VAY MIKLÓS, Id. (Serke, 1756, szept. 6. - Pest, 1824. máj. 1l.)

A "kuruc" Vay Ádám dédunokája. Már a sárospataki református kollégiumban kitűnt matematikai és fizikai képességeivel. 1776-ban került a leingrubeni hadmérnöki akadémiára. II. József 1786-88-ban nyugat-európai tanulmányútra küldte. Járt Olaszországban, Hollandiában, Németországban és Angliában, ahol Jesse Ramsdennek (1735-1800), kora egyik legkiválóbb műszerszerkesztőjének munkatársa lett. A műszerszerkesztés, ill. optika terén elért eredményeiért 1787-ben az angol Royal Society tagjává választották. A török háború kezdetén tüzérkapitányként került a harctérre. Sabác ostrománál a jobb szeme megsérült és el kellett távolítani. Ezért nyugalomba vonult és alsózsolcai birtokán korszerű belterjes gazdálkodást honosított meg. Angliából korszerű ekéket, vető- és aratógépek terveit, valamint egy fonógép modelljét hozta magával. A pamutfonó gépegyüttes szerkezetét meglehetősen jól ismerjük, mert szabadalom szerzésére benyújtotta leírását: kártológépe szalagot adott át a nyújtóhengerpáros előfonó gépnek, melynek termékét, a vékony előfonalat szárnyasorsó sodorta és nyújtotta fonallá. E bejelentéssel V. megelőzte az amerikai Samuel Slatert és a belga Lieven Bouwenst, az Arkwright-féle fonógépek korai külföldi átvevőit.

Meghonosította Szabolcsban a. burgonyát. Mérnöki munkájához a legkorszerűbb műszereket szerezte be és egy postakocsira szerelhető fordulatszámláló berendezést, melynek segítségével helyesbítette a korabeli posta- és úttérképeket. A hazai lóállomány nemesítése érdekében híres ménest létesített, mely vetekedett Wesselényi erdélyi ménesével. (Egyébként ő hívta meg Pestalozzit Magyarországra.) 1790-től haláláig országgyűlési követ volt. Elsőként vetette fel egy lánchíd megépítésének gondolatát és kidolgozta annak tervét is. 1804-től haláláig a Tisza- és Körösvidék folyószabályozási kir. biztosa. Húsz éven át volt a tiszai és a tiszántúli folyószabályozó és térképező mérnökök munkájának irányítója és felügyelője, sőt a fiatal mérnökök tanítója is. Közvetlenül irányította a Maros és a Körösök korában páratlan színvonalú felmérésének munkálatait, s utasítására készült a vízrajzi térképezés később általánosan elterjedt szabványa is. Mérnök munkatársai közül a legjelentősebbek: Vertics József (1804-től), ifj. Tessedik Sámuel (1811-től) és Huszár Mátyás (1818-1823-ig) voltak. Gazdasági és műszaki fejlesztő tevékenységével Széchenyi István legjelentősebb előfutárának tekinthető. Irodalmi munkái kéziratban maradtak. Bár a kor szellemi életének ismert és elismert alakja volt, gazdasági-műszaki tevékenysége csak az újabb technikatörténeti kutatások alapján vált ismeretessé.