RÓNA ZSIGMOND (Tvrdoąin, Árva m., 1860. dec. 13.-Budapest, 1941. okt. 22.)

A századforduló körüli évek nemzetközi hírnevű magyar éghajlat-(klíma) kutatója már a körmöcbányai gimnáziumban kitűnt szorgalmával és tehetségével. A budapesti Műegyetemet elvégezve, 1883-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Ezután öt éven át nevelőként, majd a Mintagimnázium tanáraként dolgozott, végül 1888 szeptemberében, saját kérésére, a kultuszminiszter kinevezte az M. Kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet asszisztensévé. Bölcsészdoktori szigorlatát 1905-ben Kolozsvárott tette le. Amikor Konkoly-Thege Miklós (1842-1916) állt a Meteorológia élére (1890-től 1911-ig), hamarosan felismerte kitűnő, sokoldalú szakmai ismereteit, és rövidesen ő lett az intézet szellemi irányítója. Konkoly nyugalomba vonulása után, 1912-től a Meteorológiai Intézet igazgatója. 1923-ban kérte nyugdíjazását, de - utódjának kinevezése körüli viták miatt - csak 1927-ben vált meg a vezetéstől. Kutatómunkáját szinte haláláig folytatta.

R. Zs. járatos volt a meteorológia minden ágában, így 1890-től néhány évig időjárás-előrejelzéssel is foglalkozott, igazi munkaterülete azonban az éghajlattan volt. Rendkívül nagy gonddal és kritikával állította össze Magyarország különböző időjárási elemeinek az egész Kárpát-medencére kiterjedő sorozatát, amelyeket azután sokoldalúan és összefüggéseikben vizsgálva közölt. Első nagyobb munkája, a Légnyomás a magyar birodalomban 1861-1890-ig 1897-ben jelent meg, és nemzetközi elismerést váltott ki. Utóbb ugyanilyen részletességgel - és hasonló sikerrel - feldolgozta a hőmérsékleti adatokat is. Legnagyobb műve a kétkötetes éghajlattan, amelynek első kötete az általános klimatológiai ismereteket tárgyalja - sokáig szolgált főiskolai kézikönyvként is -,míg a második kötet Magyarország részletes, alaposan megírt klimatológiája. A kötet kivonatos összegzése a Meteorologische Zeitschrift hasábjain is megjelent, és főleg az európai szakemberek közt aratott osztatlan sikert. E munka révén vált a Kárpát-medence éghajlata teljes egészében beilleszthetővé az európai klímaképbe.

Számos kisebb értekezése szinte az éghajlattan és az időjáráskutatás minden ágát felöleli. Írásai Az Időjárás, a Földrajzi Közlemények, a Természettudományi Közlöny, a Meteorologische Zeitschrift hasábjain láttak napvilágot. A Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagsággal (1924), a Deutsche Meteorologische Gesellschaft levelező tagsággal, az Österreichische Gesellschaft für Meteorologie tiszteletbeli tagsággal (1911., 1936.) méltányolta érdemeit. Számos kitüntetésben is részesült, megkapta a királyi tanácsos címet.