SEMSEY ANDOR (Kassa, 1833. dec. 22. - Budapest, 1923. aug. 14.)

Apja, S. Lajos császári és királyi kamarás. Elsőszülött fiúként hatalmas ingó- és földbirtokvagyon várományosa volt. Hogy a birtok igazgatásához szükséges ismereteket megszerezze, a fiatal nemes a magyaróvári gazdasági akadémiára iratkozott be. Gazdasági tanulmányait német és holland főiskolákon folytatta. Útjára Henrik Pabst, Magyaróvár hírneves német professzora is elkísérte. Iskolái befejeztével kora különböző, modern elveket valló, kísérletező hajlamú gazdálkodóinál gyakornokoskodott.

Saját birtokain azonban nem hasznosította frissen szerzett tudását. Bérbe adta birtokait, és 1866-ban a fővárosba költözött.

Érdeklődése a természettudományok, elsősorban az ásványtan és a földtan felé fordult. Kapcsolatba került a terület legkiválóbb tudósaival, akik irányították a felnőttként elemi alapokról induló Semsey érdeklődését. Rövidesen első publikációi is megjelentek: neve tudósként is egyre ismerősebben csengett. 1877-ben többek között Szilágysomlyó harmadrendű kövületei, 1887-ben A Magyar Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteménye címmel közleményei láttak napvilágot. Utóbbinak alapját jelentette, hogy ő maga rendezte és szerkesztette a múzeumi meteoritkollekciót, megadva a lehullás helyét, idejét, a darabak jellemző adatait. Szenvedélyes gyűjtőnek bizonyult, külföldi és hazai útjairól rendszerint értékes és ritka kőzetmintákkal tért haza, melyeket azonnal a Múzeumnak adományozott. A Földtani Intézet megbízásából a Gerecsében kutatott, munkájának újabb gyűjtemény volt az eredménye.

Tudománytörténeti szerepét természetesen nem saját szaktevékenysége határozza meg. Kora legnagyobb mecénása volt: gyakorlatilag teljes vagyonát, több mint 2 millió arany koronát áldozott a hazai tudományos élet támogatására! Megvásárolta a Nemzeti Múzeum számára a világ leghíresebb gyűjteményei közül a Spindler-, Béranger-, Esterházy-féle kövületkollekciókat. A múzeum ma már világhírű meteoritgyűjteményét ő fejlesztette ki, az őslénytár legritkább példányait szintén ő vásárolta. Számos műszert szerzett be, tanulmányutakat finanszírozott, egy időben a múzeum könyvbeszerzéseiről és -köttetéséről szinte egyedül gondoskodott. Nélküle a Nemzeti Múzeum ásványtára vagy a Magyar Királyi Földtani Intézet - a magyar földtudományok két alapvető műhelye - voltaképpen képtelen lett volna még elért színvonalának tartására is.

Az 1895-ben létesült Eötvös-kollégium alaptőkéjéhez jelentősen, talán döntő mértékben járult hozzá. A kollégium legjobb diákjainak ösztönző jutalmait, külföldi tanulmányait szintén Semsey fejedelmi bőkezűsége tette lehetővé.

Legjelentősebb, legnagyobb érdeklődést kiváltó alapítványa az 1889. évi döbbenetes összeg volt: egyszerre 100 000 Ft-ot (200 000 koronát) adott át a Magyar Tudományos Akadémiának 10 elmaradott természeti tudományszakból 10 kézikönyv megíratásának céljaira. (Az Akadémia legnagyobb értékű díja addig 4000 korona volt.)

"Mindnyájunk kötelessége, hogy hazánk előrehaladásán közremunkálkodjunk" - írta és erre példát is mutatott.

Irodalom