UNGER EMIL (Budapest, 1883. jún.17.-Budapest, 1945. febr. 28.)

A budapesti Tudományegyetemen végzett tanulmányai befejeztével természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Már 1908-tól a Halélettani és Szennyvízvizsgáló Állomáson működött, mint halászati biológus. 1919-ben doktorált botanikából, mint főtárgyból, ugyanabban az évben a Tanácsköztársaság idején tanúsított lojális magatartása miatt, a rendszer bukása után megfosztották igazgatói állásától, ám az intézmény kötelékében maradt. 1924-től 1943-ig "Halászat" című lapot szerkesztette. Haltenyésztésből magántanári képesítést szerzett. A főváros ostromakor szovjet bombatámadás következtében szerzett sebesülésébe halt bele.

Herman Ottó és Vutskits György után ő volt a magyar ichtyológia legkiválóbb képviselője. Számos népszerűsítő tanulmánya mellett értékes halászati vonatkozású összefoglaló művet írt. Az édesvízi halak meghatározásáról írott könyve után Fischer Frigyes által szerkesztett "Magyar Halászat" című műbe írt összefoglaló tanulmányt. Nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy a Stuttgartban kiadott Demoll-Mayer-féle "Handbuch der Binnen-Filcherei Mitteleuropas" sorozat IV. köteteként ő írta meg a süllő és harcsa tógazdasági tenyésztéséről szóló részt. A Nemzetközi Halászati Kongresszus elnöke és a Nemzetközi Limnológiai Egyesület titkára volt.