Abelson, Philip Hauge(szül. 1913. ápr. 27. Tacoma, Washington, USA), fizikai kémikus. Ő javasolta, hogy gázdiffúziós eljárással válasszák szét az urán-235-t az urán-238-tól. Edwin M. McMillan amerikai fizikussal együtt fedezték fel a neptuniumot.

1939-től 1941-ig a washingtoni Carnegie Intézet földmágnesség osztályán fizikusként dolgozott, és itt kezdte el egy olyan anyag vizsgálatát, amelyet urániumból állítottak elő neutronbesugárzással, és amely béta-sugarakat (azaz elektronokat) bocsátott ki. McMillannel összefogva bebizonyította, hogy ez az anyag egy új elem, ezt később neptuniumnak nevezték el.

A II. világháború alatt Abelson a haditengerészet kutatólaboratóriumában (Naval Research Laboratory, Washington, DC) dolgozott. Az uránizotópok szétválasztására kidolgozott módszere az atombomba kifejlesztésénél fontosnak bizonyult. A háború végén egyik tanulmánya az atomenergiával meghajtott tengeralattjárók építésének lehetőségével foglalkozott, ez alapozta meg az amerikai programot e területen.

1946-ban visszatért a Carnegie Intézetbe, és a radioaktív izotópok felhasználásának egyik úttörője lett. Később egyes kövületekben olyan aminosavakat és más kőzetekben olyan zsírsavakat talált, amelyek egymilliárd évesnél is idősebbek voltak. 1953-tól 1971-ig a Carnegie Intézet geofizikai laboratóriumának az igazgatója, 1971-től 1978-ig a Carnegie Intézet elnöke volt, 1978 óta ennek kurátora. 1962-től 1984-ig az American Association for the Advancement of Science (Amerikai Egyesület a Tudomány Haladásáért) folyóiratának, a Science-nek volt a szerkesztője.