Édesapja, Asbóth János, a keszthelyi magyar mezőgazdasági tanintézet, a Georgikon tanára, majd igazgatója volt. Fivére, Lajos az 1848/49-es szabadságharcban a tábornoki rangig emelkedett. A. S. tanulmányait Selmecbányán végezte és Pesten tett mérnöki szigorlatot. 1836-tól a marosi Ideiglenes Hajózási Intézet igazgatója, 1844-től Temes vármegye építészeti igazgatója volt. A szabadságharcban mérnökkari tisztként szolgált, először Klapka György tábornok seregében, majd alezredesi rangban Kossuth Lajos szárnysegéde lett, akit önként követett az emigrációba.

Több országban dolgozott, végül az Egyesült Államokban telepedett le, ahol először mint építési rajzoló, majd mint mérnök egy bányavállalkozásnál működött közre, és ércbányákat tárt fel a Sziklás-hegységben. Később önállósította magát és acélöntödét létesített New Yorkban. A város egyik tervező és kivitelező mérnöki állását nyilvános pályázat útján nyerte el, ott városrendezési és -fejlesztési terveken dolgozott. (Terveit 1933-ban a chicagói világkiállításon is bemutatták, mint olyan terveket, amelyek évszázadra előre figyelembe veszik a rohamosan fejlődő és épülő nagyváros minden igényét.) Tanulmányi társaságot is létesített az aszfaltburkolás olcsóbb és tartósabb anyagokkal való helyettesítésének tanulmányozására. Ó alkalmazta New Yorkban első ízben járdaburkolásra a bitumenaszfaltot.

Az amerikai polgárháború kitörésekor hadiszolgálatra jelentkezett. 1861-1865 között Lincoln hadseregében a háború egyik vezető parancsnoka volt, előbb dandártábornok, később pedig Florida és Kentucky katonai parancsnoka. Az arkansasi Pea Ridge mellett folyó csatában súlyos fejsebet kapott. A polgárháború befejezése után, 1866 márciusában, kinevezték az Egyesült Államok első argentínai és paraguayi követévé. Állomáshelyének elfoglalása előtt, sebesülésének kezeltetésére, rövid időre Párizsba ment. 1866-ban megérkezett Argentínába, és az épp folyó dél-amerikai háborúban békét közvetített. Egészségi állapota azonban egyre rosszabb lett, és két év múlva Buenos Airesben meghalt. Az argentin kormány nemzeti gyászt rendelt el temetésének napjára. A Buenos Aires-i angol ótemetőben helyezték örök nyugalomra.

Irodalom

JOHNSON, A. (szerk.): Dictionary of American Biography. London-New York, 1928. 1. köt.; LÓSY-SCHMIDT Ede: A szabadságharc mérnökvezérei és mérnökvezetői. Magyar Technika, 1948.; ANTALL József: A. S. Élet és Tudomány, 1966.