ALBERT FERENC (Klagenfurt, 1811. jan. 1. - Eger, 1883. aug. 9.)

Teljes nevén Montedegói Albert Ferenc. Klagenfurtból az 1820-as években került szüleivel együtt Egerbe. Itt ismerkedett meg - szinte gyermekként - a helyi csillagvizsgáló igazgatójával, Tittel Pállal, aki matematikára és csillagászatra tanította. 1825-ben Tittel mellé került Budára, a gellérthegyi csillagvizsgáló gyakornokának. Mestere, aki Gauss tanítványaként birtokában volt a korszerű matematikai és csillagászati ismereteknek, ezt a tudást plántálta át tanítványába is.

Tittel 1831-ben váratlanul meghalt. A. F. túl fiatal volt még ahhoz, hogy az igazgatói tisztet átvehette volna, mégis 1836-ig míg új igazgatót nem neveztek ki - ő látta el a szükséges irányító munkát. 1836-ban a cseh származású Lambert Mayer vette át a csillagvizsgáló vezetését. A. F. szakmai tekintélye azonban ezután is tovább nőtt. 1841-től csillagászatot és földrajzot tanított a pesti egyetemen, méghozzá magyar nyelven, elsőként a csillagászat tanárai közül.

1842-ben a Természettudományi Társulat is tagjai közé fogadta. 1847-ben ő számolt be a Magyar Tudományos Akadémián a Neptunusz bolygó felfedezésének tudományos előzményeiről, előadása a Tudományos Gyűjteményben is megjelent.

1849 májusában a magyar forradalmi seregek Buda várát ostromolták. A harcok során a gellérthegyi csillagvizsgálót is ágyútalálat érte. Lambert Mayer elmenekült, A. F. viszont hallatlan erőfeszítéssel próbálta menteni a lakosság által széthordott értékes műszereket és könyveket.

A forradalom nemsokára elbukott. 1849. júl. 27-től nov. 13-ig A. F. is börtönben volt. Kiszabadulása után a Gellérthegyre - mivel a csillagvizsgálónak már csak romjai voltak - nem mehetett vissza. 1851-ben ifjúsága színterére, Egerbe került vissza, az ottani líceum matematika tanárának és a csillagvizsgáló vezetőjének. 1856-ban beadványban kérte Bartakovics érsektől az addigra már elavult csillagászati műszerek felújítását. Az érsek ehelyett inkább a még megmaradt gellérthegyi műszereket szerette volna Egerbe vinni, de kérelmét Bécsben visszautasították.

Korszerű észlelési lehetőségek híján A. F. ezek után elsősorban ismeretterjesztő cikkek írásával foglalkozott. Legnagyobb részük ma már alig fellelhető helyi lapokban jelent meg. A csillagászat mellett a földrajz, a helyismeret, a német és a magyar nyelv sajátságai is érdekelték. Több könyvet írt e tárgyakból, ezeket kőnyomatos formában adta ki. Számos műfordítást is készített.

1868-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének egri vándorgyűlésére megírta Tittel Pálról készült monográfiáját. Ettől a találkozótól várta az egri csillagvizsgáló megújhodásának lehetőségét is, sajnos hiába.

1870-ben két nagy csalódás érte. Megpályázta a pesti egyetem csillagászati professzori állását, majd pedig az alakulófélben lévő Meteorológiai Intézet igazgatói tisztét. Mindkét helyen elutasították. Egerben halt meg, kéziratos hagyatékát az Egri Érseki Könyvtár őrzi.

Irodalom