ASBÓTH OSZKÁR (Pankota, Arad m., 1891. márc. 31.-Budapest, 1960. febr. 27.)
Aradon nevelkedett és itt kezdte repülőgépsárkány-kísérleteit 1908-ban. Mint
korának több kísérletezőjét, a repülőgépek mozgásának stabilizálása
foglalkoztatta, ennek megoldására több szerkezetet készített. Egy ilyen
modelljét elküldte Bécsbe a Légjáró Csapatok parancsnokságának, így neve ott
is ismertté vált. Katonai szolgálatra is Fischamendre rendelték, a
légcsavarkísérleti állomásra.
Az első világháború alatt a légcsavarok kísérleti kiválasztásában működött
közre a különböző repülőgéptípusok és motorok igénye szerint. Kitűnően
megtanulta a légcsavarok szerkesztésének és fejlesztésének szabályait. Ennek
nyomán saját szabadalmat nyújtott be egyszerűbben gyártható, egyenes élű,
jobb hatásfokú légcsavarformákra. Az új A-féle légcsavarokat használták az
első világháború több hadirepülő-típusán.
Légcsavarjainak sorozatgyártására 1918-ban gyár létesült a Monarchia
legnagyobb repülőgépgyára mellett ELMA (Első Légcsavar Művek Albertfalva)
néven, melynek műszaki vezetését az összeomlásig látta el. A háború után új
légcsavar üzemet létesített "Express" néven, amely a repülési tilalom alatt
1922-ig főleg siklóhajókhoz gyártott légcsavart és vízijárművekhez
hajócsavart. Ez az üzem a tilalom feloldása után A. O. Repülőgépgyár néven
alakult újjá Budapesten, szabadalmazott faépítésű könnyű autókarosszériák,
repülőgépek, légcsavarok és hajócsavarok gyártására. Itt épültek többek
között Rotter Lajos "FEIRÓ-I" és a műegyetemi sportrepülők Lampich L-1
gépének törzsszerkezetei. 1928-tól folytatta azokat a függőlegesen felszálló
repülőgépkísérleteket, amelyeket 1917-től Petróczy-Kármán-Zurovetz tervei
szerint, gyors, függőlegesen felemelkedő, emelőcsavaros megfigyelő
kosarakkal a hadsereg részére végeztek. Kísérleteinek célja az volt, hogy a
kötélen feleresztett és így stabilizált szerkezeteket, szabadon repülő és
haladó repülőgépekké fejlessze. A több, mint két éven át folytatott
kísérletek során az egymás felett forgó, ellentétes forgásirányú, két nagy
fa légcsavar több mint kétszázszor emelte fel szerkezetét pilótával a
levegőbe. Elértek közel egyórás föld feletti lebegést is, de szerkezetei a
merev csavarok miatt, amint ezt Kármán Tódor 1920-ban már matematikailag
bizonyította, haladó mozgásban vagy erősebb oldalszélben már instabillá
váltak.
A. O. rendkívül jó íráskészségével, sokirányú nyelvtudásával és jó üzleti
érzékkel ezeket a kísérleteit az egész világon publikálta, így a nagy
világlapok sűrűn beszámoltak a világ első sikeres "helikopterrepüléseinek"
minősített hírekről. Személyében már akkor megvalósult az ideális
"menedszergertípus", aki rendkívüli aktivitását kísérleteivel párhuzamosan
gyümölcsöztetni tudta.
Közben itthon az automobilok légcsavaros hajtásával is próbálkozott. A
kísérlet szerkezeti hiba miatt halálos balesettel végződött, amelyért
elmarasztalták. Ekkor nagy nemzetközi hírét felhasználva, évekig francia,
angol, majd német cégeknél folytatta helikopter kísérleti munkáit. 1941-ben
Németországból hazatért: hajók légcsavaros hajtásával kísérletezett és
szakíróként tevékenykedett. 1945 után ezt folytatta, majd az Újításokat
Kivitelező Vállalatnál szakértőként dolgozott haláláig. A repülőgépek
légcsavarfejlesztésében és kísérleti munkáiban végzett tevékenységét ez
időben több hazai és nemzetközi kitüntetéssel honorálták. Főbb művei
Irodalom
GOHLKE, K.: Asboth-Steilschrauber. Flugsport, 1936.; .... stb. [S. BODA András: Ki volt A. O.? Lobogó, 1978. júl. 20.; A. O. munkásságának átértékelése. Repülés, 1980.; Sz. J.: Száz éve született A. O. "A helikopter nem ábránd". Magyar Nemzet, 1991. márc. 27.)Winkler László