APÁCZAI CSERE JÁNOS (Apáca, 1625. jún. 10. - Kolozsvár, 1659. dec. 31.)

Egyszerű család gyermekeként látott napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában, középfokú tanulmányait Kolozsváron végezte. Itt Porcsalini András rektor példája gyakorolt rá nagy hatást, aki a mesterségek és tudományok ismeretére magánúton is oktatta. 1643 őszétől a gyulafehérvári főiskola hallgatója, ahol Bisterfeld János Henrik személyében akadt olyan tanítóra, aki az enciklopédikus tudás megszerzésére ösztönözte. Hatására írta: „a szorgalom dühe oly lázba hozott, hogy megragadtam Alstedius nagy Enciklopédiáját, és a hexológiától kezdve egészen a zenéig minden tantételét leírtam...” A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától - a református egyház ösztöndíjasaként - hollandiai egyetemeken (Franeker, Leiden, Utrecht, Harderwijk) folytatta. Itteni tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Ramus és Descartes filozófiájával. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. Ő lett az egyetem első doktora. Disszertációjának címe: „Disputatio Theologica Inauguralis De Primi Hominis Apostasia...”, tárgya az első ember bűnbeesése. 1651-ben megnősült, egy jómódú holland polgárlányt, Aletta van der Maetet vette feleségül.

Külföldön is hazáját szolgálta. Ott írta első nemzeti nyelvű enciklopédiánkat, a „Magyar Encyclopaedia”-t, amely 1655-ben jelent meg Utrechtben. Ekkor Apáczai már újra Erdélyben volt, (Csulai György püspök hívására) családjával hazatért. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki. A bölcsesség tanulásáról elmondott beköszöntő beszédének haladó gondolatai felkeltették ellene az uralkodó körök haragját. 1655-ben Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Jellemesen kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyeztette át. Sok gyulafehérvári diák követte Kolozsvárra mesterét. Főleg nekik s társaiknak tartotta 1656-ban „De summa scholarum necessitate earumque inter Hungarorus barbariei causis” (Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól) címen beköszöntő beszédét. Az iskola nem csupán a téglafal, vagy a berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. A kolozsvári kollégium Apáczaival az élén ilyen iskola lett.

Iskolateremtő munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte. 1658-ban a következő címen akadémiatervezetét terjesztette elő: „A magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módja és formája, melyben megmutattatik, mind amely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent”. De az ő értelmében vett magyar akadémia eszmei alapkőletételénél tovább nem juthatott. Hatalmas sodrású lázas tevékenységét 34 éves korában tüdőbaj szakította félbe. Nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke.

Műveiben holta után is él az ember. Legjelentősebb műve a „Magyar Encyclopaedia”, amely nagyobb részében természettudományos, bölcseleti, matematikai kérdésekkel és a „csinálmányok” világával foglalkozik. („A csinálmány oly dolog, mellyel a természeti dolog az ember szükségére a mesterség által jobban alkolmaztatik el.”) Külön érdeme, hogy az általa tárgyalt tudományterületeken magyar szakkifejezéseket használt. A tudomány, az értelmiség nyelve a latin volt, így e nyelvi fordulat azt is jelezte, hogy a magyar nép széles körei számára kívánta hozzáférhetővé tenni a tudást.

Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű logika megalkotása is. Felismerte a logika és a logikus gondolkodás kiemelkedő fontosságát. Prométheusz az ő felfogásában egyszerre hozta le kezében a tüzet és fejében a logikát. De ugyanakkor azt is felismerte, hogy „a tisztán logikus tisztán szamár”.

Apáczai mindenekelőtt nevelő volt. Gyakorlati célt tartott szem előtt elméleti munkásságában is. Enciklopédiájának címlapján rögzítette, hogy minden igaz és hasznos bölcsességet össze kíván gyűjteni, rendszerbe foglalni, és magyar nyelven mindenki használatára bocsátani. „...azok közül - vallotta -, akik a magyar ifjúságnak dolgát a tanulásban elémozdíthatják, legkisebb vagyok, de a szándékomra nézve, mellyel ugyane célnak elérésére irányozok, nincs, aki rajtam kifogjon.”

Nagy volt az akarata és a tudása is. Művelődéstörténetünk magvetője, a hazai tudományosság és nevelésügy úttörője, akinek példájából nemzedékek merítettek erőt, és meríthetnek a jövőben is.

Főbb művei

Magyar logikácska és egyéb írások. A szövegeket vál. SZIGETI József. Bukarest, 1975.; A. CS. J. vál. pedagógiai művei. (Szerk.: OROSZ Lajos). Bp., 1976.; Magyar Encyclopaedia. Sajtó alá rend.: SZIGETI József. Bukarest, 1977.

Irodalom

ERDÉLYI János: A. Cs. J. ösmertetése. Sárospataki Füzetek, 1859.; FOGARASI Béla: A. Cs. J. logikájáról. (Széljegyzetek a haladó magyar gondolat történetéhez.) Filozófiai előadások és tanulmányok. Bp., 1952.; LÁZÁR György: A. Cs. J. Természet és Társadalom, 1954.; BÁN Imre: A. CS. J. Bp., 1958.; HEREPEI János: A. és kortársai. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 2. (Szerk.: KESERŰ Bálint). Bp.-Szeged, 1966.; FÁBIÁN Ernő: A. Cs. J. Kolozsvár, 1975.; MÉSZÁROS István: A. és az enciklopédikus rendszertáblázatok. Pedagógiai Szemle, 1975.; BENKŐ Samu: Századokat egybeköti emlékezet. Haladás és megmaradás. Bp., 1979.; SZÁSZ János: Felhőjáték Franekerben. Bukarest, 1980.

Kiss Csongor