SZENTMÁRTONYI IGNÁC (Kotári, 1718. okt. 28. - Belica, 1793. ápr. 15.)

A grazi főiskolán tanult, majd belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Bécsben folytatta, ahol természettudományi és matematikai előadásokat is hallgatott, valamint elsajátította a legfőbb csillagászati ismereteket. Ezután egy ideig Grazban tanított, majd amikor V. János portugál király csillagászokat és földmérőket keresett gyarmati szolgálatra, a rend a fiatal, tehetséges tanárt ajánlotta az uralkodónak.

Sz. I. társaival együtt, 1749-ben érkezett meg az észak-brazíliai Maranh.óba, a jezsuita misszionáriusok fő telepére. Feladatul kapta a spanyol gyarmatokkal (Peru és Bolívia) határos vidék feltérképezését. Az expedíció pontos útvonala ismeretlen, mivel szigorúan titkos küldetés volt, a dokumentumok, térképek valahol a portugál levéltárak mélyén rejtőznek. Fő kutatási területük feltehetően a mai Rond.nia vidéke volt, ezután a Jaru-folyónál, majd az Araguaia és a Tocantins forrásvidékén dolgoztak, később pedig Paraíba környékén. Sz. I. mintegy tíz éven át járta Amazónia dzsungeleit és őserdei vízfolyásait, nem kevés életveszéllyel. Áldozatos munkásságának tragikus vége lett 1760-ban. Miután a portugál király betiltotta a jezsuita rendet, a katonák őt is elfogták és a Lisszabon melletti Sao Julian erődbörtönbe zárták. Itt raboskodott 18 éven át, míg végre kiszabadulhatott. Hazatérése után egy ideig Csáktornyán élt, majd haláláig segédlelkészként működött a Zala megyei Belicán.

Irodalom