Budapesti érettségi után a bécsi tudományegyetemen végezte magasabb tanulmányait, 1926-ig. Ugyanitt lett tanársegéd az orvosi kolloidkémiai intézetben idősebb W. Pauli professzor mellett. 1928-29-ben Budapesten a Magyar Ruggyantaárugyár kutatómérnöke, 1929-1938 között az I. G. Farbenindustrie ludwigshafeni kutatóintézetének tagja. 1939-ben családjával Kanadába, majd 1942-ben az Egyesült Államokba költözött. Itt a Drew Co. kutatólaboratóriumát vezette, majd a Lynn Technical College, később pedig a Massachusette Institute of Technology professzora volt.

Nevét a világon az a közlemény tette ismertté, amelyben - K. H. Meyerrel és G. von Susich-csal együtt - termodinamikai alapon megoldotta a gumi viselkedésének rejtélyét (Kolloidzeitschrift, 1932.). Kimutatta, hogy a gumi nagymolekulás szerkezete megnyújtáskor erősebben rendeződik, tehát alacsonyabb entrópiájú állapotba kerül és a hatás elmúltával a II. főtételnek megfelelően törekszik vissza eredeti állapotába.

Fontosak találmányai a textilnemesítés és textilszínezés terén; későbbi munkáiban a műszálakkal szemben úttörőként propagálta a természetes szálak előnyeit. Számos tudományos kitüntetést ért el, a New York-i akadémia tagja volt.

Főbb művei

Elektrochemie der Kolloide. Wien, 1929.; Kolloidchemie der Eiweisskörper. Leipzig, 1933. (Mindkettő W. PAULI-val.); Kolloidchemische Grundlagen der Textilveredlung. Berlin, 1937.