SZILY PÁL (Budapest, 1878. máj.16. - Mosonmagyaróvár, 1945. aug.18.)

Apja egyetemi ny. r. k. tanár, kórházi igazgató főorvos volt. Orvosi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte. 1901-ben az élettani tanszékre nevezték ki tanársegéddé, doktori oklevelét 1902-ben nyerte. Ugyanebben az évben berlini tanulmányútra ment. Az urológiai és a kémiai intézetben dolgozott, majd Friedenthal laboratóriumában, a fiziológiai-kémiai intézet magántanára, 1903-tól a budapesti sebészeti klinikán gyakornok, 1905-ben sebészorvosi oklevelet nyert. 1905-től a Rókus Kórház sebészeti osztályán segédorvos, 1908-tól a budai tüdőbeteg-gondozó főorvosa; szerológiai, bakteriológiai, venerológiai és urológiai rendelést is ellátott. 1909-ben a zsidókórház szerológiai és kísérleti gyógytani állomásának a vezetőjévé nevezték ki. Az első világháborúban 1918-ig a kassai katonai bakteriológiai és járványügyi állomást vezette. A háború után magánpraxist folytatott Budapesten. 1928-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet Magyaróváron urológiai szakorvosi rendeléssel bízta meg. Itt működött haláláig.

Legjelentősebb alkotása a kémia területére esett, mellyel életének csak egy nagyon rövid szakaszában, élettani tanszéki működése idején foglalkozott. 1903-ban írt "Indicatorok alkalmazásáról állati folyadékok vegyhatásának meghatározására" című közleményében megállapította, hogy vérsavó vegyhatása titrálással nem határozható meg. Ennek megállapítására viszont alkalmasak a különböző sav-bázis indikátorok, mert ezek színváltozása egyedenként más és más hidrogénion-koncentrációértéknél következik be. Ebben a dolgozatában tehát tulajdonképpen a kolorimetriás PH mérést vezette be. A módszert Friedenthal, majd Sörensen tökéletesítette. Friedenthal szigorúan meghatározott H-ionkoncentrációjú oldatokat kísérelt meg készíteni a színösszehasonlítás standardizálására. Célját savak hígításával igyekezett elérni, ami nem bizonyult célravezetőnek. Ekkor Szily javasolta neki, hogy prímér és szekundér foszfátoldatok különböző arányú keveréséből állítson elő stabil hidrogénion-koncentrációjú oldatokat. Ez volt az első mesterséges pufferoldat-sorozat. Az irodalom általában Sörensen-sorozatként említi; Sörensen maga azonban Szily-oldatoknak nevezte.

Szily később orvosi témákkal foglalkozott, elsősorban a nemi betegségek terén végzett vizsgálatokat. A salvarsan első hazai alkalmazója volt.

Irodalom