Az asztrofizika kezdetei Magyarországon:

Szathmári Ákos (1855-1927)

Az asztrofizika - a csillagászat azon ága, mely az égitestek fizikai tulajdonságaival foglalkozik - a XIX. század közepén alakult ki. Ezt a színképelemzés - spektroszkópia - fejlődése tette lehetővé. Csillagászati alkalmazásának egyik úttörője Konkoly Thege Miklós volt, akinek ógyallai magáncsillagdája jelentette a modern magyarországi csillagászat alapját. Az ógyallai kutatások jól ismertek, az ottani csillagászok döntő többsége a későbbiekben is jelentős szerepet játszott a magyar és a nemzetközi tudományos életben. A magyarok közül példaként említhető Kövesligethy Radó, aki a budapesti egyetemen a kozmográfia nyilvános rendes tanára lett ógyallai évei után, 1906-ban pedig - mint a Nemzetközi Földrengéskutató Szövetség egyik alapító tagját - a szövetség főtitkárává választották. Az Ógyallán dolgozó külföldiek közül a legnevesebb Hermann Kobold volt, aki kieli egyetemi professzorként a kor egyik legjelentősebb csillagászati folyóiratát, az Astronomische Nachrichtent szerkesztette.

A spektroszkópiai kutatások eredményeiről a magyar közönség is tájékozódhatott az 1870-80-as években. Eleinte csak a külföldiek munkásságát ismertették, de később Konkoly Thege Miklós is beszámolt az ógyallai vizsgálatokról. Az első spektroszkópiai könyvet azonban egy Szathmári Ákos nevű nagybecskereki fizikatanár adta ki 1882-ben. Ez a nagybecskereki gimnáziumi értesítőben korábban megjelent tanulmány kibővített változata [1].

Ki volt Szathmári Ákos? Szinnyei csak keveset ír róla, és későbbiekben se a fizika-, se a csillagászattörténet nem említi nevét [2]. Az első magyar nyelvű spektroszkópiakönyv szerzője azonban feltétlenül megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.

A TANÁR. "Szathmári Ákos született Kolozsvártt 1855 majus hó 11.-én; gymnasiumi tanulmányait a kolozsvári ev. ref collegiumban, egyetemi tanulmányait pedig részint a kolozsvári, részint a budapesti egyetemeken végezte, s 1878 juniusának 1.-én a kolozsvári tanárvizsgáló bizottságtól tanári oklevelet nyert. Ugyanezen év juliusának 15.-én a nagy-becskereki községi főgymnasiumhoz a physica és mathesis rendes tanárává választatott meg, s mint ilyen az 1882-83. iskolai év végéig működött. Az 1883. majus hó 19.-én a kolozsvári ev. ref. collegiumhoz a mathesis és physica rendes tanárává választatott, s ezen állomását az 1883. september hó 1.-én foglalta el." - így írt Szathmári saját magáról, amikor visszakerült Kolozsvárra [3].

1. ábra. Szathmári egyik műszerének vázlata
Tanári székfoglaló értekezését szeptember 2-án tartotta "Az erőforrásoknak a villamosság segítségével való felhasználásáról" címmel [4]. Természettant, mennyiségtant és csillagászatot tanított heti 18 órában, emellett a IV. osztály vezetője, a természettani múzeum őre, és az elöljárósági és tanári gyűlések jegyzője volt. A kollégiumi gázvilágítás felügyelője lett az 1888/89-es tanévtől, 1892/93-tól az énekkar felügyelője, majd két év múlva a zenekar felügyelője is! Az iskolával kapcsolatos minden munkában részt vett: "A tervrajz előkészítésében Szathmári Ákos tanár fejtett ki nagy buzgóságot, a mennyiben figyelembe vevén az értekezleteken említett kívánalmakat, ezeknek alapján ő készítette el az új épület alaprajzát". A milleniumi kiállításra is felkészült, de "sajnálatra méltó az, hogy a Szathmári Ákos tanár által készített s előre bejelentett grafikus táblákat hely szüke miatt nem fogadhatta el a kiállítás igazgatósága". A következő évben már nem találjuk az énekkar és a zenekar élén, helyette a kollégium gazdasági felügyelője lett. Ezután évekig semmi változás nem történt, csak egy betegség okozott izgalmakat. Az 1906/07-es tanévben aktívan részt vett a kollégium 300 éves emlékünnepélyének előkészítésében. A heti óraszáma ekkor már évek óta 14-15 körül volt, és csak mennyiségtant tanított. Az 1907/08-as tanév nagyobb változásokat hozott, egyházkerületi közgyűlési elöljárósági tanácstagnak választották meg. Eljött a búcsú ideje is: "Az elmult esztendő nagy veszteségeket is hozott iskolánkra. A V.K.M. jóváhagyásával 32 évi szolgálat után, szeptember 1-jén, nyugalomba vonult iskolánknak 27 éven keresztül buzgó és lelkes tanára, munkása, Szathmári Ákos. A kollégium kiváló tanárainak méltó utódja volt egész tanári pályája alatt." A búcsúztatás után három teljes évnyi nyugalom jutott Szathmári Ákosnak. Az I. világháború nehéz helyzetbe hozta a kollégiumot, mivel egyes tanárok bevonultak katonának. Nem lepődhetünk meg, hogy már az 1915-ös Értesítőben az alábbiakat olvashatjuk: "Nem mulaszhatjuk el, hogy ezen a helyen is hálás köszönetet ne mondjunk Szathmári Ákos ny. tanár úrnak azért a valóban nagy áldozatért, amelyet kollégiumunknak hozott, midőn az előljáróság kérésére volt szives ezekben a nehéz időkben elvállalni kollégiumunknak sok körültekintő gondot és munkát igénylő gazdasági felügyelői tisztét".

73 éves korában, 1927-ben halt meg, a házsongárdi temetőben temették el augusztus 15-én. Érdemes idézni a nekrológokból: "Szathmári Ákos 32 évig szolgált, mint rendes tanár 17 éve van nyugalomban. Azonban ez a 17 év sem jelentett az ő életében tétlen nyugalmat, de jelentette a világnézetében kiforrott, a bölcseségben megnyugodott ember biztos kézzel, határozott akarattal való folytonos munkálkodását. Világnézete a görög filozófusok szellemét lehelte, de ethikai életirányának keménysége a régi kálvinista kollegiumok tűzhelyén szilárdult meg és alakult ki."

IRODALMI MUNKÁSSÁGA. Szathmári első ismert publikációja 21 éves korában, 1876-ban jelent meg. Ez a hangsebesség-mérésekről szólt, erre a témára a későbbiekben még többször visszatért. Csillagászattal csak nagybecskereki éveiben foglalkozott, míg kolozsvári tanársága idején már a fizikai kísérletek voltak az elsődlegesek. E cikkekben kísérletekhez használható segédeszközöket írt le (1. - 2. ábra), melyeket saját vagy más kolozsvári műhelyből szerezhetett be az érdeklődő olvasó [5].

Szathmári spektrálanalízisről szóló munkái a legelsők közt vannak Magyarországon. Most csak az asztrofizikai alkalmazások egy részével foglalkozom: a változócsillagokkal, melyek - éppen a csillagok tulajdonságainak (fényesség és spektrum) változása miatt - jelentős szerepet töltöttek be az asztrofizika fejlődésében. Az ún. "új csillagok" (nóvák, szupernóvák) megjelenése a nagyközönség figyelmét is felkeltette, amit az erről szóló cikkek is bizonyítanak.

2. ábra. Szathmári eszköze az Arkhimédész-törvény
demonstrálására (ára 16,50 márka)

A nagybecskereki gimnáziumi értesítőben megjelent munkának első, 1880-as változatában az 154-222. oldal tartalmazza az asztrofizikát "A spectralanalysis alkalmazása az asztrofizikában" címmel. E rész tartalma: A nap physikai alkatáról; A planeták által visszavert napsugarak spectrumai; Az üstökösök spectrumai; Az állócsillagok spectrumairól; A ködfoltok spectrumai; Hulló csillagok spectrumairól.

Az Értesítőben megjelent tanulmány kibővített változata 1882-ben jelent meg Nagy-Becskereken, a szerző saját kiadásában. Mint az Előszóban írta: "Nem panaszkodás, csak mentség gyanánt említem fől, hogy munkám számára kiadót nem találtam, mert ’a mű tárgyánál fogva nemcsak nem számithat kellő kelendőségre, de kiadása biztos veszteséget von maga után’>- írta a főlszólitott kiadók egyik>".

A csillagászati rész tartalma (210-352. oldal): A napról; A planeták és holdak által visszavert sugarak spectrumairól; Az állócsillagok spectrumairól; A csillaghalmazok és ködfoltok spectrumairól; Az üstökösök és hullócsillagok spectrumairól; A zodiakalis fény spectrumáról; Az északi fény spectrumáról; A villámok spectrumairól.

A változócsillagokról szóló rész jobban átgondolt, mint két évvel azelőtt és részletesebben tárgyalja a fényváltozások eredetét magyarázni próbáló elméleteket. Helyesen látja, hogy "a változó csillagokon észlelt tünemények egy különös okra nem vezethetők vissza". Felsorolja a lehetséges okokat is: (1) fedés, (2) foltok a csillagok felszínén és (3) égés a csillagok a felszínén.

Ez volt utolsó ismert publikációja, amely csillagászattal is foglalkozott. Saját kutatási eredmény ebben nem volt, Nagybecskereken erre nem is igen volt lehetősége. Arra viszont volt, hogy csillagászati megfigyeléseket végezzen, és ezzel a lehetőséggel - legalábbis Nagybecskereken - élt is. Konkoly Thege Miklós említi, hogy a meteorészleléseket ezentúl - azaz 1881-ben - a hódmezővásárhelyi megfigyelő helyett "Szathmáry [sic!] Ákos tanár úr végzi Nagy-Becskereken". Az együttműködés nem volt hosszú életű, a következő évi beszámolóból már hiányoznak a nagybecskereki megfigyelések. Az 1881-es észleléseket Hermann Kobold és Kövesligethy Radó is felhasználta munkájához, de az észlelők nevének megadása nélkül. Ez abban az időben sem volt túlzottan elegáns eljárás.

A CSILLAGÁSZAT UTÁN. Az 1880-as években Kolozsvárott csillagászattal csak Schwab Frigyes (Friedrich Schwab) egyetemi mechanikus foglalkozott [6]. Főleg változócsillagokat figyelt meg, az Abt Antal professzor által kölcsönadott egyetemi távcsövet használva. Eredményeiről rendszeresen beszámolt az Erdélyi országos Múzeum-egyesület orvos-természettudományi szakosztályának természettudományi szakülésein.

Szathmári 1883-ban, egy évvel a könyv megjelenése után tért vissza Kolozsvárra. Bár folytathatta volna a csillagászati megfigyeléseket, nincs adatunk arra, hogy ezt tette volna. Ez különösen azért meglepő, mert Szathmári és Schwab is kapcsolatban állt Abt Antallal, tehát ismerhették egymást.

A visszatérése utáni első évben még tartott külön csillagászat órákat az Értesítő szerint. A későbbiekben azonban már csak a VIII. osztályos természettan részeként fordul elő csillagászat: "Spectralanalysis. A testek színei. A fényabsorptio; Fraunhofer vonalainak képződése; a nap physicai alkata; a bolygók, holdak, állócsillagok, üstökösök, ködfoltok és meteorok spectrumai s ezek milyenségéből vonható következtetések." Abt Antal fizikakönyvét használták, ami viszont csak egy-két elszórt mondatban említett csillagászati vonatkozású ismereteket, pl. "A nap és az álló csillagok színképeiben előforduló sötét vonalak arra mutatnak, hogy ezen testek fényében a vöröstől az ibolyáig egyes törékenységű sugarak hiányzanak.", "Kirchhoff törvényéből a megfordított tétel is következik, melynél fogva oly fényforrásnak a fénye, melynek színképében valamely izzó gáz negativ spectruma előfordul, szükségkép az izzó gázon keresztül ment. E tételen alapszik a csillagászati színképelemzés, melylyel az égi testek chemiai alkotórészeit vizsgálni szokták." Szathmári tanterve ennél lényegesen többet ígér, így feltehetjük, hogy a "spectralanalysis"-t saját jegyzetei alapján tanította.

1883 után már publikációs listája is csak a fizika tanításával kapcsolatos cikkeket sorol fel. Úgy tűnik, hogy az iskolai teendők valóban teljesen lekötötték, másra már nem maradt ideje, energiája. Ez nem lenne meglepő, mert "A fizika tanításával való hivatásszerű foglalkozás, az eötvösi tudós-tanár magatartás bizony teljes embert kívánt. Néha szerzetesi életmódot még a polgári életben is. Valószínűleg nem véletlen, hogy elég sok agglegény akadt a híres fizikatanárok között." [7] Szathmári Ákos azonban nem volt se szerzetes, se agglegény, és bár a csillagászattal a továbbiakban nem foglalkozott, iskolai működése igen sikeres volt, mint ezt az Értesítők, majd később a nekrológok is tanúsítják.

IRODALOM

[1] Szathmári Ákos: "A spectral-analysisről", Értesítő a nagy-becskereki főgymnasiumról az 1879-80 tanév végén, p. 29-222, 1880; ill. A Spectralanalysis és alkalmazásai Nagy-Becskerek, 1882.
[2] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum Digitéka PC CD-ROM, 2000.
[3] Saját kezű bejegyzés az Apáczai-albumban, p. 40. Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltára, D2 Kolozsvári Református Kollégium Levéltára. Köszönettel tartozom Sipos Gábor úrnak, aki lehetővé tette számomra az Apáczai-albumba való betekintést.
[4] Az idézetek A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítőjéből valók, Kolozsvár, 1883/84-1914/15.
[5] "Apparat zur Demonstration des archimedischen Prinzipes, Zeitschrift für den physikalischen und chemischen Unterricht 5, 303-304, 1892.
[6] Brosche, Peter és Zsoldos Endre: Zwischen Handwerk und Wissenschaft: Friedrich Schwab (1858-1931), Wolfgang R. Dick & Jürgen Hamel (szerk.): Beiträge zur Astronomiegeschichte, Band 6, p. 182-219, 2003.
[7] Radnai Gyula: Az Eötvös-korszak, Fizikai Szemle 41, 341-380, 1991.

ZSOLDOS ENDRE

_________________________

Természet Világa 2006. február - Csillagászattörténet