Arago, (Dominique-) François (-Jean) (szül. 1786. febr. 26. Estagel, Roussillon, Franciaország - megh. 1853. okt. 2. Párizs), francia fizikus, ő fedezte fel, hogy nemmágneses vezető forgatásával mágnesesség hozható létre, és kísérletet dolgozott ki, amellyel igazolta a fény hullámtermészetét. Másokkal együtt olyan kutatásokban is részt vett, amelyek elvezettek a fény polarizációs törvényeinek felfedezéséhez.

Arago Perpignanban és Párizsban, az École Politechnique-en tanult, ahol aztán 23 éves korában Joseph Jérőme Le François de Lalande utódaként az analitikus geometria tanára lett. Ezt követően a párizsi obszervatórium igazgatója és az Académie des Sciences állandó titkára lett. Mint republikánus, aktív volt a francia politikában is. 1848-ban, a forradalom után létrejött ideiglenes kormány hadügyi és tengerészeti minisztereként sok reformot vezetett be.

1820-ban a dán Hans Christian Oersted munkájára építve Arago kimutatta, hogy a hengeres rézdrót tekercsen átvezetett áram hatására a dróthenger mágnesként vonzza a vasreszeléket, az áram megszűnésekor pedig a vasreszelék leesik. 1824-ben kimutatta, hogy a forgó rézkorong megforgatja a föléje függesztett mágnestűt. Később Michael Faraday bizonyította be, hogy ezek indukciós jelenségek.

Arago Augustin Jean Fresnel fény hullámtermészetére vonatkozó elméletét támogatta a Pierre Simon Laplace, Jean Baptiste Biot és Siméon Denis Poisson által hirdetett emissziós elmélettel szemben. A hullámelmélet szerint a fénynek le kell lassulnia, ha ritkább közegből sűrűbbe lép át; az emissziós elmélet szerint gyorsulnia kell. Arago 1838-ban leírta, hogyan lehet összehasonlítani a fény terjedési sebességét levegőben, vízben vagy üvegben, de a kísérlet olyan alapos előkészítést igényelt, hogy Arago nem tudta elvégezni 1850-ig, amikor is látása megromlott. Halála előtt azonban - Arago módszerét egyes részleteiben továbbfejlesztve - Amand-Hippolyte-Louis Fizeau és Léon Foucault igazolta, hogy a fény sűrűbb közegben lassabban terjed.

A csillagászatban Arago főként arról ismert, hogy részt vett pártfogoltja, Urban Jean Joseph Le Verrier és az angol John Couch Adams közti vitában, amely a Neptunusz bolygó felfedezésének elsőbbségéről és a bolygónak adandó névről folyt. Arago javasolta 1845-ben Le Verrier-nek, hogy tanulmányozza az Uránusz mozgásának rendellenességeit. Amikor a vizsgálatok a francia csillagászt elvezették a Neptunusz felfedezéséhez, Arago azt javasolta, hogy az újonnan felfedezett bolygót Le Verrier-ről nevezzék el.