SZILVAY KORNÉL (Budapest, 1890. júl. 25. - Budapest, 1957. szept. 8.)

Budapesten, a felsőipariskolában szerzett technikusi oklevelet. Még tanulóként megismerkedett a tűzoltóság munkájával, mivel számukra a fővárosi hivatásos tűzoltók előadást és gyakorlati kiképzést tartottak. A fiatal technikusra a tűzoltói munka vonzóan hatott. Ezért a Schlickgyár (ahol apja gondnok volt) tűzoltócsapatában aktív tagként tevékenykedett. A következő évben már a budapesti önkéntes tűzoltók sorában találjuk. Ott ismerte meg a világon elsőként használatba vett gépjárműfecskendőt (amelynél a jármű álló helyzetében a jármű meghajtó motorja működteti a járműre szerelt szivattyút). Ezt a budapesti önkéntes tűzoltóság specifikálta és a Magirus-cégtől rendelte meg; 1903-tól volt készenléti szolgálatban. Ennek Wartburg (2 hengeres, 4 ütemű) motorjánál indítási nehézségek mutatkoztak, amin Sz. K. hálózatról működtetett külön indító motorral segített.

1914-től a budapesti hivatásos tűzoltóknál műszaki tisztként dolgozott. Technikus lévén felismerte a tűzoltás fogyatékosságait és élénken foglalkoztatta a kérdés, milyen módon lehetne a tűzoltás során fellépő vízkárokat elkerülni. Esetenként ugyanis azt tapasztalta, hogy az égő anyagra zúdított víztömeg nagyobb kárt okozott, mint a tűz.

1923-ban szabadalmaztatta egy közömbös gázzal oltó (szárazoltó) gép elvi megoldását. A budapesti tűzoltó járműveken két-két 6 kg-os porraloltót helyeztetett el. Ezekkel több kezdődő tüzet sikeresen oltottak el, természetesen vízkár nélkül. 1925-ben a Nemzeti Kaszinó gobeline-termében támadt tűz, ennél a tűzesetnél Szilvay volt a tűzoltás vezetője; több 6 kg-os porraloltó egyidejű bevetését rendelte el és vízzel nem engedett oltani. A tüzet rövid idő alatt eloltották. A kilövellt por összeseprése után kiderült, hogy az értékes perzsaszőnyegek és gobelinek csak könnyen kijavítható károkat szenvedtek. Ennek az akkor bravúrosnak számító oltásnak olyan kedvező sajtóvisszhangja támadt, hogy a főváros elhatározta egy nagyobb teljesítményű szárazoltó gép beszerzését.

Sz. K. találmányának lényege abban állt, hogy egy robbanómotor kipufogó gázait először lehűti, ezután kompreszszorral kellő nyomásra sűríti, majd a gázzal az oltó port (szódabikarbóna) a tűzre fúvatja. 1925-ben kezdték meg az első nagyobb szárazoltó gép gyártását a Mávag Mozdony- és Gépgyárban. Hivatalosan 1928 elején állították készenlétbe és február 29-én egy festőműterem tüzénél eredményesen át is esett a tűzkeresztségen.

1929-ben a párizsi tűzoltóság nemzetközi kiállítást rendezett. A Mávag egy javított kivitelű szárazoltót (porraloltót) készített, amit a kiállítás központi helyén mutattak be. A sajtó nagy elismeréssel írt a "szárazoltó fecskendőről". A francia tűzoltókon kívül az amerikai és a kanadai tűzoltók érdeklődtek iránta. Feltűnő volt, hogy a németeket, akik fejlett tűzoltóeszköz-gyártással rendelkeztek, nem érdekelte közelebbről a magyar találmány.

Ennek okára egy vesztegetési ügy kapcsán, 1940-ben derült fény.

Budapest négy szárazoltó gépe 95 tűzesetnél - amelyek között számos üzlet és transzformátortűz is volt - működött eredményesen.

Szilvay oltási eljárását továbbfejlesztette és a zárttéri transzformátorok oltására is kiterjesztette. A transzformátorházakra a porsugárnak külön bevezető nyílásokat készítettek.

Találmányát külföldön jelenleg főleg hajók raktártüzeinek oltásához alkalmazzák.

Sz. K. számos szabadalma szolgálta még a tűzvédelem ügyét. Nevéhez fűződik a hőhatásra záródó szelep, az úszószivattyú (8 m-nél mélyebb vízforrások vizének hasznosítására), a tűz- és robbanásbiztos szekrény, az alarmográf (önműködő tűzjelző távíró) stb. Ezek közül többet ma is használnak. Úgyszintén elterjedt a tűzvédelmi gyakorlatban a gyorselzáró (gyorstolattyú) - a tűzveszélyes folyadékot szállító gépkocsik lefejtésénél használják -, ez is az ő szabadalma.

Mint tűzoltó tiszt több ezer tűznél vezette az oltást. Ő irányította 1947. jún. 20-án a budapesti Bazilika-kupola tüzének oltását. Előrelátóan gondoskodott a nagy értékű freskók védelméről és az oltásnál felhasznált nagy vízmennyiség ellenére, beázás, azaz vízkár nem keletkezett. Egy 400 1/min-es kismotor-fecskendővel a kupola pilléreinek mélyedéseiből az öszszegyűlt vizet kiszívatta, a sugarakkal pedig megvédte a Bazilika ép részeit a leégéstől.

Irodalom

Der patentierte Feuerlöschapparat Szilvay und seine Funktionieren.. Zentralblatt f. Feuerschutz, 1929.; MINAROVICS János-TARJÁN Rezső: A vízkármentes oltás kezdeményezője. Magyar Műszaki Múzeumok Évkönyve, 1964.; HORNUNG, W.: Kleine Feuerwerkgeschichte. Stuttgart, 1981.

Tarján Rezső