Schawlow, Arthur Leonard (szül. 1921. máj. 5. Mount Vernon,
New York állam, USA), amerikai fizikus; az amerikai Nicolaas Bloembergennel
és a svéd Kai Manne Börje Siegbahnnal megosztva 1981-ben
fizikai Nobel-díjat kapott azért a forradalmi jelentőségű
munkáért, amelyet az elektromágneses sugárzás
és az anyag kölcsönhatásának spektroszkópiai
elemzésében végeztek. Schawlow és Bloembergen
azokkal a vizsgálatokkal érdemelte ki a díjat, melyekben
csak lézerekkel kimutatható jelenségeket tanulmányoztak.
Schawlow gyermek volt még, amikor családja Kanadába
költözött. A Torontói Egyetemen tanult, 1949-ben
doktorált. Ugyanabban az évben csatlakozott Charles Towneshoz
a Columbia Egyetemen, részt vett abban a mézer- és
lézerkutatási programban, amelyért Townes 1964-ben
Nobel-díjat kapott. Townes és Schawlow +Microwave Spectroscopy+
(+Mikrohullámú spektroszkópia+) c. monográfiája
1955-ben jelent meg. Schawlow 1951-tól a Bell Telephone Laboratories
munkatársa volt, 1960-ban vendégprofesszorként tért
vissza a Columbia Egyetemre, majd Stanfordba költözött.