1952. febr. 6.)

Szerény körülmények között élő családból származott. Édesapja Nyitra megyei falusi vegyeskereskedő volt. Iskoláztatására sem igen tellett, mindössze négy polgári osztályt végzett. Pályafutását kereskedősegédként kezdte, 1896-ban lépett be az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt. a mai TUNGSRAM Rt. - jogelődjéhez, az előbb Egger Béla és Tsa., majd Egyesült Villamossági Gyár néven működő céghez, amelynek telephelye Budapesten a Huszár utcában volt. A vállalat csak a század elején települt át Újpestre, ekkor indult meg modern nagyvállalattá fejlődése nem utolsósorban - az ő tevékenységének köszönhetően.

Kistisztviselőként kezdte, sokáig számlázással foglalkozott, ami lehetővé tette számára a vállalat teljes kereskedelmi forgalmának áttekintését. Fokozatosan került mind fontosabb beosztásba, végül kereskedelmi igazgató lett, majd 1918 decemberében az akkor már igen jelentős ipari nagyvállalat vezérigazgatója. Tevékenyen együttműködött az 1924-ben létrejött nemzetközi izzólámpakartell (Phoebus-General Patent and Business Development Agreement) megszervezésében, amelynek több ízben alelnöki, illetve elnöki tisztét is betöltötte. Ennek a tagvállalatok műszaki fejlesztését is kölcsönösen koordináló szervezetnek a legnagyobb izzólámpagyártó vállalatok voltak a tagjai: az amerikai General Electric, a holland Philips, a német Osram, a francia Compagnie des Lampes, valamint Tungsram néven az Egyesült Izzó.

1944. március 19-én, amikor a németek megszállták Magyarországot, a Gestapo Aschnert az elsők között hurcolta el. Mauthausenbe került, ahonnan egy fogolycsere révén sikerült 1944 decemberébhen Svájcba jutnia. A háború után a magyar kormány kérésére hazatért, és idős kora, valamint az átéltek ellenére töretlen akarattal ismét tevékenyen kapcsolódott az Izzó munkájába mint a vállalat alelnöke. Ezt a posztot töltötte be haláláig.

A. L. kétségkívül a két világháború közötti magyar nagyipar egyik vezéralakja volt. Szerepe a magyar ipar tudatos fejlesztésében kiemelkedő. Páratlan szervezőképességével, üzleti tevékenysége eredményeként sikerült az Egyesült Izzót világvállalattá, a vákuumtechnikai szakma nemzetközi nagyvállalatainak egyenrangú partnerévé fejlesztenie. Érdemei gazdasági vonatkozásban elsődlegesek, de emellett joggal érdemel említést azoknak a magyaroknak a sorában, akik szerepet játszottak a természettudományos és műszaki haladásban. Elsősorban azért, mert felismerte annak az iparágnak a perspektíváit, amelynek az élén állott és hatékonyan működött közre abban, hogy a lehetőségek valósággá váljanak. Tevékenységéhez fűződik a rádiócsőgyártás bevezetése Magyarországon, a fémszálas izzólámpák tökéletesítése, és az is, hogy megvalósult hazánkban a Bródy Imre által feltalált kriptontöltésű izzólámpa tömeggyártása. Ebből a célból kezdeményezésére az Egyesült Izzó kriptongyárat létesített Ajkán, melynek tervezését Heller László irányította.

A. L. már 1922-ben kutató laboratóriumot hozott létre az Egyesült Izzó kebelében, ami a műszaki fejlesztés elsődleges fontosságának - abban az időben még távolról sem általános - felismerését bizonyítja. A laboratórium élére olyan jeles tudósokat állított, mint Pfeifer Ignác, majd Bay Zoltán. Itt is, és az üzemekben is, komoly tudományos munka folyt, nem csupán a közvetlen vállalati fejlesztés, hanem az alapkutatás területén is. Az Izzónál számos olyan tudós végzett eredményes és megbecsült munkát, akit ma a magyar természettudományos és műszaki haladás legjelesebb képviselői között tartunk számon. Így pl. a már említetteken kívül: Czukor Károly, Millner Tivadar, Selényi Pál, Szigeti György, Tury Pál, Valkó Iván Péter, Vészi Gábor, Winter Ernő.

Irodalom

LÉDERER Ottó: A 100 éves Újpest története. Bp., 1936.; HARKAY István: A Tungsram Rt. története 1896-1945. 1-2. köt. Bp., 1987.

Gyöngyösi István