SCHULHOF LIPÓT (Baja, 1847. márc. 12. - Párizs, 1921. okt. 10.)

Magyar származású párizsi csillagász, a "Bureau des Longitudes" főmunkatársa, az MTA levelező tagja (1878), az Académiedes Sciences tagja, a Becsületrend tiszti keresztjének tulajdonosa.

Egy sokgyermekes, nagyon szerény körülmények közt élő bajai rabbi legkisebb fia. Iskoláit szülővárosában végezte. Magasabb képzettséget csak családjának nagy áldozata árán szerezhetett. Az áldozatkészség és az önzetlenség nagy hatással volt rá, és az ő jellemét is ilyenné formálta. Családja orvosnak szánta, de őt már fiatalon a matematika vonzotta. A bécsi Tudományegyetemre iratkozott be, ahol Theodor V. Oppolzernél az elméleti, Karl Ludwig V. Littrow mellett a gyakorlati csillagászat ismereteit sajátította el. Littrow hamar felismerte tehetségét, és asszisztensként alkalmazta a bécsi Egyetemi Obszervatóriumban.

Bécsben főleg az égitestek (kisbolygók, üstökösök) pályájának számításával foglalkozott, de 1875-ben ő fedezte fel az első ún. kisbolygót is, amelyet az osztrák egyetemi csillagvizsgálóban észleltek. Erős rövidlátása miatt azonban szívesebben végzett számoló munkát, mint távcsöves észlelést, és pályaszámításaival rövidesen külföldön is ismertté vált. Cikkei a külföldi szaklapokon kívül a Természettudományi Közlönyben, majd az MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből című kiadványában jelentek meg. Ekkoriban gyakran látogatta meg bajai rokonait, és ott észlelte az 1872. november 27-i rendkívül sűrű hullócsillag-záport, amikor a felvillanó meteorok számát tízezerre becsülte.

Pályaszámításai felkeltették a párizsi Nemzeti Obszervatórium aligazgatójának, Maurice Loewynek (Lővy Mór, 1833-1907, ugyancsak Magyarországon látta meg a napvilágot) érdeklődését, és meghívta a párizsi csillagászati számolóintézet (Bureau des Longitudes = a földrajzi hosszúságok hivatala) munkatársául. 1875-ben lett a híres intézmény munkatársa, 1884-ben főmunkatársa, doktori címmel. Itt dolgozott 1915-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig.

A francia Csillagászati Évkönyv (Connaisance des Temps) táblázatainak egy részét ő számolta, de leginkább az ún. többtest probléma érdekelte: kettőnél több égitest kölcsönhatása és mozgásuk meghatározása. Ez a feladat általános formában nem oldható meg, de egyes speciális esetre a keresett adatok kiszámíthatóak. Egy ilyen speciális eset vizsgálatával és számításával elért, nagy jelentőségű eredményéért kapta meg a Francia Tudományos Akadémia Vaillant-díját 1877-ben. A következő évben (1878) választotta levelező tagjául az MTA is. Székfoglaló értekezését 1878-ban "A Coggia-üstökös pályaszámítása" címen, magyar nyelven tartotta. Ettől kezdve igen sokat foglalkozott az üstökösök pályájának kiszámításával. Különösen értékes munkát végzett az ún. rövid periódusú üstökösök vizsgálata terén. Korábban úgy vélték, hogy az üstökösök túlnyomó többségének keringési ideje néhány száz, vagy akár százezer év. S. L. számításai egy sor üstökösről megmutatták, hogy ezek már néhány év alatt megkerülik a Napot. Voltaképpen az ő vizsgálatai vezettek az ún. rövid periódusú üstökösök felfedezésére. Behatóan tanulmányozta az üstökösök széthullásának okait, és elsőként tanulmányozta az ún. nem gravitációs hatások lehetőségét. (E kérdésre napjainkban tértek vissza!)

Másik nagy jelentőségű munkája a Hold igen bonyolult mozgásának számítására vonatkozó táblázatok számottevő egyszerűsítésére vonatkozott. E számítások az akkori időkben igen nehézkesek voltak, és az egyszerűsített, jól kezelhető táblázatok nagymértékben megkönnyítették a számoló csillagászok munkáját. Ezt az eredményt két díjjal is jutalmazták.

Életének utolsó éveiben sokat fáradozott, hogy korán elhunyt barátja és munkatársa, J. Bossert hatalmas katalógusát a csillagok térbeli mozgásáról, teljessé tegye és befejezze. Ez a ma is fontos forrásmunka meghozta számára a Francia Akadémia "Lalande" emlékérmét. Ó maga 1900-tól hozzáfogott egy tökéletesített sajátmozgás katalógus szerkesztéséhez, de ez a munkája halálával befejezetlen maradt.

Hihetetlenül nagy számoló munkát végzett, abban az időben, amikor még kézi számológépek sem álltak rendelkezésre. Magyarországi kapcsolatait az első világháborúig fenntartotta. Több cikke magyar nyelven jelent meg először. Legtöbb írását azonban a francia Comptes Rendus és a német Astronomische Nachrichten közölte. 1920-ban szélütés érte, de még betegen is, szinte halála napjáig dolgozott. Munkásságára a francia és a magyar nép egyaránt büszke lehet.